2012. december 24., hétfő

Boldog Karácsonyt!

Apró csodákkal, békességgel és szeretettel teljes karácsonyi Ünnepet kívánunk minden kedves Olvasónknak és családjának ezen az örökké áldott, gyönyörű éjszakán!



"Ha elmúlik Karácsony és legszebb titkát nem árulja el, az új csodára egy évig várni kell...!"

2012. december 20., csütörtök

Karácsonyi apróságok - Boldog Karácsonyt!



A Karácsony közeledtével azt hiszem mindnyájan ugyanazokkal a problémákkal nézünk szembe. Rövid idő és rengeteg teendő: Sütés, főzés, dekorációk és főként ajándékok!!! És persze a sok-sok kérdés: mit?, mennyit?, hogyan? és persze miből?. 


God Jul!- Boldog Karácsonyt!

A férjemmel nyelviskolába járunk. A szünet közeledtével az osztályban a tanár felvetette, hogy valamiképpen ünnepeljük meg a Karácsonyt. Mindenkinek valamilyen ajándékot kellett vinnie az utolsó órára. Sokat gondolkodtunk, mit is vehetnénk. Aztán eszünkbe jutott, miért nem csinálunk valamit?! A család karácsonyi ajándékához megvettük már a sütőgyurmát, és egyik barátunktól pedig kaptunk 1-2 lap mágnest, így adott volt az alapanyag. Az ötlet pedig hűtőmágnes lett! Már csak azt kellett kitalálni, hogy pontosan milyet csináljunk.
/Mindketten olyan típusok vagyunk, akik igyekeznek energiájukhoz és idejükhöz mérten lelkiismeretesen megcsinálni a dolgaikat. Fontos, hogy ha valamit csinálunk akkor az olyan is legyen, bár így minden sokkal több időt vesz igénybe. /
Ahogy gondolkodtunk, természetesen az volt az első szempont ami eszünkbe jutott, hogy mi az, aminek mások örülnének, hiszen nyilván szeretnénk, hogy az, amit adunk, az tetszen a másiknak. A második szempont, ami szintén nagyon fontos volt számunkra, hogy olyasvalamit szeretnénk adni, ami valamiképpen a Karácsony lényegéről szól, hiszen a világ már így is olyan nagyon elszakadt ettől.
Persze ezzel kapcsolatban azért vívódtunk is magunkban, mert ezt valamiképpen az első szempontot már felül is bírálta. Végül arra jutottunk, ha estleg másoknak is fontos, hogy amit adnak, az tetszen nekünk, és ezt a döntést a világ normája alapján hozzák meg, akkor mi miért ne tehetnénk ugyanezt a mi értékrendünk alapján. Így Télapó, karácsonyfa és ajándékok helyett a Szent Család került a gyurma alapra, és nem bántuk meg! Mindenkinek tetszett. :)


2012. december 17., hétfő

A várakozás 3. vasárnapja - az ÖRÖM vasárnapja

Ez a vasárnap az, melyen Édesanyám mindig azt mondta: "Most megpihenhetnek a fogadalmak egy napra!"
De vajon az okoz-e örömet, hogy pl.: egy napig újra ehetünk édességet, nézhetünk TV-t, stb..., vagy sokkal inkább az, hogy: Igen, sikerült! Sikerült megtartanom Isten előtt tett fogadalmamat. A győzelem öröme. Győzelem magam felett, győzelem a világ felett. 
Ez a mi örömünknek forrása ezen a gyönyörű vasárnapon, hiszen Isten eljövetelének közelségét ünnepeljük, aki győzedelmeskedett önmaga és a világ felett is!

http://valtoznakazevszakok90575484.network.hu 


Aki nem találta meg az örömet, az valójában az Istent sem találta meg. 

Isten létezését csak az érezheti, csak az hiheti, aki életében legalább egyszer győzött már maga és/vagy a világ felett. Sokszor talán nehéz küzdelmek ezek, de minden vívódással eltelt perc hosszabbá teszi majd végső örömünket. Mint ahogy nekünk is gyermekként: semmilyen más öröm nem volt nagyobb, mint amikor magunk felett győzedelmeskedtünk és erre aztán igazán büszkék is voltunk...

S ha szívünk-lelkünk legmélyéből tudunk örülni, akkor tanúságot is kell róla tennünk, mert a mi örömünk mutat majd utat a szomorúság sötétjében járó embereknek.

2012. december 14., péntek

2012. december 12., szerda

"30 perces" finomságok a hétköznapokra

Süti, ahogy te szereted! 

Hozzávalók: 

  • 15dkg cukor
  • 25dkg liszt 
  • 1 tk szódabikarbóna 
  • fél csomag sütőpor 
  • 1 csomag vaníliáscukor 
  • 1 teáskanál fahéj (ez elhagyható ha másként akarod ízesíteni) 
  • 5 evőkanál cukrozatlan kakaópor vagy mandula vagy dió vagy mogyoró vagy kókusz, apró csokoládé darabok vagy mazsola vagy gyümölcs (banán, meggy, alma, stb) vagy ami éppen otthon van és megkívánod. 
  • 2,5dl víz vagy tej
  • 2 teáskanál ecet 
  • 1.2 dl olaj vagy olvasztott vaj 
Egy tálban összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd hozzáadjuk a folyadékokat. Jól elkeverjük, tortaformába vagy tepsibe öntjük és 160 fokon kb. 25 perc alatt tűpróbáig sütjük.
Miután kivettük a sütőből érdemes várni egy kicsit a szeleteléssel, mert a tésztája forrón rendkívül omlós, de persze emiatt ellenállhatatlan is!


