Heti egy este, havi egy nap, évi egy hét!

Gyerekek mellett nagyon nehéz elszabadulni otthonról, hogy kicsit kettesben lehessünk a férjünkkel, feleségünkkel. Sok szervezést, előkészítést igényel egy rövid kiruccanás, vagy akár csak egy pár órás esti kikapcsolódás is. Mégis nagyon fontos, hogy rá tudjuk szánni erre az időnket, meglévő - véges - energiánkat. Néha sokkal könnyebb egy kimerítő esti altatás, vagy hosszú, fárasztó munkahelyi nap után bedőlni az ágyba a "nincs erőm semmihez" érzéssel, mint elindulni valahová - a másik felé, hogy időt szánjunk egymásra. Olyan időt, amikor nem a gyerekekről, anyagiakról, munkahelyről, elintéznivalókról beszélünk, hanem egész egyszerűen csak kettőnkről. Egyszerűen? Sajnos néha ez nem is megy olyan egyszerűen. A másikra való ráhangolódás nem megy magától és egyre nehezebb lesz, ha sokáig halogatjuk az "igazi találkozást". Az elindulás pedig nem minden esetben kell hogy a lakás küszöbének átlépését jelentse. Van, hogy elég, ha meggyújtunk néhány gyertyát a nappaliban, halk zene mellett kibontunk egy üveg bort, vagy csak a csendben elkezdjük megérezni a másikat. Nem kellenek hozzá nagy szavak, mély gondolatok - itt és most elég a másikra való vágyakozás érzése.