Történet a filmrendezőről, akinek leégett a háza
Egy filmrendező ott, ahol ő él, ott neves filmeket készít, Cannes-i filmfesztiválon díjnyertes alkotása volt. A családi házukban élt, és a családi házuk porrá égett. És ő ráadásul egy olyan gyűjtögető pasi volt. Tehát filmek, kópiák, egyetlen példányok, fényképek, fotók, családi képek, levelek, levelezések, minden ott volt a házban, és 2-3 óra alatt porrá égett neki minden. Egy férfi, aki több, mint 60 éves. 8 nappal utána egy előadáson a következőt mondta. „Mikor végül elkezdtem fotózni az üszkössé vált háznak a romjait, és kiteregettem a még valamennyire megmaradt fotókat a földre, akkor eszembe jutott egy gondolat. Ezt még az apám meg az anyám mondta régen. Amikor valami nehéz dolog történt a családban, mindig azt mondták. <<Fiam, ebből a rosszból próbálj meg kihozni valami nagyon jót. Ebből a rosszból most hozzál ki valami nagyon jót.>> 8 nappal ezelőtt vesztettem el mindenemet házastul, emlékestül, az életművemestül, mindenestül. És ez egy nagyon fontos gondolat, amit szeretnék most különösen is kimondani. Ez pedig az, hogy a boldogságnak, vagy a boldoggá levésnek van egy praktikus kulcsa. Nem az egyetlen, de egy fontos kulcsa. Ez pedig az, hogy tudok megfelelő dologra, szempontra fókuszálni, összpontosítani.”
Ez a férfi, mikor 8 nappal a minden vagyonának, mindennek az elvesztése után azt mondja. „Mikor ott álltam az üszkös romoknál, eszembe jutott apám és anyám, akik otthon azt mondták, hogy hát valami rossz, ebből most valami nagyon jót kellene kihozni.” Ez a férfi elkezdett erre összpontosítani. Ez a férfi egy boldog ember, boldog ember. 8 nappal a mindene elvesztése után is boldog ember, és egyre boldogabbnak is fogja érezni magát. Most persze ez nagyon fájhat neki, a veszteség az veszteség, de a veszteség átélésének az óráiban máris elkezdett valami nagyon jóra összpontosítani. Az első lépés ilyen értelemben – most ha gyakorlatiasak szeretnénk lenni – hogy megtanulunk tudatosan valami olyasmire összpontosítani, ami segít bennünket abban, hogy reálisan… Reálisak maradjunk, és közben boldog emberré tudjunk válni, olyasmire összpontosíttok. Ha csak úgy hagyom, „Most így, most úgy…” Ugye a második pont abban a gondolatsorban, hogy a jól-lét elemei, az elmélyülés. Az elmélyülés mivel kezdődik? Hogy tudok összpontosítani valamire, ami növel engem. Összpontosítani.
/Pál Feri/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése