A család - Irányítási és ellenőrzési funkció

"A családtagok életének irányítása és ellenőrzése napjainkban a család legellentmondásosabb funkciója. Adódik ez az ellentmondás a mélyülő generációs és világnézeti ellentétekből, de a megváltozott életritmusból is. Legtöbb családban egyszerűen nem marad idő a megfelelően átgondolt és tervezett irányításra és ellenőrzésre. Egyre inkább látható, hogy a szülők nem képesek ellenőrizni gyermekük életét, ezért számos gyermekükre leselkedő veszélyforrásról nem is tudnak. A kortársak, a barátok, a tömegkommunikáció nem mindig követendő értékeket közvetítenek, sokszor még a szülő-gyermek, szülő-pedagógus viszonyt is károsan befolyásolják. A jól működő családokban, ahol ezt a funkciót ellátják, szoros családi kapcsolatok esetén a felnövekvő gyermekeknek vannak életcéljaik, védettebbek a lelki sérülésekkel szemben. A családnak, a nevelési intézményeknek alapvető szerepük van abban, hogy a gyermekek lelki immunitását kiépítsék, hogy őket a problémakezelés és a konfliktusmegoldás megfelelő módjaira megtanítsák."

Diófa árnyékában

Édesapánk, mióta tervezi, hogy visszaköltőzik szülőfalujába, tudatosan alakítja ki a kertet. Elsősorban gyümölcsfákat ültet, ezek közül pedig az egyik legértékesebb a dió. A bölcsek eledele.

2012. októberében

Ezt a diófát 2007. őszén ültette magról. Hat olyan csonthéjas termés lett útjára bocsájtva, amelyeknek belét nem választja el belül csonthártya. Ezeknél tényleg zörög a dió.

Láttuk, hogy a "Szegénység" enni kapott Édesanyánktól

Már megint egy ismeretlen alak áll az ajtóban. Mi, gyerekek, ilyenkor sosem mertük kinyitni azt.
Édesanyánk pontosan tudta, miről van szó. Kedvesen végighallgatta az illető mondókáját, néha hosszú perceken keresztül, állhatatos figyelemmel. Őszintén megsajnálta (...mindegyiket). Sajnálatát szavakban is kinyilvánította, majd megkérte, várjon kint egy keveset. A konyhába igyekezett és minden ebédmaradékunkat összepakolta. Emlékszem, volt, hogy az oly régóta áhított pizza is eltűnt a csomagban. Majd a pénztárcájában kotorászott aprópénz után, ügyet sem vetve mérges tekintetünkre. Mikor elégedett volt a mennyiségekkel, átadta a kis csomagot és mosolyogva búcsúzott a "Szegénységtől".

Melyikünk nyitna ajtót ma már a "Szegénységnek"? Mi történt? Félünk tőle?

Karácsony napján, a családi ünnep előtt, szüleink minden évben elvittek minket a hajléktalanok karácsonyi ünnepségére. Nem szerettük. Büdös volt, zsúfolt volt, nem volt nekünk való...-gondoltuk. De ma már belátom, ha az ember tudatosan figyel önmagára, és Karácsony napján megéli a szegénységet, a bűzt, a "nem oda tartozást" - mint ahogy azt a kis Jézus is megtette, teljesen máshogy látja az ünnepet és máshogy a világot.
Aki ezt gyerekként nem éli át, felnőttként saját akaratából biztosan nem fogja már megtenni.

Melyikünk menne a "Szegénység" elébe és ünnepelne vele? Mi történt? Félünk tőle?

A szegénység elleni küzdelem világnapján gondoljunk azokra, akik félelmüket legyőzve képesek segítséget nyújtani, és kérjük, hogy legyen elég erejük a további küzdelemhez,...helyettünk is.

