2012. október 31., szerda
"Csokorba" szedtük az ősz színeit!
Az elkészítésére kár szót vesztegetni, pillanatok alatt meg van, még lelkes gyerekkezek "segítő" hozzájárulása mellett is :)!! Csodálatos színözön, az őszi természet legjava. Öröm nézegetni!
2012. október 29., hétfő
Új célok a házasságkötés után....
"Férjemmel Dániában ismerkedtem meg, mindketten tanulmányaink miatt voltunk kint.
Az én ösztöndíjam azonban csak fél évre szólt, neki az egyetem befejezéséhez még maradnia kellett. Így a rövid közös idő után 1800 km távolságban éltünk tovább, külön. Nem volt könnyű időszak. Pénzünk kevés volt, ezért csak 2-3 havonta tudtuk meglátogatni egymást. Egyszer én, egyszer ő egy félévben.
Majd a második nyáron megkérte a kezem.
A jegyesség időszakára egy másik ösztöndíjjal visszajött Magyarországra fél évre. Ezalatt én befejeztem tanulmányaimat és előkészültünk a házasságra, majd összeházasodtunk. Az esküvő után még nem tudtunk azonnal visszamenni Dániába, ezért férjem szüleinek házában kaptunk egy szobát, hogy ne kelljen erre az 1-2 hónapra külön lakást bérelni.
Nem pont így képzeltük....
A nagy várakozás, a rohanós szervezés, a várva-várt esküvő után, még mindig nem lehettünk igazán csak kettesben.
Minden vágyunk az volt: csak vissza hamar, Dániába! Ez a félsziget volt tervezett jövőnk és minden álmunk megvalósításának színtere! Ez a hely jelentette számunkra csak igazán a közös és egyben az új életet! Várt minket egy lakás, egy kis kert, új barátok, munka, tanulás...
Legalábbis így indult..."
Az én ösztöndíjam azonban csak fél évre szólt, neki az egyetem befejezéséhez még maradnia kellett. Így a rövid közös idő után 1800 km távolságban éltünk tovább, külön. Nem volt könnyű időszak. Pénzünk kevés volt, ezért csak 2-3 havonta tudtuk meglátogatni egymást. Egyszer én, egyszer ő egy félévben.
Majd a második nyáron megkérte a kezem.
A jegyesség időszakára egy másik ösztöndíjjal visszajött Magyarországra fél évre. Ezalatt én befejeztem tanulmányaimat és előkészültünk a házasságra, majd összeházasodtunk. Az esküvő után még nem tudtunk azonnal visszamenni Dániába, ezért férjem szüleinek házában kaptunk egy szobát, hogy ne kelljen erre az 1-2 hónapra külön lakást bérelni.
Nem pont így képzeltük....
A nagy várakozás, a rohanós szervezés, a várva-várt esküvő után, még mindig nem lehettünk igazán csak kettesben.
Minden vágyunk az volt: csak vissza hamar, Dániába! Ez a félsziget volt tervezett jövőnk és minden álmunk megvalósításának színtere! Ez a hely jelentette számunkra csak igazán a közös és egyben az új életet! Várt minket egy lakás, egy kis kert, új barátok, munka, tanulás...
Legalábbis így indult..."
2012. október 24., szerda
Az öröm tízparancsolata
1. Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömöt.
2. Mosolyogj, és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is.
3. Szívből ismételgesd: "Isten, aki szeret engem, mindig jelen van."
4. Szüntelenül törekedj arra, hogy az embereknek csak a jó oldalát lásd.
5. Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot.
6. Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ezeknél semmi sem nyomasztóbb.
7. Munkádat örömmel és vidáman végezd.
8. A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd.
9. A szenvedőket vigasztald, magadról felejtkezzél el.
10. Ha mindenütt az örömet terjeszted, biztos lehetsz abban, hogy magad is rátalálsz.
G. C.
2012. október 22., hétfő
Forró citrom hideg napokra
A korai sötétedéssel együtt beköszöntött a hideg is.
Brrrr..., reggelente alig van kedvem szellőztetni. Ránézek a külső hőmérőre: 7 fok. Ez elegendő ahhoz, hogy az előző nap előre kikészített szoknya helyett nadrágot húzzak. Mikor kilépek a gyerekekkel a kapun, máris az jár az eszembe, milyen jó lesz újra hazaérni...
