Hát ezek a taknyosok gregoriánt tudnak énekelni?

 Cuzcoban vasárnaponként a Jézusról nevezett Szent Teréz templomban nagyon felemelő a szentmise! A mi gyermekeink spanyolul, latinul és közte gregoriánt is énekelnek, méghozzá milyen szépen!
De nehéz volt a kezdet!
Emlékszem még azokra az időkre, amikor gyónásra vittem a gyerekeket. A templomban beszélgettek, zajongtak, futkostak, nem vetettek keresztet, térdet sem hajtottak. Nem volt könnyű megértetni velük, hogy amikor belépünk a templomba, Jézussal találkozunk a szentségházban, ez az Ő otthona.
 Egyszer egy gyóntató pap kijött a gyóntatószékből és így szólt hozzám: "Próbálja megnevelni ezeket a gyerekeket!"
Persze ő nem tudhatta, hogy én csak néha vagyok együtt ezekkel a gyermekekkel itt Cuzcoban, hiszen a távoli Cotabambasból jártam ide.
 Ha ma látnák és hallanák ezeket a gyermekeket énekelni, felemelő érzésben lenne részük!

A "zöld pokoltól" a mennyország kapujáig

 "Mindíg megindúltan gondolok vissza a 17 éves Gregorióra, aki(mondhatnám csodával határos módon) megmenekült az Amasonas-menti őserdőből, ahol rabszolgaként dolgoztatták egy kegyetlenségéről hirhedt aranymosóban. Maláriát és más szörnyű betegséget szedett össze, teste telis-tele volt fekélyes sebekkel.
 Billy Harley fiatal missziósunk mindent elkövetett, hogy Gregorio legalább valami táplálékot vegyen magához, de ő visszautasította még a folyadékot is. Úgy látszott, hogy nem lehet megmenteni.
 Billy odahívott, hogy látogassam meg a beteget. Egészen közel mentem hozzá és halkan megkérdeztem, hogy szeretné-e megkapni az Oltáriszentségben Jézust. Mikor Gregorio a "Jézus" szót meghallotta,, azonnal magához tért, és ágyában felülve kérte, hogy gyóntassam meg. Alighogy befejezte, boldogságot sugárzó mosolygó arccal meghalt."

/Részlet az Isten Küldetésében Az Andok Hegyei Között c. könyvből/

"Aki a szegényeknek ad, Istennek kölcsönöz."

" Amikor édesapám meghalt, adósságokat hagyott maga után. Ez nem hanyagságból vagy nemtörődömségből eredt. Mikor fiatal volt, szívesen foglalkozott szőlővel. Háza is volt, de Gelá központjában egy másikat is vásárolt. Így kölcsönöket vett fel és anyám özvegyen maradva adósságokat örökölt. Emiatt nagyon aggodalmaskodtam. 
Tizennégy évesen nem tudtam, miként segítsek rajta. Egy alkalommal éppen hazaértem, miután az adósság egy részét rendeztem. Megdöbbenten láttam, hogy tucatnyi kéregető, vak, sánta és társaik ülnek az asztalnál, és anyám gazdag ebédet ad nekik. Megharagudtam és szemrehányó hangon mondtam": 

 "Hogy teheted ezt, hiszen annyi adósságunk van?" De anyám válasza megdöbbentett: "Giovanni, ha nem így cselekszem, ki fog nekem segíteni az adosságok rendezésében"