       "Mert éhes voltam és ti ennem adtatok;
        szomjas voltam, és ti innom adtatok;
        idegen voltam, s ti befogadtatok;
        ruhátlan voltam, és ti betakartatok;
        beteg voltam, és ti fölkerestetek;
        börtönben voltam, és ti meglátogattatok!'' (Mt.25:35)

A kenyér világnapja

Lehet fehér, félbarna, barna, rozsos, magvas, burgonyás. Lehet kicsi vagy nagy, friss vagy kicsit szikkadt. Mégis megunhatatlan. Nagy valószínűséggel az egyetlen étel, amit valamilyen formában mindenki minden nap fogyaszt nemre, életkorra és életmódra való tekintet nélkül.

Nálunk - mióta itthon sütjük a kenyeret - a bolti változat kevésbé fogy...de a frissen sült házi kenyérből sohasem elég. Vacsorára legszívesebben üresen eszik...kakaó mellé, de Bulcsú gyakran somfordál napközben is a kenyértartó körül...

Most szeretném megosztani Veletek a két legkedvesebb receptünket, hátha kedvet kaptok a kipróbálásához!

Az idei ősz kincsei...

A gyerekek mindig nagyon lelkesek, ha gyűjtögetni kell, mindegy mi legyen az ami után kutakodnak a természetben...és mérhetetlenül hálásak, ha látják, hogy szükség is van az általuk gyűjtött dolgokra!

Idén is igyekeztünk minél több mindent felhasználni a haza hozott kincseik közül, és íme az eredmény:

Az európai kultúra világnapja

Tegnap volt az európai kultúra világnapja..., erről jutott eszembe egy emlék és néhány gondolat, amit most szeretnék Veletek megosztani.

Nemrégiben beszélgettünk magyar és nem magyar barátainkkal, milyen szerencsések is vagyunk, hogy Európában élhetünk. Fel sem tudjuk igazán fogni, mekkora előnnyel indulunk az élet számos területén ezzel az egyetlen ténnyel, hogy európaiak vagyunk.

A hónap fotója

Ezután minden hónapban megosztunk veletek egy képet a gyerekeinkről, családunkról, amit a hónap fotójának gondolunk. Reméljük minden olvasónknak mosolyt tudunk majd csalni az arcára!

Ültessünk virágot!

Megérkeztek az idei árvácskák!

 

Sötétben ültettünk

                                                         

Nappal gyönyörködtünk

Három Herceg és egy kis Hölgy

"Történetek mindarról, amit azoktól tanulhatunk, akiket mindenáron tanítani szeretnénk..."

...és, hogy mit kaptam az én három Hercegemtől és a kis Hölgyemtől? Megtanultam megállni, és nem csak nézni, hanem látni is őket: ahogy önfeledten játszanak, ahogy minden figyelmüket összeszedve masnit kötnek a cipőfűzőjükkel, ahogy együtt izgulnak a mesék hőseivel esténként, ahogy mackójukat magukhoz szorítva elalszanak és ahogy arcukon megjelenik az első álombéli mosoly...

Megtanultam tőlük élvezni a pillanat varázsát, és így általuk váltam olyan édesanyává, amilyen mindig is lenni szerettem volna...

Első nap a Paradicsomban

A kórházból édesapám vitt minket haza Álmossal, mert Balázs nem jöhetett el a tanévzáró konferenciáról. Bevallom: csalódott voltam. Persze nem az apukám miatt! Sőt, örültem, hogy szoros napirendjét felrúgva jött értünk...és nem is amiatt mert pótolhatatlan találkozást mulasztottunk így el apa és fia között...nem. Ez az alkalom egyszerűen csak úgy önmagában különleges, mondhatnám rituális: Balázs hatalmas csokor virággal érkezik meg értünk, és hosszú idő után most először tudjuk úgy megölelni egymást, hogy nincs közöttünk a pocakom...hazafelé átbeszéljük az elmúlt három napot, mesél a gyerekekről, és rácsodálkozunk - újra és újra -  hogy megint eggyel többen vagyunk...