Kép - Problémák

Féltékenység és Flört (Haynes King festménye) 

Képek - Ismeretlenek

Úgy döntöttem, hogy híres emberek helyett, akiknek a műveit nagyrészt már ismerjük, kevésbé híresek (legalábbis számomra) képeit fogom ezen a héten megosztani veletek. Ma Losonczi József Kapcsolat című képével ismerkedhettek meg.

A család, ahonnan jövünk: "Hány nadrág van a családban?"

Sokszor, sok helyen, sokféleképpen vetődik fel ma a kérdés, hogy egy házasságban milyen szerepet kell/lehet betöltenie a nőnek és milyen szerepet a férfinak. Azt hiszem egyelőre nem találtuk meg és lehet, hogy soha nem is fogjuk megtalálni a minden igényt kielégítő választ. Ez talán nem is baj, mert amíg nincs válasz, addig keresünk, tanácskozunk, időt szánunk a beszélgetésre, az ebből adódó konfliktusok kezelésére. Ennek is van előnye...

A férfi - női szerepekről alkotott képünk gyökerei a családunkból erednek - többnyire elfogadjuk, vagy legalábbis ritkán kérdőjelezzük meg azt a felállást, ahogy a szüleink osztották meg egymás között a feladatokat, szerepeket. (Ez is a szerzett mentalitásunk része, ahogyan erről már írtunk.)

Nagyon lecsupaszítva két lehetőség vetődhet fel bennünk a látott minta alapján, amikor ezzel a kérdéssel találkozunk: az egyik álláspont szerint a nő feladatai közé tartozik az otthonteremtés, az érzelmi háttér biztosítása a család minden tagja számára, a házimunka teljes körű ellátása és a gyermekekről való gondoskodás, vagyis feladatai az otthon köré csoportosulnak. A férfi feladata a családról való anyagi gondoskodás feltételeinek megteremtése, a családvezetői feladatok ellátása, az "értelmi" háttér biztosítása.

Képek

Ezen a héten is a kapcsolatok témánál maradunk, de "útnak indítóként" megint valami más kerül minden napra! Híres vagy kevésbé híres képeket és festményeket ismerhettek majd meg, különböző szemszögből és más -más stílusban. Jó lesz, ígérjük! Szép napot mindenkinek!

Zene ma - A mai fűszer

Zene ma - Love song

Zene ma - A duett

Zene ma - Turn me on

Újságolvasás a bilin

Kislányom még nem szobatiszta, mégis, nagyon barátkozik a gondolattal és sokszor ráülteti magát a bilire. Természetesen mindent le kell előtte venni, a pelenkát is. Minap szintén jelezte, hogy szeretné megpróbálni, így gyorsan levetkőztettem, elé tettem a bilit, jelezve, hogy kezdődhet az akció! Azonban előtte még mindenképpen meg akarta keresni kedvenc újságját, amit a bilin majd átlapoz, ahogy azt a bátyja és apja is előszeretettel teszi. Lázas keresésbe fogott, én közben kivonultam, hiszen a bilire egyedül is rá tud ülni. Néhány perc után bekukkantottam hozzá, hogy lássam az eredményt. A fürdőszobában minden négyzetcentimétert újság borított, Kislányom az egész gyűjteményt szétpakolta. Ő maga ott állt a közepén, szétterpesztett lábakkal, félig guggolva, feszült figyelemmel kutakodva a lapok között, alatta pedig egy hatalmas tócsa... Hát így jártunk, talán legközelebb! :)

Zene ma - A legjobbaktól :)

Zene ma - Áldalak búval vigalommal

Egy jó szám feldobja a napot! Ezért ezen a héten, "útnak indítóként" egy-egy zeneszámot fogunk feltenni nektek, amikben most is a párkapcsolat kapja majd a fő szerepet.

Páratlan filmek - Értelem és érzelem

Páratlan filmek - Meddig tart az eskü?

Páratlan filmek - Fireproof (Tűzbiztos házasság)

A filmet megtalálhatjátok a youtube -on magyarul is!