A legtöbb emberen látok kesztyűt is, azt hiszem, igazuk van, lassan én is előveszem...
A nap elindul és meg sem áll estig, a nagy pörgésben már nincs időm a hidegre gondolni. Csak este..., miután lefektettem a porontyokat, eszembe jut, hogy náthás vagyok, kapar a torkom és úgy érzem, holnapra tuti beteg leszek. De nem leszek.., legalábbis általában nem :)
Forró zuhanyt veszek, meleg fürdőköpenybe bújok, leülök a gép elé vagy az aktuális könyvemhez, esetleg a varrógéphez és lassan elkortyolgatom...
 | |
| fotó innen: http://photomakers.org |
Forró citrom
1 db citrom kifacsarva
3-4 dl forró víz
1 tk barna cukor (vagy egyéb, akár méz is:)
Opcionálisan mentalevelet vagy gyömbért tudnék még hozzá elképzelni....
2012. október 19., péntek
"Tanulságos szenzációra éhesen" - kiáltás az Életért
"Fürdőzünk a negatív kritikákban, történetekben, amit jó írni és
olvasni..."
Elöljáróban a kamaszkori depresszióról
"A depresszió felismerését több körülmény
nehezítheti, ami nemcsak a gyermekorvos, de a gyermekpszichiáter
előtt is megnehezítheti a diagnózist. Az affektív zavarok több
mint felében magatartászavar és szorongásos betegség
(gyermekek), vagy drog/és alkoholabuzus és a szülői/iskolai elvárásokkal való kamaszkori hadakozás (serdülők) elfedhetik a
depressziós tüneteket, melyek így nehezebben kerülnek
felismerésre és kezelésre.
A depresszió legveszélyesebb, legszomorúbb, legtragikusabb következménye az öngyilkosság. Ma Magyarországon évente 25-30 gyermek- és serdülőkorú fiatal vet önkezével véget életének. Barát, partner elvesztése, csalódás, iskolai konfliktusok önmagukban nem váltanak ki öngyilkossági kísérletet, a háttérben családi patológia mindig előfordul. A kísérletek száma a befejezett öngyilkosságok kb. 10-40-szerese, de ezek többsége nem kerül az egészségügy látókörébe.
A depressziós és öngyilkossági eseteket nemhogy semmilyen szakmai intézmény (gyermekpszichiátriai gondozó, egészségügyi intézmény, vagy nevelési tanácsadó), de a szűkebb családi és iskolai környezet sem szokta időben észlelni. Még mindig általános az a vélekedés, hogy valaki azért hangoztatja öngyilkossági szándékát, mert „feltűnési viszketegsége van" vagy „fel akarta hívni magára a figyelmet", tehát sem az iskola, sem a barátok nem realizálják, hogy vészjelzésekről van szó. A gyerek részéről a szórványos kijelentések, elszólások, félrevetett megjegyzések segélykiáltásoknak tekinthetők, mellyel az amúgy is önkifejezési és kommunikációs nehézséggel küszködő, súlyos önérték-zavarban szenvedő fiatal jelezni szeretné, hogy bajban van. Intő jel lehet, ha a rosszkedv mellett a gyermek bezárul, barátoktól elzárkózik, fantáziába menekül, vagy az addig ismert harag és neheztelés ok nélkül megbocsátásba, „szeretetbe" fordul. Az érlelődő önpusztító szándékra figyelmeztethet a fokozott foglalkozás a halállal, vagy meghalt rokonokkal, de a gyerek utalhat „az őutána következő korszakra" olyan kijelentésekkel, hogy „na futok még egy-két kört, azután befejezem." (Prof. Dr. Csorba János)
"Úgy döntöttem, levelet írok Neked. Levelet írok, mert így könnyebb.
Már régen meg kellett volna tennem, de sajnos halogattam. Egészen addig, amíg már majdnem késő lett..., most megírom.
Elöljáróban a kamaszkori depresszióról
 |
| forrás: napidoktor.hu |
A depresszió legveszélyesebb, legszomorúbb, legtragikusabb következménye az öngyilkosság. Ma Magyarországon évente 25-30 gyermek- és serdülőkorú fiatal vet önkezével véget életének. Barát, partner elvesztése, csalódás, iskolai konfliktusok önmagukban nem váltanak ki öngyilkossági kísérletet, a háttérben családi patológia mindig előfordul. A kísérletek száma a befejezett öngyilkosságok kb. 10-40-szerese, de ezek többsége nem kerül az egészségügy látókörébe.
A depressziós és öngyilkossági eseteket nemhogy semmilyen szakmai intézmény (gyermekpszichiátriai gondozó, egészségügyi intézmény, vagy nevelési tanácsadó), de a szűkebb családi és iskolai környezet sem szokta időben észlelni. Még mindig általános az a vélekedés, hogy valaki azért hangoztatja öngyilkossági szándékát, mert „feltűnési viszketegsége van" vagy „fel akarta hívni magára a figyelmet", tehát sem az iskola, sem a barátok nem realizálják, hogy vészjelzésekről van szó. A gyerek részéről a szórványos kijelentések, elszólások, félrevetett megjegyzések segélykiáltásoknak tekinthetők, mellyel az amúgy is önkifejezési és kommunikációs nehézséggel küszködő, súlyos önérték-zavarban szenvedő fiatal jelezni szeretné, hogy bajban van. Intő jel lehet, ha a rosszkedv mellett a gyermek bezárul, barátoktól elzárkózik, fantáziába menekül, vagy az addig ismert harag és neheztelés ok nélkül megbocsátásba, „szeretetbe" fordul. Az érlelődő önpusztító szándékra figyelmeztethet a fokozott foglalkozás a halállal, vagy meghalt rokonokkal, de a gyerek utalhat „az őutána következő korszakra" olyan kijelentésekkel, hogy „na futok még egy-két kört, azután befejezem." (Prof. Dr. Csorba János)
"Úgy döntöttem, levelet írok Neked. Levelet írok, mert így könnyebb.
Már régen meg kellett volna tennem, de sajnos halogattam. Egészen addig, amíg már majdnem késő lett..., most megírom.
2012. október 17., szerda
Az első év: a házasság próbája?
Amit vártunk:
Mi, a férjemmel, nem éltünk együtt a házasság előtt. Így mondanom sem kell, alig vártuk az esküvőnk napját, hogy onnantól kezdve minden pillanatot együtt töltsünk. 20 évesek voltunk, amikor megismerkedtünk és még egyikünk sem töltötte be a 24-et, amikor összeházasodtunk. Mégis, hihetetlenül hosszú időnek tűnt az együtt járás. 40 hónap, majdnem napra pontosan ... :)
Mi, a férjemmel, nem éltünk együtt a házasság előtt. Így mondanom sem kell, alig vártuk az esküvőnk napját, hogy onnantól kezdve minden pillanatot együtt töltsünk. 20 évesek voltunk, amikor megismerkedtünk és még egyikünk sem töltötte be a 24-et, amikor összeházasodtunk. Mégis, hihetetlenül hosszú időnek tűnt az együtt járás. 40 hónap, majdnem napra pontosan ... :)
A házasságra nagyon készültünk - tudatosan építettük önmagunkat és a kapcsolatunkat. A baráti körünkben, mint oly sok mindenben, ebben is "úttörőknek" számítottunk, így sokan hitetlenkedve fogadták a "korai" esküvőt, de természetesen sokan voltak azok is, akik támogattak minket, akik számára mi voltunk a Példa..., olyan nagyon tökéletesnek tűnt minden. Biztosak voltunk abban, hogy életünk legboldogabb időszaka következik...
2012. október 15., hétfő
Csak kettesben - Elköteleződés a kapcsolat mellett
Minden emberben ott a vágy, hogy ne vándorolnia kelljen a különböző kapcsolatokon keresztül, hanem "Egyhez" ragaszkodjon, azzal az Eggyel egész életében harmóniában élhessen, mind érzelmileg, mind értelmileg.
Máris megállunk egy pillanatra az értelem szónál és ebben a pár sorban értsük ezt a szót úgy, mint, ami a tudatot jelenti. Ismeretes, hogy lelkünk egyes megmozdulásait a tudat, másokat pedig a tudatalatti vezérel.
Ha emlékeztek, a bevezetésben már említettük, hogy a társválasztás motívumai tudatalattiak.
Mit is jelent ez? Azt, hogy nem értjük, illetve nem tudjuk pontosan megmagyarázni, miért is abba az emberbe szerettünk bele, miért éppen ahhoz az emberhez vonzódunk, miért Ő fogott meg. Hol is van az a pont, Benne és Bennem, ahol összekapcsolódunk, tudat alatt...
Ezek a tudatalatti motívumok olyan erőt és lelkesedést adnak, mint egy sportolónak verseny előtt a megnövekedett adrenalinszint. Elfelejt mindent és csak egyre koncentrál, a végét sem látja. Odaösszpontosít, ráhangolódik, csak ez az egy van előtte: a verseny. Abban a pillanatban, a rajt előtt nem látja az értelmét, nem látja az okát, csak azt, hogy most akció van, csinálni kell és a végén lesz valami.
Ami tudat alatt él Bennünk, az sosem jön fel a felszínre, vagy csak nagyon kiváltságos esetekben.
A szerelem, a vonzódás, a vágy okai, gyökerei lehetőséget és lendületet adnak a kapcsolatnak, de nem nyújtanak segítséget a későbbi konfliktuskezelések és nehézségek áthidalásában.
Ezért is különösen fontos, hogy tudatosítsuk magunkban (sosem késő!): a voksunkat nem csak a kiválasztott személy mellett, hanem a kapcsolat mellett is letesszük/vagy már letettük! Az eskü a kapcsolatnak is szól. Szeressük "a kapcsolatunkat", tartsunk ki mellette, ápoljuk, törődjünk vele, legyen fontos ez mindkettőnek!
Máris megállunk egy pillanatra az értelem szónál és ebben a pár sorban értsük ezt a szót úgy, mint, ami a tudatot jelenti. Ismeretes, hogy lelkünk egyes megmozdulásait a tudat, másokat pedig a tudatalatti vezérel.
Ha emlékeztek, a bevezetésben már említettük, hogy a társválasztás motívumai tudatalattiak.
Mit is jelent ez? Azt, hogy nem értjük, illetve nem tudjuk pontosan megmagyarázni, miért is abba az emberbe szerettünk bele, miért éppen ahhoz az emberhez vonzódunk, miért Ő fogott meg. Hol is van az a pont, Benne és Bennem, ahol összekapcsolódunk, tudat alatt...
Ezek a tudatalatti motívumok olyan erőt és lelkesedést adnak, mint egy sportolónak verseny előtt a megnövekedett adrenalinszint. Elfelejt mindent és csak egyre koncentrál, a végét sem látja. Odaösszpontosít, ráhangolódik, csak ez az egy van előtte: a verseny. Abban a pillanatban, a rajt előtt nem látja az értelmét, nem látja az okát, csak azt, hogy most akció van, csinálni kell és a végén lesz valami.
Ami tudat alatt él Bennünk, az sosem jön fel a felszínre, vagy csak nagyon kiváltságos esetekben.
A szerelem, a vonzódás, a vágy okai, gyökerei lehetőséget és lendületet adnak a kapcsolatnak, de nem nyújtanak segítséget a későbbi konfliktuskezelések és nehézségek áthidalásában.
Ezért is különösen fontos, hogy tudatosítsuk magunkban (sosem késő!): a voksunkat nem csak a kiválasztott személy mellett, hanem a kapcsolat mellett is letesszük/vagy már letettük! Az eskü a kapcsolatnak is szól. Szeressük "a kapcsolatunkat", tartsunk ki mellette, ápoljuk, törődjünk vele, legyen fontos ez mindkettőnek!
2012. október 14., vasárnap
Őszi családfa
Itt van az ősz, és én megint nem tudtam megállni, hogy ne találjunk ki valami új dekorációt az előszobába.
Az ötletet a Miniklubból vettem - ahova Rékával és Bulcsúval járunk -, csak továbbfejlesztettem.
Íme a családi összefogás eredménye!
Az ötletet a Miniklubból vettem - ahova Rékával és Bulcsúval járunk -, csak továbbfejlesztettem.
Íme a családi összefogás eredménye!