/Részlet az Isten Küldetésében Az Andok Hegyei Között c. könyvből/

Az irgalmas szamaritánus apai örökség

 "A második világháború idején nagy volt az éhinség Olaszországban, beleértve Sziciliát is. Természetesen Gelá városa sem volt kivétel, ott éltünk szüleimmel. Édesapám jó gazda volt és sok gabona termett. Lelkesedéssel töltött el szeretetteljes lelkülete, mert láttam, hogyan adott otthont és táplált legalább tizenkét olyan személyt, akik a háború következtében házukat, mindenüket elveszítették.
 1952 nyarán otthonomtól távol nyaraltam és azt álmodtam, hogy édesapám haldoklik. Elmeséltem az álmomat elöljáróimnak, de nem hittek nekem. Nemsokára azonban távirat érkezett és ez megdöbbentette őket. Nekem nem mondták meg, hogy édesapám meghalt. Hogy ne okozzanak nagy fájdalmat, azt mondták, hogy egészségi állapota nagyon súlyos, de én ebből megértettem, hogy már nem él. Egy gőzössel utaztam hazafelé, amely abban az időben több órán keresztül tette meg az alig 50km-es távolságot.
 Éppen akkor léptem át házunk küszöbét, amikor a temetkezési vállalat emberei édesapám földi maradványaival a kopórsót vállukra vették és elindult a gyászmenet.
Az volt az érzésem, mintha kicserélődött volna a lelkem, mintha valamilyen új erő vette volna birtokába az egész lényemet. Ettől az erőtől átalakult a jellemem is, erősebb és határozottabb lettem, mert addig a pillanatig bizony nagyon félénk fiú voltam."

/Részlet az Isten Küldetésében Az Andok Hegyei Között c. könyvből/

Felhívás!

 Több mint tíz éve működik Budapesten a Józsefvárosban a Magyarok Nagyasszonya Központ, ahol Isten segitségével szegény gyerekekkel foglalkozunk. Sikerekről is be tudunk számolni, mert a hozzánk járó cigány gyerekek közül néhányan, akik elfogadták a segítségünket, szakmát szereztek, le tudtak érettségizni, és el tudtak helyezkedni.
 Nagy szükségünk lenne Budapest környékén kertre, földterületre, ahol a gyerekek megtanulhatnak dolgozni, egészségesen kikapcsolódni ahelyett, hogy elkallódnának az utcákon.
A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái misszionáriusai, akik megnyitották ezt a budapesti Központot, 2007-ben megépítették Cuzco mellett a fiúk városát 3400 méter magasan, ahol árvaház, iskola, rendház és kis szeminárium működik, köszönhetően egy hatgyermekes spanyol származású jótevőnknek, aki 40 hektárnyi földterületet ajándékozott a mozgalomnak, mások pedig az építkezés költségeit fizették.
 Budapesten nem ekkora földterületre lenne szükségünk, hanem csak egy nagyobb kertes házra.
 Isten azt szeretné, hogy legyen olyan magyar jótevő, aki érzékeny a kiszolgáltatott gyerekek problémáira, és felajánl egy házat nagy kertel!

Govanni Salerno msp atya 

A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Missziós Mozgalom
1084 Budapest, Őr u. 9.
Tel./Fax.: +36(1)314 0510
Email: msptm.budapest@gmail.com

Pillanatnyi örömök

Amióta véget ért az óvoda, és a kislányom itthon alszik, - vagy éppen nem alszik, - azóta változatosan alakulnak a délutánjaink.
A mai nap sajnos nem tudtam megvárni, hogy elaludjon. Engem hamarabb nyomott el az álom. Természetesen volt már ilyen máskor is, de akkor vagy nem hagyott aludni és kitartóan ébresztgetett, vagy valami olyan tevékenységbe fogott, ami miatt nem tudtam nyugodtan aludni.
Ma valahogy másként alakultak a dolgok. Elolvastam a szokásos mesét, majd álomba olvastam magam egy újsággal, míg ő rendkívül csendes módon építőkockázásba kezdett. Félálomban még hallottam, hogy mondogatja mit épít kinek és hogyan, majd hosszú percekre minden kikapcsolt körülöttem. Amikor felébredtem már mellettem feküdt és szotyorgatta a mackóját, de változatlanul nem jött álom a szemére. Kimentünk a kertbe, én teregettem,ő játszadozott. Rövid idő után bejött és mikorra én is beértem a teregetésből, addigra az ágyán feküdt és aludt. Mondanom sem kell, hogy a nyár kezdete óta, amit mi június 8.-tól számítunk, mondogatja, hogy ő délutánonként egyedül alszik. Ez volt a második sikeres alkalom.

Isten küldetésében az Andok hegyei között

Mielőtt végérvényesen kitörne a nyár itt a blogon, az utolsó hét útnak indító gondolatait a Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Missziós Mozgalom alapítójának P.Giovanni Salrno S.P.T.M atya szavaival szeretném zárni.


