Ősz keddi napindítójához szeretnék néhány ötletet adni.
Férjemmel, nagymamák híján, sokat törtük a fejünket, hogyan kapcsolódhatnánk ki kettesben, anélkül, hogy 30-40 euró is rögtön kicsússzon a zsebünkből a bébiszitterre. Persze akkor csak sétáltunk vagy bicikliztünk és fogyasztásról szó sincs...
Amíg elsőszülött gyermekünk kisbaba volt, egyszerűbb helyzetben voltunk, hiszen csak magunkra vettük a hordozóban vagy a babakocsiba fektettük és amíg ő békésen szundikált, mi hatalmas sétákat tettünk a városban. Nyaranként fagyizva, télen jól bebugyolálva, sült gesztenyével róttuk az utcákat és beszélgettünk, vitatkoztunk, meséltünk egymásnak...
Ma már egyáltalán nem olyan egyszerű mindez, hiszen a Nagyfiú nemcsak hogy 4 éves, de egy kétéves kistestvére is van. Ha nem tudunk elmenni, otthon kell valahogy más környezetet teremteni.
1. Társasjátékozás
Eleinte rengeteget társasjátékoztunk esténként, ez azért is volt hasznos, mert a játék közben teljesen más arcát mutatja a másik. A vereség vagy nyerés ill. a "vesztésre állok" és a "mindjárt megnyerem" állapotok csak nagyon ritkán jönnek ki mindennapi környezetben. Az ember játék közben úgy igazán önmagát adja és nem az jár az eszében, hogy vajon ezzel a lépéssel most megbántom-e a másikat. Az igazi játékban az ember igenis "szivat" és próbál nyerni. Ez a lényege. Próbáljátok ki! Ha máshogy nem, egy pohár bor vagy sör mellett máris jobban megy!
2. Naplóírás
Mind a két gyerekről, magamról és kettőnkről is vezetek naplót. Tudom, ez nem feltétlenül normális dolog és a legtöbb ember csak bámul rám, mikor kiderül. Teljesen egyetértek, ez nem mindennapi. Azonban az, hogy a gyerekekről napló szól, azt hiszem elég sok családban előfordul. Mi ezt a naplót férjemmel közösen írjuk. Havonta egyszer elővesszük és az elmúlt 4 hetet átbeszéljük a gyerekek szempontjából. Ha csak egyikünk írja, akkor felolvassa a másiknak, de mindig átbeszéljük.
3. Fotórendezés
Mindkettőnket rendkívül érdekel a fotózás, rengeteg fotó készül. Sokszor rendezgetjük, rendszerezzük, bedolgozzuk..stb őket. Vannak esték, amikor valahogy rátalálunk a mi régi fotóinkra (randik, esküvő, közös élet kezdete).
- Hihetetlen, hogy megöregedtem! - állapítja meg ilyenkor a férjem.
Mindig ezzel a mondattal kezdődik a régi emlékek átlapozgatása. Jó látni együtt, hogy mindketten változunk, hogy voltak könnyebb és nehezebb időszakok, hogy mi mindent éltünk már át közösen! Jó érzés visszagondolni, hogy voltunk nagyon fiatalok is, mégis, egyikünk sem cserélné el a jelent a múlttal. És ez a legjobb érzés!
Folytatás következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése