Készülődés Anyák napjára-további ötletek

"Pillangó, ha lehetnék táncolnék míg röpít a szél..."

Készülődés Anyák napjára - Wc-papír guriga újrahasznosítva

Aki számára nem volt meghódíthatatlan akadály

Drága Nagyikám!

Amikor elkezdtem írni ezt a visszaemlékezést, az első, ami eszembe jutott, hogy bizony szigorú Nagymamánk voltál.

Nem a sütit sütögetős, kényeztetős, ölelgetős nagyi. A velünk kapcsolatos történésekből is leginkább az iskolai dolgaink érdekeltek és a rend a ruhásszekrényünkben…

De a mai napig élnek az emlékeimben az utánozhatatlan párizsi édességek, amikkel Őrmezőn vártál minket. A kicsi konyha, ahol az asztal körül kuporogtunk, amíg Te rántást kavartál a tűzhelyen. És nem tudom miért, de a mai napig a fülemben cseng, amit ilyenkor mindig elmondtál:

- Nagyobb adag rántást kell készíteni, mint, amit felhasználunk, így legközelebb kevesebb dolgunk lesz!

Hát igen…! Ilyen előrelátó, idővel és pénzzel takarékoskodó, mindent jól beosztó Nagymama voltál.

Nagyon jó visszaemlékezni arra a számtalan történetre, amit a gyerekkorodról, az esküvődről, az életedről meséltél.

Betegséged ellenére sem gyermekként, sem felnőttként, nem mondtál le semmiről, hihetetlen akaraterőd és küzdeni tudásod volt.

A mai napig bennem él, és biztosan alakított is az a történet, amit egyszer elmeséltél.

Kislány voltál még. A nagymamádnál nyaraltál egyik nyáron, amikor – a betegségedből kifolyólag – mindkét lábad derékig gipszben volt. Nagy volt a hőség és minden gyerek az utcán játszott, hát te sem akartál kimaradni belőle. Gipszes lábakkal kúsztál ki a kertbe, de mivel a kapu zárva volt felvonszoltad magad a házat körülvevő kőfal tetejére, hogy legalább onnan részese lehessél a játéknak

- Fogalmam sincs hogyan, de mire felértem eltörött a gipsz. – tetted hozzá a végén büszke, hamiskás félmosollyal.

Számomra ilyen voltál és ilyennek is maradsz meg az emlékeimben Nagyikám!

Valakinek, aki számára semmi sem lehetetlen, valakinek, aki – ha összeszorított foggal is, de – mindent kibír, és mindent el is ér, amit célul tűz ki maga elé.

Példa lettél számomra a küzdeni tudásoddal.

És ilyen lettem én is…

Köszönöm!

Pocakos napló - 5. hónap

Nehezen született meg ennek a hónapnak a története...és úgy érzem ezt most nem is én írtam...hanem valóban az élet - bármilyen közhelyszerű legyen is - azok a dolgok és történések amik irányították az elmúlt hónapunkat nem a mi befolyásunk alatt álltak. Terveztünk vágyakoztunk, de nem mi alakítottuk. 

Több, mint egy héttel ezelőtt készültem el a pocakos napló 5. hónapjának első "változatával", akkor úgy éreztem - bár még nem töltöttem be teljesen ezt a hónapot - olyan nagy dolog nem eshet már meg velem, ami miatt ne oszthatnám meg veletek. Aztán kiderült, hogy mégis... és akkor újra kezdtem. Igen. Mert az egész hónap  történéseinek jelentését írta felül a végkicsengése.

Hunor

 Hosszabb szünet után folytatódjék a család témakör, ezen belül pedig következzék legkisebb gyermekem, Hunor. Róla már olvashattatok a babanaplóban.
 Most mégis egy kicsit más oldaláról szeretném bemutatni nektek, mellőzve az általános dolgokat, mint súly, magasság és fogak száma. Ezúttal az ő szerepét és helyzetét kívánom bemutatni nektek a mi kis családunkban. Hogyan is viszonyulunk hozzá és fordítva. 

 Kezdjük a testvérével, Almával való kapcsolatán. Bár a két gyermek külsőleg nagyon hasonlít egymásra, személyiségükben meglehetősen különböznek. Alma kislányként is inkább kellette magát és kitartóan kérte szépen, vagy éppen nyávogósan a dolgokat, de kivárta, amíg odaadtuk neki. Fel sem merült, hogy elvegyen valamit kérés nélkül. Hunor elveszi, ami neki kell. Ha nem lehet, akkor pedig csak hangot ad elégedetlenségének. Nagyon jó mozgású gyermek, ami Almáról nem mondható el. Jelenleg se veled, se nélküled kapcsolat van közöttük. Míg Hunor a felfedező szerepét játssza, addig Alma az el-molyolós, rendezgetős, egy játékkal is órákig el-bíbelődős időszakát éli. De egyikük sem igazán önmaga a másik nélkül. Számon tartják egymást és igénylik az együtt létet, még akkor is, ha ez konfrontálódással jár együtt. Próbálkozások mindenesetre vannak az együtt-játszásra, még ha irányítással is.

 Az angyali hajú gyermek nem hazudtolja meg fiúi mivoltját. Eleven, érdeklődő, hangos és csintalan."Bunyóra fel!"-Ez a jelszava.Azt szereti, ha a drága szülei jól megdögönyözik, esetleg el-gyepálják. Igyekszik minden együtt töltött időt maximálisan kihasználni, hogy minél tovább tartson a móka. Apukáját nagyon szereti, és igyekszik rácsimpaszkodni, amikor csak lehet. Ennek ellenére, ha meglát engem, akkor nincs menekvés. Hiszen anya csak egy van. Etetni is jobban szeret engem mint saját magát. A fogócskázást négykézláb és a bújócskázást is nagyon szereti. Ilyenkor mindig nagy kacagásba torkollik a játék.
 Fő attrakciója a létrára mászás és a WC-be surranás. Igyekszik minden lehetőséget megragadni,  hogy ez sikerüljön. Nincs még másfél éves, de tudja,ha valaki oda készül, és akkor ő is sprintel.
Így nagyon észnél kell lennünk, hogy ajtó ne maradjon nyitva, mert akkor aztán meg lesz szentelve a WC (a kefe által). A létra főleg ne maradjon elöl, mert abba már jobb belesem gondolni, hogy mi-történhetne vele, ha fölmászna rá.
 A nap fénypontja, ha kimegyünk a szabadba. Nagyon szereti az állatokat. Bogáncs kutyával előszeretettel kiabál, csak úgy, ahogy tőlünk hallja, és ha már kapott tőle egy-két kutya puszit akkor megy Tappancshoz, a nyúlhoz.
 Az elmúlt három hónapban felgyorsultak az események. Hunor lassan,de biztosan lábra állt és most már kapaszkodás nélkül is közlekedik. Természetesen ennek következtében sokat esik, és nem mindig szeret utána újra felállni. Inkább mászik tovább, vagy ölbe kéredzkedik.
 Egyre több szót használ(létra, Alma, baba, mama, apa, gyí-ló, hamm, nem, de, te, anya) bár nem ejti olyan tisztán őket, mint anno Alma. Mi azért megértjük és örülünk neki.
Rakoncátlan szőke hajával és csintalan tekintetével mindannyiunkat elvarázsol. Reméljük, hogy ez így is marad örökre.

Április

Tóth Árpád 

ÁPRILIS 

(részlet)

Április, ó, Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokáju, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Vásott cigánykereked
Porozza a tereket,
Repül a szemét,
Levegőbe parazsat
Hintegetsz és darazsat,
Illatot s zenét!

Némely ingó és rügyes
Ág végére már
Küldöd: kússzék az ügyes -
Katicabogár,
Mint árbócra egy piros,
Pettyes zubbonyú,
Fürge lábú és csinos
Kis matrózfiú!
Kémleli a láthatárt:
Mennyi fény! Mi az?
S zümmög zengő, napba tárt
Szárnyakkal: tavasz! (...)