Ahhoz, hogy szolgáljuk a szegényeket,
Jézushoz hasonlóan
nagy szeretettel és alázattal 
kell átölelnünk a keresztet.

Salernó atya évek óta missziós munkát végez Peruban és létrehozta a Mozgalmat, ahol papokat, szeminaristákat, nővéreket, megszentelt világiakat és a szemlélődők egy parányi közösségét gyűjtötte össze, hogy a szegényeket segítsék, de nem csak az Andokban, a Kordillerák hegyláncai között, hanem másutt is, mint például Magyarországon.
/Részlet: Isten Küldetése Az Andok Hegyein Között c. könyvből/

Gyermekarcok

Alma

Gyermekarcok

Réka

Párkapcsolati tanácsok 85 év házasság után

A Guiness rekordok könyve 2010. márciusában adta át az elismerést Herbert és Zelmyra Fishernek, miszerint ők voltak a leghosszabb ideje házasok a Földön. Azóta Herbert Fisher eltávozott az élők sorából, de halála előtt nem sokkal ő és a felesége a twitteren (!) válaszoltak néhány párkapcsolati kérdésre. Az „interjú” idején Zelmyra 101, Herbert pedig 104 éves volt, a házasságuk pedig 85 éve tartott…

1. Van valami, amit másképp csinálnának több mint 80 év házasság után?
Nem, semmit sem változtatnánk. Nincs különösebb titka a házasságunknak, egyszerűen csak azt tettük, amire a másiknak illetve a családunknak szüksége volt.

2. Mi volt a legjobb házassági tanács, amit valaha kaptak?
Tiszteljük, támogassuk egymást, és mindig beszéljük meg a dolgokat. Legyünk hűségesek, őszinték és igazak egymáshoz. Szeressük egymást TELJES szívből.

3. Milyen volt ráébredni, hogy az egész életüket együtt fogják tölteni? Nem volt félelmetes a tudat?
Z: A kapcsolatunk minden nappal erősebb volt. A válás SOHASEM volt létező opció számunkra – még a gondolata sem.

4. Honnan tudták, hogy a párjuk az „igazi”?
Együtt nőttünk fel, és már a házasságunk előtt is a legjobb barátok voltunk. A barátság is életre szól – ahogyan a házasság is.

5. Mi lenne a tanácsuk egy olyan valakinek, aki szeretne hinni benne, hogy valahol még vár rá az „igazi”?
Zelmyra: Hát nekem ott volt egy saroknyira! Lehet, hogy nincs messze az illető, úgyhogy higgyen benne csak nyugodtan – ha majd találkozik vele, tudni fogja.

6. Mi a legfontosabb tulajdonsága egy jó házastársnak?
Zelmyra: Keményen dolgozik és gondoskodik a családjáról. Az 1920-as évek például kemények voltak, de Herbert mindig a legjobbat akarta a számunkra, és valahogy mindig gondoskodott rólunk. Egy nagyon jó emberhez mentem hozzá!

7. Mi a legjobb Valentin napi emlékük?
Zelmyra: A főzés minden nap az én reszortom volt. Egyszer Herbert hamarabb hazajött a munkából, és ő főzte meg a vacsorát! Nagyon jó szakács!
Herbert: Mondtam neki, hogy ma én főzök és ő csak pihenjen. Az a kifejezés, ami az arcán volt, és a vacsora utáni üres tányér mindent megért!

8. Nagyon fiatalon házasodtak. Miközben felnőttek, hogyan sikerült megőrizni a személyiségüket anélkül, hogy eltávolodtak volna egymástól?
„Aki együtt ülteti a magot és együtt arat, együtt fog ünnepelni is.” Önálló egyéniségek vagyunk, de együtt többre vagyunk képesek.

9. Mire a legjobb visszagondolni 85 év házasság után?
Azokra, akiket magunk mögött fogunk hagyni: 5 gyerekünkre, 10 unokánkra, 9 dédunokánkra és 1 ükunokánkra.

10. A kommunikáció idővel könnyebbé válik? Hogyan képesek türelmesek lenni egymáshoz?
A gyerekeink felnőttek, úgyhogy többet tudunk beszélgetni egymással. Élvezhetjük, ahogy a tornácon ülünk a hintaszékben. Együtt.

11. Hogyan birkóztak meg azzal, ha hosszabb ideig fizikailag távol kellett lenniük egymástól?
Herbert: Egyszer két hónapig voltunk távol, amikor Z az ötödik gyerekünkkel volt kórházban. Életem legnehezebb időszaka volt. Zelmyra anyukája segített a háztartással és a többi gyerekkel, különben megbolondultam volna.

12. A párkapcsolatuk egy rossz napja után mi a legfontosabb, amire emlékeztetni kell magunkat?
Hogy a házasság nem verseny – sosem kell feljegyezni az állást. Isten azért rakott minket egy csapatba, hogy közösen győzzünk.

13. Fontos a vitatkozás, a harc?
Fizikailag SOSEM! Egyet kell értenünk abban, hogy nem kell mindenben egyetértenünk, és azokért a dolgokért kell harcolni, amik tényleg fontosak. Meg kell tanulni meghajolni – de nem megtörni!

14. Mi az az egy dolog, ami közös Önökben, ami túlmutat minden máson?
Mind a ketten keresztények vagyunk, és hiszünk Istenben. A házasságunkat Isten előtt kötöttük. Minden nap imádkozunk egymással és egymásért.

Pillanatnyi örömök

A férjem egy kullancs csípésből kifolyólag kénytelen volt a fertőző osztályra menni, a hozzánk legközelebb eső kórházba. De még mielőtt el ment volna, felhívta, hogy tájékozódjon a rendelést illetően. Megdöbbentő módon a telefon végén egy értelmes ember ülhetett, mert nem kérdezett vissza, nem kezdett hímelni-hámolni, nem kapcsolgatott más helyekre és várakoztatott hosszú percekig, hanem rövid, de egyértelmű választ adott a kérdésére és pont azt amire leginkább szüksége volt.
Régen láttam már ennyire örömtelinek telefonálás után, ugyanis ez az a tevékenység, amit a legkevésbé kedvel.
Hiába az élet apró örömei néha euforikus állapotba hozzák az embert.

Nem ciki a lencse

Ma délelőtt olyan mérhetetlenül rám tört a lencse-vágy, hogy kénytelen voltam fél kilót venni..., kevesebbet nem is érdemes talán.
Máris hemzsegtek szürkeállományomban az ízek: lencse, ecet, hagyma, cékla, alma, só, cukor, citromlé, mustár... hmmm. Hát, körülbelül ennyiből is állt a lencsesalátám, mely férjem hazaérkezésére készült. Megkaptam érte a kijáró dicséretet!

Bűvös szakácsnál rengeteg érdekes dolgot olvashattok a lencséről és annak elkészítéséről. Érdemes belenézni! Egy kis ízelítő:

"A mitológiákban sokszor volt a gyász jelképe, hisz kerek. S a fájdalom, mint a kör, végtelen. De jelentette a gazdagságot is, hisz kerek, és sok van belőle. Újévkor jelentheti mindkettőt, elvégre temetjük az óévet és gyarapodást kívánunk az újra.
Sokáig volt a szegény ember étke, ezért magasabb körökben idegenkedés övezte. Egyes orvosok még néhány száz éve is úgy vélték, melankóliát okoz. A lencse valójában az emberiség egyik legősibb és legértékesebb étele.
Apiciusnál lencse címszó alatt három ételt is találni: lencse kagylóval, gesztenyés lencse és lencse „másképpen” (ez utóbbi póréhagymás, zöldkorianderes változat). A dolog érdekessége, hogy ilyen vagy olyan formában mindhárom változat szerepel a mai csúcséttermek étlapjain is."

Talán kevesen tudják, hogy milyen értékes is a lencse - leszámítva a gazdagsághoz kötődő viszonyát -, csak röviden összefoglalva: Fehérjetartalma a szójáéval vetekszik, tápláló és jól emészthető. Energiadús, nem allergén, tartalmazza lényegében valamennyi fontos aminosavunkat. A lencse nagy A-vitamin-tartalma miatt kedvez a szemnek, jelentős továbbá 0,8 mg körüli B1-vitamin (tiamin) tartalma. Egy csészényi lencse folsav-igényünk 90 százalékát fedezi, ezért például várandósoknak kifejezetten ajánlott. Ásványi anyagok közül a cink van benne jelen.