2012. október 9., kedd
"Tanulságos szenzációra éhesen": A graffiti esete
"Fürdőzünk a negatív kritikákban, történetekben, amit jó írni és
olvasni..."
Sosem hittem volna, hogy olyan történeteket írok majd a blogra, mint amit most olvashattok...
Azonban az elmúlt időben annyi rossz hír és negatív élmény talált meg, hogy úgy érzem, ha az ember nem tudatosítja magában az önzőség és a felelőtlen élet határait, könnyen belecsúszhat azokba a hibákba, melyeket első hallásra megvet.
Szerencsétlen emberekről van szó, ismétlem szerencsétlenekről és nem szegényekről vagy buta, tanulatlan emberekről. Közöttünk élő, mellettünk lakó, sérült emberekről.
A történet után próbáljunk meg nem hangosan nevetni, hanem inkább szembenézni magunkkal és komolyan végiggondolni, mi tudunk-e minden esetben felelősségteljesen viselkedni?
Egyik barátnőmmel történtek a következők:
Reggel, mikor iskolába vitte a fiúkat, arra lett figyelmes, hogy az első és a hátsó rendszámtábla is le van fújva metálkék graffiti spray-vel. Kitette a gyerekeket az iskolába és szaladt feljelentést tenni a rendőrségre, majd az önkormányzatra.
A rendőr első kérdése, mikor felvette a jegyzőkönyvet, így hangzott:
-Asszonyom, mégis ki utálhatja Önöket ennyire?
Ez betette barátnőmnél a kaput és egész nap azon rágódott, ki lehet az, akinek útban vannak, lesz-e ennek még folytatása, stb.
Miután egy nap alatt "kidühöngte" magát, kitalálta, hogy másnap körbenéz az utcában, mást is érte-e hasonló jellegű kár, vagy csak őket. Az utcában még egy pórul járt autót talált. Majd átsétált a párhuzamos utcába, ahol a postaládák rózsaszínnel voltak lefújva. Ahogy egyre tovább ment a nyomok mentén, talált egy utcát, ahol nem csak a postaládák, hanem a kapuk és a járda is tele volt firkálva, szintén rózsaszínnel és metálkékkel. Az aszfalton mindig ugyanaz a két lánynév ismétlődött. Így nem volt nehéz kitalálni, hogy a csínytevéseket valószínűleg két lány (a színekből kikövetkeztetve kislány) követhette el. Sétája vége felé feltűnt neki egy társasház, amit teljesen érintetlenül hagytak. Csak állt a ház előtt a lakók neveit fürkészve, mikor a kapu elé gördült egy terepjáró. Az ablakot leengedték és egy kedves hölgy, nagy mosollyal a száján, megkérdezte segíthet-e valamiben? Kit keres? Barátnőm csak annyit mondott: A két kislányt, akik három utcán keresztül minden lakónak (többek között neki is) nagy károkat okoztak a firkáikkal.
A válasz telitalálat volt, a lányok anyukáját érte, ami a következő reakcióból derült ki: - "Még csak 12 évesek, nem büntethetőek!"
Döbbenet...
Barátnőm erre kifejtette, hogy ha az ő fiai ilyet tettek volna, minimum "letörte volna a kezüket", de az biztos hogy előtte még lepucoltatta volna az összes firkát és mindenkihez bekopogva bocsánatot kellett volna kérniük tetteik miatt. És talán még ezt sem találta volna elegendőnek. Erre eszembe jutott Emilio Estevez új filmje a "The Way" (magyarul: Vándorút ), amiben a cigány apa fiát több büntetéssel is sújtja, lopásáért, hogy legközelebb ezerszer is meggondolja, hozzányúl-e a máséhoz (A film nagyszerű, érdemes megnézni!!).
Hab a tortán, és ebből derül csak ki igazán, hogy ezek a felelősséget nem vállaló, vagy vállalni nem tudó felnőttek, mennyire gyerekesen tudnak viselkedni: Néhány napra a történtek után, barátnőm fiait vitte autóval, amikor saját szemükkel látták, amint a fent említett anyuka az aszfaltra firkálja a következő szavakat: punci, kaki..., talán nem is szükséges tovább sorolni.
Ez az anya abba a hibába esett, hogy fedezni próbálta lányait.
