Téma indul: A házasság - Csak kettesben

Szeretnénk Titeket egy új témára invitálni, melyben a házasság megköttetése utáni időszakokat vennénk sorra, nem csak elméleti síkon, hanem a mi tapasztalatainkat is belefűzve. Sőt, talán leginkább a mi személyes tapasztalatainkon és élményeinken alapulna!
Tehát várunk szeretettel egy kis jóízű olvasgatásra! Lehet csámcsogni is rajtunk :)


Csak kettesben: Függőség és elköteleződés


Mikor egy témába belevágok, mindig először anyagot gyűjtök hozzá, de olyan mennyiségben, melyet néha képtelenség feldolgozni. (Ezért aztán igen lassan haladok...) Minden alkalommal megfogadom: "Igen, legközelebb úgy kell tennem, mint Ősz: először a személyes élmények, a személyes élmények, a személyes élmények...", és már gyűjtöm is az anyagot...
Hát, ezúttal visszafogtam magam, bár a személyes még mindig hiányzik! Kezdjük akkor az elmélettel tömören!

Azért kaptok egy kis személyeset is :)

 "A köztudatban az él, hogy a függőség valami rossz dolog, ami elől el kell menekülnünk, pedig valójában ez minden kapcsolat alapja. Függőség nélkül nem is tudnánk élni. Amikor a csecsemő megszületik, önálló életvitelre még képtelen, teljes mértékben az anyja jóindulatától függ, bár ő maga ennek nincs tudatában. Később, amikor az egyre növekvő csemete erre rájön, próbál ettől megszabadulni, majd egy későbbi életkorban újra kialakítja a függőségeit egy másik személlyel." (Feldmár András)

Talán mindenki számára világos - és ennek ellenére mégis nehéz elfogadni -, hogy a "társválasztás összes alapvető motívuma tudattalan". Ez nagyon megnehezíti a későbbi döntéseinket, hiszen a döntéseink érzelmi alapon történtek, akár napokkal, akár évekkel azelőtt.

 Mégis - és talán éppen ezért - a házasság első éveit (még a gyerekek előtt) gyakran úgy képzeljük el, és úgy is éljük meg, hogy az teljes összhangban, szinte problémamentesen (legalábbis a későbbi évekhez képest) zajlik. Ebben az időszakban minden mást félretéve tudunk egymásra koncentrálni, a legtöbb szabadidőnket, ha lehet, együtt töltjük. Az első néhány évben - feltéve, hogy a házasságnak szerelmi indíttatása van - nagyon erősek és intenzívek az érzelmek a másik felé. Mélyen átéljük házastársunk minden rezdülését, figyeljük az érzéseit, reakcióit, egyszóval hiperérzékenyek vagyunk egymásra.
Érzelmek áradatában élünk, amik nélkül a ma embere nem szívesen marad együtt. Így könnyű belátni azt a tényt, hogy az első évek talán a "legromantikusabbak" és az elköteleződést kevéssé érezzük terhesnek.

Mégis miért is olyan fontos ez az elköteleződés?

Amit tudunk: "segít az erkölcsi döntések meghozatalában, a szenvedésben való kitartásban, a megbocsájtásban és az egymáshoz való alkalmazkodásban, ill. megerősít a személyes felelősségvállalásban".
Elköteleződés hiányában, konfliktus esetén, ösztönösen olyan megoldásokat választunk, melyek a kapcsolat tönkremenetelét segítik. És a társkapcsolat tartóssága azon múlik, hogy a konfliktusainkban hogyan vagyunk képesek részt venni!

Amit talán nem tudunk: az elköteleződéshez szükségünk van a biztos kötődésre egymáshoz.
Hiszen abban az esetben tudunk csak biztonságosan egymáshoz tartozni a nehézségekben is, ha akkor is tudlak Téged szeretni, ha a szükségleteimet nem elégíted ki, ill. magamat ilyen helyzetben is szeretetreméltónak tudom tartani (nem kell máshova rohannom, hogy szeretetreméltónak találjam magam, hogy szeretetet kapjak).  Az elköteleződés fenn tud maradni, ha fenn tudjuk tartani a kötődést valakivel, aki abban a pillanatban nem reagál pozitívan a szükségleteimre: nem mosolyog, nem tudja kifejezni a szeretetét.

Hihetetlen, hogy voltunk ilyen fiatalok is!

Az első években az ember könnyen túllép kisebb-nagyobb problémákon, könnyebben együtt érez, könnyebben megbocsájt, hiszen a társválasztás tudatalatti motívumai még élénken élnek benne. Ahogy aztán ezek szépen lassan elhomályosulnak, átveszi a szerepet a kötődés és stresszhelyzetben a kötődés minősége fogja meghatározni stresszválaszainkat és ezáltal a konfliktus kimenetelét.
Mint tudjuk, stresszhelyzetben a pszichés funkciók nem működnek jól, ill. csak korlátozottan. Az együttérzés élettani alapja pedig a konfliktusmentes, stresszmentes helyzet. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy a biztos kötődés előnye, hogy stresszhelyzetben is tudunk együtt érzőek lenni, erősek maradni.

És akkor gyorsan: hogyan alakulhat ki a biztos kötődés?
Nagyon messzire kell visszamennünk ahhoz, hogy a biztos kötődés alapját megtaláljuk. Ugyanis alapvető feltétele a megerősített magzat-édesanya, kisgyerek-apa/anya kapcsolat. Ez teszi lehetővé a gyerek biztos kötődését. Ebbe kapcsolódik bele aztán később a hit is: a hit, hogy értékes ember vagyok. És így, az Istenbe vetett hit is természetes alapra épül majd.

Fontos tehát tudnunk, hogy a kapcsolat egy "külön, élő világ".  Ugyanúgy kell vele törődni, mint magammal és a másikkal. A döntéseinknél figyelembe kell vennünk, hogy lehet valami jó a nőnek és a férfinek külön, de az árthat a kapcsolatnak. Olyan is előfordulhat, hogy lehet valami rossz a nőnek és rossz a férfinak, de hasznos a kapcsolat szempontjából. Ezért is erősen tudatosítani kell magunkban, hogy egy társas kapcsolatnál nem csak a másik mellett köteleződünk el, hanem a kapcsolat mellett is! A kapcsolatot külön kell éltetni, ápolni, függetlenül a személyektől.
Ezáltal megerősödik az önazonosságunk, identitásunk is. Egy erős identitással pedig igenis képesek vagyunk a konfliktushelyzeteket is elbírni!


/idézetek Pál Ferenctől!/