Egyétek a lencsét, egyáltalán nem ciki és jól elkészítve kifejezetten izgalmas és modern étel! :)

Gyermekarcok

Benedek

Gyermekarcok

Vince

Gyermekarcok

Folytatjuk családunk új nemzedékének bemutatását!

Zsombor

Pillanatnyi örömök

Késő éjszaka érkeztünk meg otthonunkba, az autóból felcipelt, két alvó gyereket gyorsan bepakoltuk az ágyba, majd mi is hamar elvágtuk magunkat...
Másnap: természetesen minden csomag kipakolatlanul állt  az előszobában, későn ébredtünk... Az, hogy a gyerekek nem mennek oviba, természetes volt, na, de azért a férjem csak nem vesz ki ilyen semmiségért szabadnapot. Belevágódtunk hát a reggeli kapkodásba. Miután Apa sikeresen elindult, már csak két gyerek maradt otthon és én végre valahára, három nap kínlódás után, ráülhettem a fürdőszobában elhelyezett trónszékre. Mint minden anya, én sem zárom magamra az ajtót, ki tudja mi történik azalatt a 3 perc alatt, amíg nem vagyok jelen a lakás többi részén. És, mint azt tudjuk, ilyenkor történnek a legizgalmasabb dolgok...
Vince és Panci valahogy nem tudtak mit kezdeni magukkal ezen a reggelen, a felkelés utáni első 30 percben folyamatosan rájuk kellett szólni. Nem fűztem hát nagy reményeket az elkövetkező néhány perchez. Mégis..., hirtelen átváltottak "jó gyerek", "jó testvér" üzemmódba és kitaláltak egy közös játékot, ami szokatlanul hosszú ideig működött közöttük, mi több, még úgy is helyezkedtek el, hogy a szemem sarkából láthattam őket. Ezt nevezem pillanatnyi örömnek :)

Csak kreatívan!

Sose mertél belefogni a kertészkedésbe, mert úgy gondoltad túl sok helyet és időt igényel? Hát itt van egy két ötlet, hogy végre ezt az álmodat is megvalósítsd!

Miniatűr helyek, extarvagáns megoldások
http://www.kertpont.hu/index.php?menu=cikk&CId=1153

Sok sikert és bátorságot, megéri!

Szép napot!
Évszakok asszonyai

Csak kreatívan!

 Tulipánok, tulipánok, tulipánok...

Nálunk hatalmas sikernek örvendett...mindenki megcsodálta, aki nálunk járt...a nagymamám is kapott anyák napjára: - Bogikám! Ez olyan gyönyörű, hogy szinte már illata is van!

A gyerekek is tudnak segíteni az elkészítésében. Ideális ajándék lehet pedagógus napra, évzáróra, nagymamáknak, vagy csak a lakásunk díszítésére, szemünk gyönyörködtetésére.

Nálunk Zsomó - a segítségemmel - minden óvónénijének és a dadus néninek is ilyet készített ajándékba, és persze lelkesen bezsebelte érte a dicséretet :).

Az óvónénik ajándéka lett

A tulipánok készítésének menete:

Vékony filcből vágjunk ki egy tetszőleges nagyságú téglalapot, hajtsuk félbe és varrjuk össze.







Helyezzünk a kapott "zsákocskába" hurkapálcát (ez lesz a szára, akár be is festhető, vagy bevonható igény szerint) - a varrott szél legyen látható (az anyag visszája)- és jó szorosan kössük rá a filcet, lehetőleg úgy, hogy az anyag szépen körbeölelje a hurkapálcát.

Ezután fordítsuk ki a filcet, úgy, hogy a képen látható eredményt kapjuk.







A tulipán fejét tömjük ki vattával...

majd varrjuk össze a négy "oldalát" összefogva, így:








Ezzel készen is vagyunk a tulipán fejével és szárával, már csak levél kell...
Mi ehhez vastag filcet használtunk, amit egyszerűen csak ráragasztottunk a hurkapálcára technokollal.

A tulipánok ezután egy egy kaviccsal bélelt kis agyagcserépbe kerültek, 

de mivel mi hosszú szárat hagytunk a tulipánnak, ezért a biztos "állás" érdekében a cserép aljába blu tack-et tettünk, abba szúrtuk bele először a hurkapálcikát és csak ezután töltöttük fel kaviccsal.

Ez pedig a mi előszobánkat díszíti...

Rend a lelke mindennek

És végül..., de hogyan tartsuk meg?

Nagyon jó kérdés! Nem hiszem, hogy van rá konkrét válasz, csak néhány ötletet tudok adni.
A rend legfőképp rajtunk múlik, nem csak saját kis világunkban, hanem a környezetünkben (család) is. Szerintem minden azon áll vagy bukik, hogy mennyire vagyunk kitartóak és következetesek.
Nekem mindig a kitartással van bajom, meg azzal, hogy túl sok mindent vállalok be/csinálok egyszerre (mint anyukám:).
De nézzük csak, mit is jó szem előtt tartani.
Könnyebb az embernek rendszert tartani az életében, ha nem akar rögtön mindent egyszerre, persze tudom, ezt nagyon nehéz - "Hiszen holnap jönnek a vendégek és itthon áll a bál, főzni is kéne, de...." - főleg azoknak a típusoknak, akik azt szeretnék, hogy minden tökéletes legyen, mégpedig azonnal!
/Be kell valljam, ilyen szempontból "előnyös " helyzetben vagyok: egy 40nm lakásban élünk, és még csak két ember után kell pakolni és takarítani. /
Segíthet az, ha apránként, felosztva végezzük a házimunkát. Van már némi tapasztalatom családi ház takarítása terén, így sikerült kidolgoznom egy rendszert magamnak is.
Minden héten 2x takarítok kedden és pénteken. Kedden kis takarítást (portörlés, porszívózás/seprés, fürdőszoba áttörlése -max 3 perc), pénteken pedig nagyobbat (az előzőekhez hozzájön a fürdő alaposabb kitakarítása és a felmosás).
Aztán minden héten csinálok egy valami pluszt, (azon a takarítós napon amikor éppen belefér) egyik héten ablakot mosok, másik héten sütőt és a konyhaszekrényt kívülről, harmadik héten hűtőt és ajtókat, a negyediken pedig amit éppen nagyon kell (téli ruhák és cipők elpakolása, stb).
Persze, vannak olyan dolgok amiket mindennap megcsinálok, mint főzés után a tűzhely letörlése. Ez több szempontból is praktikus, egyrészt akkor még nem száradt rá a kifröcsögött étel, így komolyabb "fél órás sikálás nélkül" megúszom az egészet. Másrészt, szeretem úgy kezdeni a napot, hogy nem azt látom reggel, milyen zsíros is a főzőlap.

Folyt. köv. kolnap :)

Szép napot!
Évszakok asszonyai

Rend a lelke mindennek

Hát akkor folytassuk.!
Ősszel nagy kedvelői vagyunk az urban-eve.hu-nak, így ma úgy döntöttünk, hogy tőle fogunk nektek ötletet ajánlani rendszerezéshez. Főleg azokba az otthonokba ajánlott ez a módszer, ahol sokan vannak, de egyébként persze mindenhova!

http://www.urban-eve.hu/2012/01/15/szemelyre-szabott-csaladi-infokozpont/

Szép napot kíván nektek!
Évszakok asszonyai

Rend a lelke mindennek

Kell, nem kell?

A legnehezebb kérdések, főleg egy nő számára. Ugye? :) Nekem legalábbis biztosan, különösen azért is, mert olyan típus vagyok, aki mindenben meglátja a felhasználhatóság avagy az újra felhasználás lehetőségét. Az hogy ez jó-e vagy nem, nem tudom. Talán nem is nagyon lehet megmondani. Minden esetre ezzel a "képességemmel" csak megfelelő rendszer mellett lehet együtt élni, főleg a férjem szerint! :) A -tegnap bemutatott- cipődobozos megoldás sokat segített, de azt nem tudta megakadályozni, hogy felgyűljenek a dolgok. Így elhatároztam, hogy minden évben csinálok egy nagy válogatást (általában ez nyáron szokott bekövetkezni mert ilyenkor több időm van), amikor is kiteszem azokat a dolgokat, amiket egy évig nem használtam. Hiszen, ha ennyi idő alatt nem volt rá szükségem, kicsi a valószínűsége, hogy egyáltalán lesz még valamikor.