Lehangoló történet..., és ez még csak egy apró, jelentéktelen dolog....
Sosem hittem volna, hogy olyan történeteket írok majd a blogra, mint amit most olvashattok...
Azonban az elmúlt időben annyi rossz hír és negatív élmény talált meg, hogy úgy érzem, ha az ember nem tudatosítja magában az önzőség és a felelőtlen élet határait, könnyen belecsúszhat azokba a hibákba, melyeket első hallásra megvet.
Szerencsétlen emberekről van szó, ismétlem szerencsétlenekről és nem szegényekről vagy buta, tanulatlan emberekről. Közöttünk élő, mellettünk lakó, sérült emberekről.
A történet után próbáljunk meg nem hangosan nevetni, hanem inkább szembenézni magunkkal és komolyan végiggondolni, mi tudunk-e minden esetben felelősségteljesen viselkedni?
Egyik barátnőmmel történtek a következők:
Reggel, mikor iskolába vitte a fiúkat, arra lett figyelmes, hogy az első és a hátsó rendszámtábla is le van fújva metálkék graffiti spray-vel. Kitette a gyerekeket az iskolába és szaladt feljelentést tenni a rendőrségre, majd az önkormányzatra.
A rendőr első kérdése, mikor felvette a jegyzőkönyvet, így hangzott:
-Asszonyom, mégis ki utálhatja Önöket ennyire?
Ez betette barátnőmnél a kaput és egész nap azon rágódott, ki lehet az, akinek útban vannak, lesz-e ennek még folytatása, stb.
 |
| Kép innen: www.graffitieuropa.org |
Miután egy nap alatt "kidühöngte" magát, kitalálta, hogy másnap körbenéz az utcában, mást is érte-e hasonló jellegű kár, vagy csak őket. Az utcában még egy pórul járt autót talált. Majd átsétált a párhuzamos utcába, ahol a postaládák rózsaszínnel voltak lefújva. Ahogy egyre tovább ment a nyomok mentén, talált egy utcát, ahol nem csak a postaládák, hanem a kapuk és a járda is tele volt firkálva, szintén rózsaszínnel és metálkékkel. Az aszfalton mindig ugyanaz a két lánynév ismétlődött. Így nem volt nehéz kitalálni, hogy a csínytevéseket valószínűleg két lány (a színekből kikövetkeztetve kislány) követhette el. Sétája vége felé feltűnt neki egy társasház, amit teljesen érintetlenül hagytak. Csak állt a ház előtt a lakók neveit fürkészve, mikor a kapu elé gördült egy terepjáró. Az ablakot leengedték és egy kedves hölgy, nagy mosollyal a száján, megkérdezte segíthet-e valamiben? Kit keres? Barátnőm csak annyit mondott: A két kislányt, akik három utcán keresztül minden lakónak (többek között neki is) nagy károkat okoztak a firkáikkal.
A válasz telitalálat volt, a lányok anyukáját érte, ami a következő reakcióból derült ki: - "Még csak 12 évesek, nem büntethetőek!"
Döbbenet...
Barátnőm erre kifejtette, hogy ha az ő fiai ilyet tettek volna, minimum "letörte volna a kezüket", de az biztos hogy előtte még lepucoltatta volna az összes firkát és mindenkihez bekopogva bocsánatot kellett volna kérniük tetteik miatt. És talán még ezt sem találta volna elegendőnek. Erre eszembe jutott Emilio Estevez új filmje a "The Way" (magyarul: Vándorút ), amiben a cigány apa fiát több büntetéssel is sújtja, lopásáért, hogy legközelebb ezerszer is meggondolja, hozzányúl-e a máséhoz (A film nagyszerű, érdemes megnézni!!).
Hab a tortán, és ebből derül csak ki igazán, hogy ezek a felelősséget nem vállaló, vagy vállalni nem tudó felnőttek, mennyire gyerekesen tudnak viselkedni: Néhány napra a történtek után, barátnőm fiait vitte autóval, amikor saját szemükkel látták, amint a fent említett anyuka az aszfaltra firkálja a következő szavakat: punci, kaki..., talán nem is szükséges tovább sorolni.
Ez az anya abba a hibába esett, hogy fedezni próbálta lányait.
