Babanapló 4.-5.

Vizsgálatok és adatok

Az egy hónapos státuszvizsgálaton tömege 4,75 kg volt, míg a hossza 52 cm. Nem a sok fürdetéstől ment össze, csupán annyi történt, hogy míg a kórházban a mérőszalagot végig vezetik a babák testén a hajlatokat is beleértve, addig a védőnő és az orvos fejtől lábig kinyújtva méri a gyermeket. Ebből adódik ez az 5 cm különbség.

Az egy hónapos csípőszűrésen is túl vagyunk. Fiam hála Istennek ilyen téren is egészséges, pedig a családban vagyunk jó néhányan, akik csípőficammal, vagy kötött csípővel születtek. Alma lányom is megörökölte mindezt, de mostanra kiküszöböltük a csorbát terpeszpelenkával és tornáztatással.

Az ortopédiára hordozó kendőbe vittem Hunort, aki már az első pillanattól igen jól érezte magát benne. Rendszerint végigalussza a sétákat, de megnyugtatás céljából itthon is gyakran magamra kötöm. Így nyugodtan tehetem a dolgomat, miközben a fiam édesdeden alszik és neki sem kell nélkülöznie anyukáját. Alma ebben is különbözött tőle. Őt  6 hónapos koráig nem lehetett ily módon hordozni, csak amikor már a hátamra tudtam kötni és kilátott belőle.

Az ortopéd orvos ezt látva közölte velem, hogy a gyermek gerincének ez nem tesz jót, mivel megtöri, de csináljak, amit akarok, ő csak elmondja, hogy tudjam.

Nem tudom, hogy mások hallottak-e már ehhez hasonló orvosi véleményt a hordozókendőről, én minden esetre nem.

A hat hetes hallásvizsgálat simán ment. Nem kellett várakozni, sorban állni, vetkőztetni. Csak a sapkát húzták félre a füléről és a mérőszerkezetet, a fülébe dugta a doktornő, majd Almára pillantott és megkérdezte, hogy neki is volt-e ilyen vizsgálata? Nem, náluk még nem volt kötelező.

Kétszeres anyaság

Nem érzem megterhelőbbnek a napjaimat két gyermekkel, mint eggyel. Természetesen a feladatom nem lett kevesebb és az időmet is jobban be kell osztanom, ha nem akarom, hogy fejem felett összecsapjanak a hullámok. Számos dolgot már nem engedhetek meg magamnak, amiket egy gyermek mellett még simán megtettem.

Ezek ellenére is úgy gondolom, hogy nem volt hiába a fáradozás és helyesen tettem, amit tettem, mert amikor a gyermekem visszamosolyog, az kárpótol mindenért.

Az emberek leggyakoribb kérdése: És Alma nem féltékeny? Természetesen minden gyermekben meg van a féltékenység, akkor is ha a leghőbb vágya volt, hogy kistestvére legyen. Hiszen mi mást is érezne, amikor haza jön az óvodából és az anyja ahelyett, hogy vele játszana, a tesóját eteti, pelenkázza, fürdeti. Próbálom bevonni ezekbe a feladatokba és ameddig itthon volt szívesen is segített, de mostanra ez a fajta lelkesedése alábbhagyott. Természetesen, ha vendégeink vannak, vagy játszótársai, akkor büszkén mutogatja és meséli, hogyan szokott ő anyának segíteni a tesó körül.

Nyűgösebb, fáradtabb időszakában leginkább rajtam tölti ki a Hunor iránt érzett féltékenységét. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy csíp, rúg, harap, ver és közben sikoltozik, vagy üvölt. Természetesen, ha magára hagyom akkor rohan utánam sírva: - Anya, Anya, ne hagyj itt! Ne menj el!

 Mit tehetek ilyenkor? Sokszor magam sem tudom,hogy azzal teszek-e jót neki, ha rá sem bagózom, vagy azzal, ha türelmesen végighallgatom és immáron századszorra is elismétlem a mondókámat. A türelem véges, még nálam is, pedig engem birkatürelműnek mondanak. Ha elszakad a cérna, bizony ki tudok fakadni és olykor még a kezem is eljár. Hála Istennek ez nem mindennapos eset nálunk. Leginkább akkor fordul elő, ha Apa éppen nincs idehaza. Mivel ő a villámhárító kettőnk között. A mi különös kapcsolatunkat Almával pedig leginkább a szerelmesekéhez tudom hasonlítani: Se Veled, se Nélküled.