Az alábbi szempontok szerint rendszerezek:

• Ruha: Mindig tavasszal csinálok egy nagy válogatást. Ami nem jó, kicsi vagy 2 évente egyszer van rajtam azt tovább adom, nagy a család így mindig akad gazdája. Ha valami nagyon leamortizálódott az évek során abból takarítós rongy lesz vagy a varráshoz való anyagokhoz megy. 
• Gyógyszer: Ebből soha sincs felesleg, mivel nem vagyunk nagy gyógyszerpártiak, inkább a természetes gyógymódokat helyezzük előnybe, így ezzel nincs gond.
• Kozmetikum stb.: Csak a szükséges van, akkor veszünk újat, ha már az előző elfogyott, amennyiben mégis van olyan ami megmarad,- valószínüleg azért mert de nem jött be,- azt vagy felajánlom valakinek a családban, baráti körben vagy kidobom.
• Tárgyak: A háztartás vezetésében és rendszerezésében 100%-ig szabad kezet kaptam, de ebben az egyben a férje nem enged - aminek őszintén szólva örülök is - nincsenek felesleges tárgyak! Semmiből sem lehet kettő, és addig nem veszünk másikat (csak azért mert akciós) amíg jó az is, ami otthon van. Szerencsére nem túl nagy a lakásunk, így igazán lehetőségünk sincs felhalmozni túl sok mindent. A mindenféle csecsebecsétől pedig én is nagyon tartózkodom.
• Emlékek: Na ezzel mindig nagy bajban vagyok, mivel nagyon ragaszkodom hozzájuk. Amíg férjem még a tabló fényképét sem kímélte (persze dugiban megmentettem) én a koncertjegyet is nehezen dobom ki, amin voltunk a múlt héten. Ezt úgy oldottam meg, hogy naplót írok és bejegyzem ezeket az eseményeket. Így csak azokat a dolgokat tartom meg, amik valamilyen különleges eseményhez, évfordulóhoz kötődnek.
• Kézműves dolgok: Ez a másik nagy gyengeségem, mivel tényleg mindenben meglátom a lehetőséget, hogy valamire majd használjam. Úgyhogy erre még nem találtam megoldást (a dobozozást kivéve), de dolgozom rajta! Írjatok ha van ötletetek! 
• Játékok: Bár nekünk még nincsenek gyerekeink, de a jövőre tekintettel, azt hiszem majd anyukám módszerét fogom alkalmazni. Csak a gyerek életkorának megfelelő játékok, ha nincs kistestvér, és ami már nem kell azt tovább adni másoknak! Kivéve a nagyon féltett játékokat. 

Reméljük, hogy tudtunk pár ötletet adni!

Mi is várjuk ötleteiteket a témával kapcsolatban! Írjatok!:)

Szép napot! 

Évszakok asszonyai / Tavasz

Rend a lelke mindennek

Rend cipős dobozokkal 

Biztos egy kicsit furcsán hangzik, de így is lehet! Ezt a módszert valószínüleg mások is használják már, én csak nemrég kezdtem el, és be kell vallanom, nagyon szeretem. :)
Sokat gondolkoztam, hogyan tudnám az apró mütyűröket, kézműves dolgaimat, amik ömlesztve foglaltak helyet a szekrénybe, valamilyen módon rendszerezni. Ekkor jött az ötlet -már nem is tudom honnan-, hogy cipős dobozokat fogok használni!
Több szempontból is rendkívül praktikus. Olcsó és egyszerűen beszerezhető megoldás, ami ma -valljuk be- a legfontosabb szempont. Könnyen kezelhető (nyitása, zárása, tárolása). Aztán külön szortírozhatom a dolgokat, téma, használat, stb szerint.  A doboz méretétől függően szinte bármi belefér, az elhelyezése nagyon praktikus, és nem utolsó sorban nagyon jól néz ki a szekrényben, ahogy egymás mellett sorakoznak! :)
És még a kreativitásomat is kiélhettem rajtuk, mert kívülről bárhogyan dekorálhatóak, díszíthetőek. (Szerintem gyerekeknél is kiváló ötlet lehet, hiszen gyermekkoromra visszagondolva nekünk is rengeteg apró játékunk volt amit sose tudtunk hova tenni, és tudom ez a szülőknek mindíg nagy bosszúságot okoz. A gyerekek pedig biztos szívesen ragasztanának festenének rá.)
Azt pedig, hogy mi van benne, egyszerűen csak az elejére írtam szépen pontokba szedve pl.:
 Tartalom:

• vízfesték
• tempera
• ecset
• festékes pohár
• festékes rongy
• stb...

Annyira megszerettem ezt a módszert, hogy szinte már mindennel ezt csinálom (gyertya, emlékek, virágmagok, stb...)
Amint tudok, képet is rakok fel, de addig is remélem használható ötlettel tudtunk szolgálni nektek!

Szép napot!
Évszakok asszonyai

Egy életem, egy halálom,.. irány München!

Mindig sok fejtörést okozott számunkra a néhány napos, kizárólag páros kiszakadás problémája. Mivel nincs közelben Nagymama, többlépcsős folyamat ennek leszervezése. És ha végre sikerül, szinte biztosan lebetegszik az egyik gyermek. Talán számotokra sem olyan ismeretlen a helyzet...

Szüleim bölcs tanácsa, - miszerint egy héten egy este, egy hónapban egy hétvége, egy évben egy hét jár a szülői kapcsolat építésének - számunkra teljesen kivitelezhetetlennek tűnik.
Több, mint egy év telt el azóta, hogy néhány napot kettesben töltöttünk férjemmel, miután újabb lehetőség tárulkozott és mi éltünk is vele, ... ill. éltünk volna, ha kislányunkat nem rohanja le a bárányhimlő. Sajnáltuk, elfogadtuk, kibírtuk... Két hónapra rá újra felmerült az óhaj, a megvalósulás is elég közelinek látszott. És én elhatároztam, hacsak nem lesz valaki halálán, egy életem egy halálom, elutazunk, bármi legyen...
Így is történt. Kislányom lebetegedett, mi pedig "könyörületet nem ismerő" szülők módjára ott hagytuk a Nagymamánál bátyjával együtt. Természetesen másnapra meggyógyult.

Rend a lelke mindennek

 „rend az, amikor a tárgyak elhelyezése értelmesen és jól szolgálják a cselekvés célját. A rendetlenség kaotikus állapot, a tárgyak nem szolgálják jól és értelmesen a cselekvés célját".

/Polcz Alaine - Rend és rendetlenség /

Úgy gondolom mindegyikünk számára nélkülözhetetlen a rend, hogy mindig mindent megtaláljunk és az apró, de fontos dolgok, fecnik, stb (amikből -valljuk be- soha sincs hiány), ne akkor tűnjenek el amikor éppen szükségünk van rá. Például, ha rohanunk a munkába és nem találjuk a befizetni való csekket vagy a kedvenc nyakláncunkat az új blúzunkhoz.
Ehhez szeretnénk most egy pár tippet adni a héten, hogy ne a káosz uralkodjon felettünk, hanem mi rajta!

Ezt a cikket nemrég találtam és nagyon megtetszettek az ötletek. Van amit még nem, de van amit már megvalósítottam belőle. Az eredmény nem maradt el! Már csak magamat kell rendre szoktatni, hogy amit ki- vagy leveszek valahonnan, azt vissza is tegyem oda.  :)

Jó böngészést és sok sikert!
http://www.life.hu/hazitunder/lakberendezes/20120427-egy-borond-es-rend-lesz-a-lakasban-kreativ-tarolasi.html


Szép napot kíván Nektek az Évszakok asszonyai!

Gondolatok

"A sötétség a világosság hiánya. Nem lehet összetörni és kilapátolni az ablakon. Sokkal egyszerűbb, ha meggyújtunk egy gyertyát. Tehát nem a rossz, a hiány ellen kell küzdeni, hanem életre hívni a fényt, a saját életünkben és másokéban egyaránt." 

/Böjte Csaba/