Lehangoló történet..., és ez még csak egy apró, jelentéktelen dolog....
2012. október 5., péntek
Téma indul: A házasság - Csak kettesben
Szeretnénk Titeket egy új témára invitálni, melyben a házasság megköttetése utáni időszakokat vennénk sorra, nem csak elméleti síkon, hanem a mi tapasztalatainkat is belefűzve. Sőt, talán leginkább a mi személyes tapasztalatainkon és élményeinken alapulna!
Tehát várunk szeretettel egy kis jóízű olvasgatásra! Lehet csámcsogni is rajtunk :)
Csak kettesben: Függőség és elköteleződés
Mikor egy témába belevágok, mindig először anyagot gyűjtök hozzá, de olyan mennyiségben, melyet néha képtelenség feldolgozni. (Ezért aztán igen lassan haladok...) Minden alkalommal megfogadom: "Igen, legközelebb úgy kell tennem, mint Ősz: először a személyes élmények, a személyes élmények, a személyes élmények...", és már gyűjtöm is az anyagot...
Hát, ezúttal visszafogtam magam, bár a személyes még mindig hiányzik! Kezdjük akkor az elmélettel tömören!
"A köztudatban az él, hogy a függőség valami rossz dolog, ami elől el
kell menekülnünk, pedig valójában ez minden kapcsolat alapja. Függőség
nélkül nem is tudnánk élni. Amikor a csecsemő megszületik, önálló
életvitelre még képtelen, teljes mértékben az anyja jóindulatától függ,
bár ő maga ennek nincs tudatában. Később, amikor az egyre növekvő
csemete erre rájön, próbál ettől megszabadulni, majd egy későbbi
életkorban újra kialakítja a függőségeit egy másik személlyel." (Feldmár András)
Talán mindenki számára világos - és ennek ellenére mégis nehéz elfogadni -, hogy a "társválasztás összes alapvető motívuma tudattalan". Ez nagyon megnehezíti a későbbi döntéseinket, hiszen a döntéseink érzelmi alapon történtek, akár napokkal, akár évekkel azelőtt.
Tehát várunk szeretettel egy kis jóízű olvasgatásra! Lehet csámcsogni is rajtunk :)
Csak kettesben: Függőség és elköteleződés
Mikor egy témába belevágok, mindig először anyagot gyűjtök hozzá, de olyan mennyiségben, melyet néha képtelenség feldolgozni. (Ezért aztán igen lassan haladok...) Minden alkalommal megfogadom: "Igen, legközelebb úgy kell tennem, mint Ősz: először a személyes élmények, a személyes élmények, a személyes élmények...", és már gyűjtöm is az anyagot...
Hát, ezúttal visszafogtam magam, bár a személyes még mindig hiányzik! Kezdjük akkor az elmélettel tömören!
 |
| Azért kaptok egy kis személyeset is :) |
Talán mindenki számára világos - és ennek ellenére mégis nehéz elfogadni -, hogy a "társválasztás összes alapvető motívuma tudattalan". Ez nagyon megnehezíti a későbbi döntéseinket, hiszen a döntéseink érzelmi alapon történtek, akár napokkal, akár évekkel azelőtt.
2012. október 4., csütörtök
Minden blogolvasónk figyelmét szeretnénk felhívni arra, hogy bár
pontosan tisztában vagyunk azzal, mennyien olvassák a blogot naponta (a
kimutatott statisztika alapján általában jóval 100 fölött, vagy több száz
megnyitás történik 24 óra alatt), kifejezetten nagy hatást tennétek
ránk, és megtisztelnétek vele, ha tagként is bejelentkeznétek, ezzel biztatva minket arra, hogy
igenis jó, amit csinálunk és ahogy azt csináljuk! Nagyon sok pozitív
visszajelzést kapunk nap mint nap, és igazán jól esik hallani ezeket a
dicsérő szavakat! Külön köszönjük a Követőknek, és csak, hogy tudjátok,
kedves 18 tag: akárhányszor rákattintunk az oldalra, minden alkalommal
először Rátok gondolunk!
Az évszakok asszonyai
Az évszakok asszonyai
2012. október 3., szerda
2012. október 2., kedd
2012. október 1., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)