2012. szeptember 30., vasárnap

Párkapcsolat erősítő játékok - nem csak házasságra készülőknek


Egy-egy ilyen játék során néha könnyebben és egyértelműbben nyilvánul meg a másik személyisége, mint sok más közös cselekvés során. A játékban kiderül ki irányító személyiség, ki alkalmas a kooperációra, ki az, aki egyedül tud jól dolgozni stb. Ahogyan ezt korábban már említettük a játék az egyik legjobb ismerkedési forma és egy nagyon jó lehetőség a házasságra való felkészüléshez.

A következő 3 játékot azért ajánljuk a figyelmetekbe, mert akkor tudjátok jól csinálni és akkor lesz benne sikerélményetek, ha elfogadjátok azt, hogy két különálló személyiség vagytok és két önálló tudattal rendelkező ember, akiket azonban közös célok vezetnek és akik szorosan összetartoznak.

"Házépítés":

A játékhoz mindössze néhány tucat építőkocka, egy asztal, két szék és két  sötét színű kendő szükséges.
A pár leül az asztalhoz úgy, hogy egymással szemben helyezkedjenek el, majd a kendőkkel bekötik a szemüket. A kockákat az asztal közepére helyezik és már kezdődhet is a játék.
A feladat, hogy közösen - mindkettőjük aktív részvételével! -  felépítsenek a kockákból egy házat. A cél elérését természetesen nehezíti az, hogy sem egymást, sem a kockákat nem látják. Ez előre felkészít a házasságban felmerülő olyan problémákra, amikor ugyan nincs bekötve a szemünk mégsem látjuk a másikat és nem vesszük észre a megfelelő "építőanyagot" sem. A játék fejleszti az együttműködés képességét, és elősegíti a közös gondolkodás kialakulásának lehetőségét.


"Egyensúly játék":

A feladat, hogy álló helyzetben a pár egy fordított háromszöget alkosson. Szemben állnak egymással a párok megfogják egymás kezét és összeérintik a lábujjaikat, majd lassan hátradőlnek. Ekkor válik láthatóvá a háromszög. Az egyensúlyi helyzet megteremtése után (ami néha nem is olyan könnyen jön létre) ebben a hátradőlt pozícióban kell leguggolni, majd felállni.
A lényeg persze az, hogy ne dőljenek el és fel tudjanak állni anélkül, hogy a másikat magukra rántanák. Ehhez - talán nem is gondolnánk elsőre, de - fontos a másik ismerete, a páromba vetett bizalom, és egy kicsit önmagam háttérbe szorítása is, hiszen csak így alakulhat ki az egyensúly közöttünk, mind fizikai, mind lelki értelemben. 
A játék érdekessége, hogy nem számít a testsúly-, vagy a magasságbeli különbség, és persze az életkor sem - két, fizikai adottságaikban teljesen eltérő ember is meg tudja csinálni, ha...ha meg van közöttük a kapcsolati összhang.
Nem csak pároknak ajánlom ezt a játékot, hanem olyan barátoknak, barátnőknek is akik szeretnék próbára tenni a barátságukat, kapcsolatukat, hogy meg van-e közöttük a természetes egyensúly, vagy sem... és ha a siker nem következik be mindjárt az első próbálkozásnál, akkor sem kell megijedni, sőt még örülni is lehet neki, hiszen megtalálták az erősítésre szoruló területet a kapcsolatukban és egy ilyen felismerés mindig sokat ér.


A képek legidősebb fiúnk  fotós pályafutásának első lépései.


"Közös négyzet":

Páros játék, amelyben mindkét fél kap egy-egy borítékot, amelyekben összesen egy négyzet elemei találhatóak. Igen ám, de külön-külön egyikük sem tud kitenni a saját borítékjában lévő elemekből egy teljes négyzetet, ez csak együtt sikerülhet, az elemek közös felhasználásával. A szabály az, hogy nem lehet beleszólni abba, hogy a másik éppen melyik elemet akarja belehelyezni és hova a közös négyzetbe.  A lényeg, hogy hangtalanul lehetőség szerint minél rövidebb idő alatt (bár nincsen időkorlát) kirakják a négyzetet.
Ez a játék erősíti a másik felé irányuló türelmünket, hiszen nem "igazgathatom" a páromat sem szóval, sem tettel - ki kell várnom, amíg maga jön rá, hogy melyik elemet hova tegye a saját borítékjából. Akkor is, ha ez jóval tovább tart neki, mint nekem. Mindemellett fejleszti az együttműködés képességét, hiszen a feladatot csak ketten, együtt tudjuk sikeresen elvégezni...
Sok olyan területet lehet mozgósítani ezzel a játékkal, amire ugyancsak nagy szükségünk lesz a házasságunkban is. Természetesen nem csak egyszer lehet kipróbálni!!

Mind a három játék után fontos az élményeket, tapasztalatokat, érzéseket egymással megosztani! A jókat és a kevésbé jókat is! Így még közelebb kerülhetünk a másikhoz és a másik által önmagunkhoz!!




2012. szeptember 29., szombat

"Párkapcsolatok" témakör folytatása

Ősz utolsó bejegyzését olvasva ismét el kellett fogadnom azt a szomorú tényt, hogy nem csak gyerekkorban telik gyorsan a nyár, hanem akkor is, ha az ember már felnőtt.

Telik és nem múlik, mert "ha múlik, akkor minden nappal rövidebb lesz és egyszer egészen elmúlik. De ha telik, minden nappal nő és közelebb van a kiteljesedéshez.....Aki felett múlik az idő, az rendszerint hátrafelé néz a múltba, aki számára telik, az előre néz, az örökkévalóság felé. A múló idő öregít, a telő megérlel. A múló idő szomorúvá tesz, a telő pedig vigasztal és megbékít."(Joó Sándor)

Éppen ezért, hogy az idő számunkra se és ezáltal számotokra se múljon, hanem teljen, folytatjuk a nyár elején félbehagyott mindenkit érintő témánkat: "Párkapcsolatok" címmel.

Kóstoló az előzményekből, hogy felfrissítsük az eltelt idők bejegyzéseit:

1. Szülők: a szülőktől való teljes elszakadás
2. Mentalitás: tudatosan vállalni a mentalitásbeli különbözőségeinket
3. Hány nadrág van egy családban?: ill. egy nadrágban van egy család?
4. A család ahonnan jövünk: helyes önismeret, önértékelés, a saját családom elfogadása, a család meghatároz minket
5. Az ígéret szép szó...: néhány összetevő a sikeres házasság receptjéből
6. A házasság alapjai az Egyház szempontjából: "engedelmeskedjetek egymásnak!"

Nyári képek


2012. szeptember 26., szerda

Családi nyaralás képekben




Nálunk mindig a fürdésé a főszerep...de talán minden kisgyerekes családban (az esti fürdetést leszámítva természetesen). Legyen tavasz, nyár, ősz, vagy tél az én gyermekeim mindig a Balatonban akarnak fürdeni és egész évben azt az egy hónapot várják, amit a Balaton mellett töltünk... Legalábbis eddig így volt. De idén ajándékba kaptunk egy Bobóországos nyaralást :) és azóta, amikor csak a képeket látják (most is, hogy Rékussal az ölemben írok: "Anya én oda akarok menni megint!") mindig a vizet fröcskölő bohócot, a szivárvány csúszdát, a kisebb és nagyobb medencéket emlegetik - hiszen minden nyaralás legalább 27%- kal kevesebbet ér pancsolás nélkül :)

Bulcsú számára hatalmas élmény volt, hogy az egész medencét bekúszhatta, nagyokat fröcskölve, és csapkodva közben...
Bobó minden gyermek kedvence, mi "élőben" nem találkoztunk Vele, de a kertben elhelyezett Bobószobrok szinte mindegyikével fotózkodtunk :)


Időnként azért ki tudtuk csalni őket a vízből, ilyenkor a játszóházaké és a kosárhintáé volt a főszerep.


Aztán futás vissza a vízbe!!!!!





A fröcskölés és a csúszdázás közé azért időnként befért egy kis délutáni "pihenés" is, amire csak itt tudtuk rávenni őket...







A medence mellől pedig mindig mi jöttünk el utoljára...meglehetősen elfáradva...











Köszönjük, hogy ott lehettünk és köszönjük azt a néhány évet is, aminek Veletek együtt a részesei lehettünk!

2012. szeptember 14., péntek

Nyári találkozások

Nagycsaládunk az elmúlt néhány évben ezerfelé szakadt, szakadhatott is, hiszen valóban sokan vagyunk. Mégis minden több ezer vagy több száz kilométer ellenére a legnagyobb boldogságot az jelenti, ha újra találkozhatunk. Rendkívüli lehetőségek nyílnak meg előttünk ezekkel az utazásokkal egymáshoz. Hiszen nem csak egyszerű látogatásokról van szó, hanem intenzíven eltöltött közös időről, melyet együtt élünk meg úgy, hogy az egyik család teljesen beleolvad a másik életébe. Hihetetlen, milyen gyorsan alkalmazkodik szinte mindenki és együtt egy család tagjai leszünk újra, félretéve minden otthon megszokott és kialakult rendet. Egy ritmust követünk, egy rendszer szerint élünk addig a néhány napig. Szinte együtt lélegzünk, együtt dobog a szívünk.
Hogyan is lehetne ez másképp, mikor olyan sokan vagyunk? Mindenki kívánságát teljesíteni egyszerűen képtelenség.


2012. szeptember 10., hétfő

Gyerekhét

-->
A Mezőkövesdi Református Gyülekezet idén július 16-tól immár második alkalommal rendezte meg napközis táborát, óvodás és iskolás gyermekek számára.

Ebben az évben a "Testvérpárok a Bibliában” téma köré szerveződtek a programok. A közel 50 gyermek számára a lelkészek mellett sok-sok segítő járult hozzá, hogy gördülékenyen menjen minden.
Reggelente mindig tornával kezdtük. Utána reggelivel, majd a délelőtti órák énektanulással és bibliaismereti előadással teltek el. Az ott hallottakat a korosztályonként válogatott csoportok játékos és kreatív formában dolgozták fel.
-->
A kicsinyek számára bábelőadás segítségével szemléltették a történeteket, majd ők is elkészíthették mozgatható papírbábjaikat. A nagyobbaknak inkább már meglévő ismereteikre alapozva tudáspróbát készítettek a csoportvezetők. A lelkészek szituációs gyakorlatokkal próbálták érzékeltetni a történetek mondanivalóját. Bemutatták és eljátszatták például a vendégfogadás és vendéglátás különböző formáit és szituációit, szemléltetve Mária és Márta történetét.
Ebéd után a nap általában filmvetítéssel, játékkal folytatódott, de sportolásra is nyílt lehetőség, majd kézműves foglalkozások zárták a napot.
Első alkalom volt, hogy gyermekeimmel én is részt tudtam venni a programokon. Almának hatalmas élményt és kikapcsolódást jelentett. Olyannyira, hogy egyik este sem kellett altatni. A nagyobb lányokkal legalább annyira megtalálta a hangot, mint kortárs barátnőivel. A bibliai történeteket pedig nagy átéléssel tudta elmesélni.
Hunor látszólag jól viselte a megváltozott körülményeket. Elsősorban a fiúk társaságát élvezte. Amikor kitüntették őt figyelmükkel, megállás nélkül magyarázott nekik a maga baba nyelvén, természetesen fülígérő szájjal.

Margit néni otthona, amely a templom mellett van, mindig nyitva állt, és biztos hely volt a számára, amikor egy kis nyugalomra elvonultunk a nagy nyüzsgés elől. Ő pedig nyitott szívvel és nagy-nagy örömmel osztotta meg velünk azt a keveset is, amije csak volt.
Nekem is maradt időm a kikapcsolódásra, hiszen mindig akadt egy-két pótmama aki éppen egy baba ringatására vagy ölelgetésére vágyott.
Az utolsó nap délutánján Hunor a szokásos alvását töltötte, amikor Alma eltűnt. Én egy ideje keresgéltem, mikor Margit néni rátalált. Hunor mellett feküdt az ágyon és aludt. Ez számomra azért is volt meglepő, mert még otthon sem tud egyedül elaludni, nem hogy idegen helyen. Ráadásul mióta kitört a nyári szünet elmaradtak a délutáni alvások.
Az együtt töltött idő egy megtartó közösségben mindig felüdülés a számomra. A gyermekek számára pedig olyan, mint egy család. Mindig akad valaki, aki meghallgatja és megvigasztalja. Vannak „testvérei”, akikkel játszhat és megoszthatja kincseit, élményeit.
Sajnálatos módon férjem nem tudott velünk együtt lenni, de remélem, hogy a lelkesedés és öröm, amit haza hoztunk magunkkal rá is ráragadt. Így talán egy morzsányit ő is kapott ebből a 4 napból.
 


 


2012. szeptember 8., szombat

"Vége van a nyárnak...

...hűvös szelek szállnak, nagy bánata van a cinege madárnak"... - de sajnos nem csak neki... Feleségként és - tavaly ősz óta - már szülőként is szomorúan, nehéz szívvel indítom útjára szeptember elején férjemet az iskolába, nagy fiamat az óvodába. Ilyenkor ismét újra indul a reggeli sürgés - forgás, hogy mindenki idejében, de mégis békességben induljon el és érkezzen meg. S bár Zsomót minden reggel igyekszem bőségesen elhalmozni öleléssel, simogatással, időnként mégis sokáig topogunk az ajtóban, hogy mindenkinek jusson egy legeslegutolsó puszi. Miután pedig elindultak én a nyitott ajtóban állok egészen addig amíg be nem szállnak a liftbe. Majd rögtön átfut az agyamon, hogy elvitték-e a gyümölcsöt az oviba, nem maradt-e itthon a tornazsák, a benti cipő, vagy éppen a telefon és a szemüveg, és miután elégedetten nyugtázom, hogy mindent, ami elengedhetetlen, elvittek magukkal, még állok egy kicsit az ajtóban és azon gondolkodom, hogy vajon a lelkükben is minden a helyén van-e? Lesz-e elég erejük, türelmük, jókedvük, akaratuk, szeretetük megküzdeni a mai nappal - átadtam-e nekik mindent, ami ehhez szükséges...? Becsukom az ajtót, kimegyek az erkélyre és látom, ahogy kéz a kézben apa és fia kilépnek a lépcsőházból és a hűvös reggelben együtt, bátran indulnak az új nap felé - csak nézem őket és már sajnálom, hogy kételkedtem az erejükben... A sarkon még megállnak, Zsomó súg valamit az édesapja fülébe, Balázs pedig lehajol a magasba emeli és nyakába ülteti a nagy fiát. Meghatódva integetek utánuk pedig tudom, hogy nem látják...

Folytatódik a blog - és mi számtalanszor újra átgondoljuk, hogy vajon minden belekerül-e, ami fontos, ami érdekes, ami építő... most még egyszer átnézzük, átöleljük amit Nektek szántunk aztán útjára bocsátjuk és reméljük, hogy jó földbe érkezik...!