Páratlan filmek - Jane Eyre

Elnézést, hogy csak így este felé, de a fiam egész idáig igényelt (hány, nyűgös, néha ijesztően sápadt), azonban, ami késik, nem múlik, jöjjön hát a nap filmje! Ha más nem,... estére :)

Páratlan filmek - Playing by heart

Páratlan filmek

Ezen a héten a párkapcsolatok témakört folytatva, különböző filmek trailer-ét tesszük fel Nektek "útnak indító gondolatként". Természetesen mindegyiknél középpontban a kapcsolat!! Első egy kötelező klasszikus:

"Csillogó körmök fél perc alatt!" - nem háziasszonyoknak!

Egyik vasárnap vendégségbe voltunk hivatalosak egy születésnapi köszöntésre. Sajnos úgy alakultak a napjaink, hogy az ajándékot nem tudtuk időben beszerezni, így maradt a vasárnap délelőtt és valamelyik bevásárlóközpont - mondanom sem kell mennyire lelkesedett férjem a programért... Mikor nagy nekikészülődés után még szombat este felvázoltam neki a vasárnap délelőtti vásárlást, csak ennyit kérdezett:
"- A gyerekekkel?" Szerencsére még idejében gondoskodtam a gyerekek vigyázásáról, így nyugodt szívvel mondhattam: "- Nem, csak Bulcsút visszük magunkkal." (Ő többnyire még átalussza a délelőttöt.) Erre láthatólag megkönnyebbült, így több szó nem is esett erről aznap este.
Másnap az egy gyerekes szülők gondatlanságával vetettük bele magunkat az áruházi vásárlás vasárnap délelőtti forgatagába...
Az ajándékot meglepően gyorsan eldöntöttük és a beszerzése is gyanúsan simán ment, férjem legnagyobb örömére, de bennem már ott bujkált a gondolat, hogy valaminek még történnie kell, ha egy vásárlás ennyi energiát hagyott bennem... tanakodtam... nem is kellett sokáig várnom.
Már kifelé indultunk, férjem tolta a babakocsit és igyekezett minél gyorsabban kijutni a tömegből. Én is siettem utána, de nem voltam elég gyors. Az egyik sarkon egy fiatal nő elkapta a kezemet és egy zöld szappandarabot nyomott bele. "- Ajándék!" - mondta. Kezemben a kis zöld szappannal, félig futva sajnos visszanéztem rá. Értetlenségemet látva újra megragadta a kezemet. Tört magyarsággal próbálta elmagyarázni, hogy egy fantasztikus, új lehetőség nyílt a körömápolásra, csak mutassam a mutatóujjamat. Aztán a nevemet tudakolta - nem küzdve tovább a magyar nyelv számára túl bonyolult rendszerével - már angolul. Gépiesen válaszoltam, szemem közben idegesen fürkészett a tömegben a babakocsi és a férjem után.
Eközben a nő - mindezzel mit sem törődve - villámgyorsan magyarázta, hogy ha ennek a fantasztikus körömreszelőnek az egyik oldalával megreszelem a körmöm, aztán a kék oldalával elsimítom és pár pillanatot várok..."- Most csukja be a szemét! És most nyissa ki! Voala! - íme az újjá varázsolt, gyönyörűen csillogó köröm alig fél perc alatt. A hatása két hétig tart!" - hadarta mindezt angolul, majd valami folyadékot csöpögtetett a körmömre, amivel a csillogás még tovább megőrizhető. Ekkor fordítottam csak vissza a fejemet újra a nő felé, zavartan néztem a valóban feltűnően csillogó körmömet és csak ennyit tudtam kinyögni: "- My baby...!" Aztán kihúztam a kezemet a nő kezéből és futottam a babakocsi után. Épp akkor értem a kijárathoz, amikor a férjem kilépett az áruházból, - így szerencsére semmit nem vett észre az egészből.
A délelőtt folyamán még eljátszottam a gondolattal, milyen jó is lenne, ha ilyen csillogóak lennének a körmeim...de aztán a nap sűrű teendői között elfeledkeztem róla.
Este a gyerekek fürdetése, rendrakás, mosogatás, fürdés után bebújtam az ágyba és a szemem véletlenül a délelőtt kifényesített, mostanra teljesen elfelejtett körmömre tévedt. A csillogás csaknem teljesen lekopott. Félig magamban mosolyogva gondoltam: "- Hát ezt sem háziasszonyoknak találták ki...!" De már nem bántam. Az igazán fontos dolgok egész máshol kezdődnek...

