Mióta kisgyerekeink vannak nehezen tudunk elszabadulni otthonról hosszabb időre. Bulcsú szeptember végi megszületése óta még a havi egy nap sem megoldható, de a heti egy estéhez - amit szigorúan csak kettesben töltünk - ragaszkodunk. Igaz, ez többnyire nem kimozdulást jelent, de nem is baj - így könnyebb az egymás felé fordulás. 

...bár ez a kép egy régi "évi egy hét" alkalmával készült...:)

Ilyenkor például az esti altatás után nem kapcsolunk villanyt a konyhában, meggyújtunk néhány gyertyát és közösen főzünk valami könnyű, gyors vacsorát. A kedvencünk ezekre az estékre egy debrecenis - almás- fehérboros egyveleg. Amíg készül mi is egymásra hangolódunk, keressük a napunkban a közös pontokat, ahonnan kiindulhat a beszélgetés - ezeket nem mindig könnyű megtalálni, de minket összehoz a közös főzés, alkotás öröme. Innentől könnyebben érzünk rá a másikra, megnyílik az út a valódi együttlét felé.