“A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak. A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye elöttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.”
(Robert Louis Stevenson)

Gyerekszáj - A fejfájás

3 éves fiam az óvodából hazafelé menet:

- Anya, Tante Gerlinde nagyon sokat kiabált ma velem!
- Talán rosszul viselkedtél?
- Nem, nem viselkedtem rosszul.
- Akkor talán a többiek?
- Nem, Anya, a többiek sem.
- Nohát, ha így van, akkor bizonyára rossz napja volt vagy lehet, hogy fájt a feje.

Másnap ugyanúgy hazafelé:

- Anya, Tante Gerlinde ma is nagyon sokat kiabált velem.
- Talán rosszul viselkedtél?
- Nem, Anya, csak a feje fájt! Holnap viszek be neki gyógyszert!


Tél

Tartalékok

“Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat – az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondoskodott az egyről: társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja. A férfihez a nőt a nőhöz a férfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet.

Mindenből kettőnk legyen. Így ha apadna a szeretet, fogyna a türelem, csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében. Tudjuk, hogy hol keressük őket, és boldogságunk is megduplázódik.” (Tatiosz: Tartalékok)

Kő az úton

 Kő az úton

Gondolod, kerül életed útjába

Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélgetni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.

S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.
                                                                              /Prohászka Ottokár/

Kisvakond

Régóta megoldatlan kérdés nálunk Elsőszülöttünk alvási szokása. Ugyanis minden éjszaka átsurran hozzánk, befészkelődik közénk az ágyba és mi csak reggel ébredünk tudatára annak, miért is aludtunk olyan kényelmetlenül.
Ma este kisfiamnak (vagy ahogy ő mondaná: Nagyfiamnak) teljesen váratlanul, az altatás közepén leszakadt az ágya (az már elhanyagolható tényező, hogy az apjával együtt feküdtek rajta - ne kérdezzétek, mekkora is az ágy). Kicsit bosszankodva és tanácstalanul néztünk össze a férjemmel: Most hol aludjon a gyerek? Mire Ő villámsebességgel megoldotta a problémát: "Nem baj, Apa! Aztaa! Bunkerágyam lesz! Igeen!" És örömében már szedte is össze hozzá a takarókat...
Megkönnyebbültünk. Pfú, de jól vette a kanyart, büszkék vagyunk rá, igazán! Oké, oké, akkor legyen "bunkerágy". És nem telt bele 10 perc, Apa szétkapta az ágyat, eltüntette a szobából és pillanatokon belül elkészült a "bunkerágy". Igazi új bunkerágyhoz igazi új mese illik és Apa elővette a Kisvakond bábut, majd elkezdett játszani és mesélni a két csillogó szemű gyereknek. A mese végén a Kisvakond a következő cseles kérdést tette fel a Nagyfiúnak: "Veled alhatok? Itt az új bunkerágyadban? Egészen reggelig?" Mire a mi Nagyfiúnk: "Persze, persze, és majd átviszlek magammal Apáékhoz éjszaka!"

Tél

Jókívánság

Jókivánság

Nem kívánom, hogy megkapj mindent, mi volna bírható,
csak azt amiben hiányt szenved a legtöbb halandó:
Időt, azt kívánok,- hogy örülj és nevess,
s hogyha kihasználod, valamit megtehess.
Azt kívánom, legyen időd a tettre s gondolatra,
ajándékba másoknak is, ne csak magadra.
Időd ne csak a kapkodásra és sietségre jusson,
hanem hogy az elégedettség érzése adasson.
Az időt nem ahhoz kívánom, hogy csak úgy elmúlasd,
az órára pillantva a perceket számolgasd,
hanem hogy maradjon belőle felesleg,
melyben a csodálat és a bialom teremhet;
csillagokig vágyó megszentelt idő,
lelket növesztő és megérlelő.
Nincs értelme annak, hogy az időt elszalaszd,
mely szívednek új reményt, s új szeretetet adhat.
Kívánom, hogy legyen időd magadra találni,
s minden napot, minden órát boldogságnak látni.
Jusson időd megbocsátani annak, aki vétett,
s hogy átélhess minden percet, mit adott az élet.
                                                                                                     /Elli Michler/

A szívről

"De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek összességének. Nem kell sok ahhoz, hogy e reménytelenség közepette megengeszteljenek. Egy ember elég. S nem igaz az sem, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél. Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív."
          
                                                                                             /Márai Sándor: A szívről/

Szembe fordított tükrök

"Örömöm sokszorozódjék a te örömödben,
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van a többi csak
tanács: Igyekezz úgy érezni, gondolkozni,
cselekedni, hogy mindenkinek javára legyél.
Egyetlen ismeret van a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
 
                                                                 /Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök/

Ha szeretünk...

"-Ha szeretünk, sebezhetőkké vállunk - simogatta meg a férfi a nőnek a vállaira leomló hosszú haját. -A szenvedés végigkíséri életünket... Alakítja, formálja bensőnket, s megedzi a lelket. A legcsodálatosabb dolgok, a legnemesebb érzések a fájdalomból születnek!
Megfogta Annának az arcát, s gyengéden maga felé fordította: -Gondolj csak a gleccserek által kivájt gyönyörű fjordokra! A szeszélyes hullámok erejére! A megformált partokra! A sziklafalakból faragott ívekre, a tűhegyes csúcsokra! A föld alatti folyosók, a meseszép barlangtermek is a felszín alatti hasadékok fájdalmas tágulásából jönnek létre. Ne feledd - nézett mélyen a nő szemébe -a nagy dolgok vajúdva születnek, akár a hegyek, s merész, vonzó magaslatokká a szél, a víz ereje, a szenvedés koptatja őket."

(Kelemen Erzsébet)

Sorsolás

A mai nap folyamán megtörtént a sorsolás! A kalapból ZSÓFIA neve került ki! Így ő lesz a kulcstartó boldog tulajdonosa!! Szívből gratulálunk neki! Reméljük továbbra is figyelemmel kíséri majd az oldalunkat!

(A nyeremény átvételéhez kérjük, hogy küldj egy e-mailt a seasonsistersblog@gmail.com címre, hogy felvehessük Veled a kapcsolatot!)

Évszakok asszonyai

Egyesek nem is tudják,...

"Egyesek nem is tudják,
milyen fontos, hogy léteznek.
Egyesek nem is tudják,
milyen jó, ha csak láthatják is őket.
Egyesek nem is tudják
milyen vigaszt jelent egyetlen jó szándékú
mosolyuk.
Egyesek nem is tudják
milyen áldásos közelségük.
Egyesek nem is tudják,
milyen szegények lennénk nélkülük.
Egyesek nem is tudják, hogy ők az ég ajándékai.
Megtudhatnák, ha mi elmondanánk nekik."
(Bruno Ferrero)

Játék!

Örömmel fogadtuk, hogy már 10 állandó követőnk is van! Szeretnénk Nektek megköszönni egy apró figyelmességgel a lelkesedéseteket, érdeklődéseteket. A holnapi nap folyamán kisorsolunk közületek egy valakit, aki a képen látható általunk készített kulcstartó - reméljük boldog - tulajdonosa lesz.
Ettől kezdve minden 10. állandó olvasó feljelentkezése után kisorsolunk valami apróságot. Reméljük továbbra is figyelemmel kísértek minket és hozzászólásaitokkal teszitek még színesebbé a blogot.

Nem tudom, mi történik velünk...

"...egy kapcsolatban egy adott pillanatban mind a két fél mondhatja, hogy nem tudom, mi történik velünk. Fogalmam sincs, hogy mi van most köztünk. Én is dühös vagyok meg te is. Én is félek, meg te is. Nem tudjuk, hogy ez mi, vagy nem értjük, hogyan jutottunk ide, de együtt éljük át, és ez is a közös történetünk része. Összetart bennünket az, hogy együtt merünk a bizonytalanságban lenni és maradni. Eközben az is feltárul, hogy egy konfliktusnál vagy akár egy megoldhatatlan helyzet okozta elégedetlenségnél mélyebben tartozunk egymáshoz."                                                        
                                                                                                                                            (Pál Feri)

Egy új kezdet

    Sokszor beszéltük férjemmel a házasságunk előtt és gyakran most is, hogy jó néhány dolgot szeretnénk máshogy csinálni mint szüleink, de persze ilyenkor azt is gyorsan hozzátesszük, hogy viszont legalább olyan jól szeretnénk csinálni mint ahogyan ők.

Habár mienk a változtatás lehetősége, azért nem tagadhatjuk le honnan jöttünk, sem azt, amit örököltünk! Mégha ezt nem is sikerül mindig követnünk -pedig meg kell hagyni, erősen próbálkozunk- gyakran mégis rájövünk: ”nem esett olyan messze az alma a fájától”. Ez az utóbbi hetekben is sokszor megmutatkozott.

Költözködés.
Igen, végre eljutottunk idáig, az első közös fészekbe való beköltözésig!
    Házasságunk első fél évét anyósoméknál töltöttük, és bár nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, (szerencsésnek mondhatom magam, mert bár az együttélés konfliktusok forrásának helye, nekem ez alatt az idő alatt ilyesmivel nem kellett megküzdenem velük szemben) azért nem kell elmondanom mennyire vártuk már az első közös otthonunkat. Két hete költöztünk új lakásunkba, és csak hogy hűek legyünk családom szokásaihoz, most sem éppen a legkönnyebb utat választottuk.

   Férjem külföldön tanul, így az esküvőnkön nem csak neki hanem egy új életformának is igent mondtam.

Szüleink segítségével és egy kisbusznyi csomaggal több mint 18 óra utazás után 1800km-t, magunk mögött hagyva megérkeztünk Dániába, érzelmekkel vegyesen, szomorúsággal az otthontól való elszakadás végett és gondosan előre hangolt csalódással leendő otthonunkkal kapcsolatban, de ugyanakkor vágyakkal, tervekkel és sok sok lelkesedéssel.

    Kinn a félig ismeretlenben. Mi lesz, hogy lesz, nem tudtuk, még az sem volt biztos, hogy a lakást tényleg megkaptuk-e? De a gondoskodás mely a hosszú úton velünk volt most is ott lebegett fölöttünk. A beköltözést megelőző napon elmentünk megnézni a helyet, amely várakozásaink szerint leendő kis fészkünk lesz. Előző este gondosan felfegyvereztük magunkat a következő dolgokkal: félelem,kétségek,nehézségek,csalódás stb... Másnap délelőtt pedig a gondoskodás megint szelíden megmosolygott. Miközben leendő lakásunkat kerestük, találkoztunk egy ott lakóval aki nagyon kedvesen bemutatkozott, érdeklődött kik vagyunk, majd felajánlotta, hogy körbe vezet és elmondja a tudnivalókat a hellyel kapcsolatban. Kiderült, hogy ez egy nagyon szép, nyugodt és csendes környék, 2km-re a tengerparttól és 20 percre a várostól. Egy nagyon szép lakást kapunk, bérelhetünk kertet amivel azt kezdünk, amit csak akarunk, és így végre van lehetőségünk kipróbálni hogy belefér-e életünkbe a veteményes, amit már régóta szeretnénk. Az iskola pedig amit a párom újfent szeretne elkezdeni, itt van két utcára tőlünk. Ezek után már nem volt több félelem, kétség, sem csalódás bennünk csak mérhetetlen hála és köszönet. Hiszen úgy jöttünk ide, mint akik semmit nem tudtak ezekről csak vágytunk rá és reméltük, hogy lesz majd rá valamikor lehetőségünk.

    Persze vannak olyanok akik szerint ez csak a véletlen, szerencse avagy sors keze, hogy ezek mind megadattak nekünk, de én hiszek a Gondviselésben. Hiszem, hogy ha rá merjük magunkat bízni az Istenre, képesek vagyunk őt nem félretolni, hanem részesévé tenni az életünknek, akkor ő igenis munkálkodni fog benne, és gondoskodik arról amire szükségünk van. Ezek után már csak az a kérdés, hogy ezt hogyan használjuk fel a legjobban.., ha lehet, nemcsak magunk, hanem mások számára is!

Tavasz