Az a fantasztikus ebben a sütiben, hogy nagyon könnyen - kb. 5 perc alatt- össze lehet tenni.
Rendkívül olcsó, laktató és tényleg úgy variálod, ahogy csak szeretnéd! Háziasszonyok álma!

Jó étvágyat hozzá!:) 
/Tavasz/

2012. december 10., hétfő

A várakozás második vasárnapja!

Kedves Olvasó!

Mi idén  a Verbum Dei Missziós Testvéri Közösség által szervezett Adventi hétköznapok lelkigyakorlatával próbáljuk készíteni lelkünket Jézus Krisztus fogadására. Mottója: "Úgy szerette Isten a világot"
Ennek a lelkigyakorlatnak ádvent második vasárnapjára vonatkozó részét szeretném Veled megosztani, ezzel lehetőséget adva egy más fajta ádventi készületre.
Amennyiben kedvet kaptál a folytatáshoz, Itt
követheted.



Napi elmélkedéshez:
Mt 1,20-23
Míg [József] ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt
hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne
fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja
meg népét bűneitől.” Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta
szavával mondott: Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti:
Velünk az Isten.


A név számunkra egy fontos jelző. Az ember kezdettől fogva nevet adott mindennek,
ami létezik. Ezt olvashatjuk a teremtés könyvében: „Az Úristen megteremtette még a
földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket,
hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik.” (Ter
2,19). Az ember számára különösképpen fontos a név. Amikor egy pár gyermeket
vár, általában sok időt töltenek azzal, hogy gyermekük számára kiválasszák a
megfelelő nevet. Ezzel együtt nemcsak egy jelzőt adnak neki, amire majd hallgatni
fog, hanem valamilyen módon álmodnak is életével, mi legyen majd belőle, ki lesz
majd ő, hiszen neki az emberiségben különleges helye és szerepe lesz. Így történt ez
Jézussal is. Amikor az angyal megjelent Józsefnek álmában, kinyilatkoztatta neki
Isten titkát, hogy Mária fiút fog szülni, aki a Szentlélektől van. És az angyal
kinyilatkoztatja neki a fiú nevét is: akit Jézusnak nevezel el, és rögtön hozzáfűzi a
magyarázatot: mert ő szabadítja meg népét bűneitől. „Jézus héberül azt jelenti, hogy
`Isten megszabadít'. Az angyali üdvözletkor Gábor angyal adja neki a Jézus nevet,
mely kifejezi, hogy ki ő és mi a küldetése. Mivel "senki nem bocsáthat meg bűnöket,
csak egyedül Isten" (Mk 2,7), Jézusban, az Ő emberré lett örök Fiában Ő az, aki
"megszabadítja népét a bűneitől" (Mt 1,21). Így Jézusban Isten összefoglalja egész
üdvözítő művét, melyet az emberért tesz.”8 Elgondolkodhatok azon, hogy én milyen
nevet kaptam, és vajon miért ezt a nevet kaptam? Mit mond nekem küldetésemről?
Istennek mit jelent az én életem, ha Vele együtt rátekintek a nevemre? „Jézus neve
jelzi, hogy maga Isten Neve van jelen az Ő emberré lett Fiának személyében, aki
emberré lett a bűnök egyetemes és végső megváltására.”9 Ezért Őrá akarunk tekinteni,
mert „nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”
(ApCsel 4,12). A kisded Jézusban szemlélhetem azonban saját életem és
megváltásom titkát is. Mit mond élete rólam?

Feladat a mai napra: Ma tudatosan kimondom Jézus nevét. Akár elmondom a Jézus
imát, vagy azzal fejezem be imáimat: „...a mi Urunk Jézus Krisztus által.”
  
Este:Visszatekintés a napra: Mit jelentett számomra a saját nevemmel és Jézus
nevével való elmélkedés? Milyen felismerést adott nekem? Amikor napközben
tudatosan kimondtam Jézus nevét, közelebb kerültem az Úrjézushoz? Hogyan
tapasztaltam közelségét? Esetleg mi okozott nehézséget? Imádságom lezárásaképpen
segítségül hívom Jézus nevét és vele átadom napomat az Atyának a „Miatyánkban”.

2012. december 6., csütörtök

Sütőtökös gnocchi


Vannak receptek, amikbe az ember első hallásra/látásra beleszeret. Ez a recept pont ilyen. Tökéletes ádventi ebéd vagy vacsora!
Mi vacsorára készítettük a gyerekekkel, elég sietősre vettük a dolgot, mert későn értünk haza, így a gnocchi tésztája porból készült. Azt kell mondanom -bár nem vagyok a poros dolgok híve- így is nagyon finom lett!


Együtt különösen szívesen segítenek!
Íme az eredeti recept :)

Hozzávalók:

1 nagy sütőtök (kb. 1 kg)
3 közepes burgonya
1 tojás
1 ek búzadara
liszt, amennyit felvesz a tészta
8 dkg vaj
12-15 zsályalevél


A sütőtököt forró sütőben megsütjük. Hagyjuk kihűlni.
A kockákra vágott burgonyát sós vízben megfőzzük, majd leszűrjük és krumplinyomóval (vagy aki bírja, villával) szép simára összetörjük. Ezt is hagyjuk kihűlni.
A zsályát a vajon, lassú tűzön süssük át, tegyük félre.
Egy nagy tálba tesszük a tök kikapart húsát, amit szintén a krumplinyomóval pépesre alakítunk.
Jöhet a krumpli, a tojás, egy kevés búzadara, só, és annyi liszt, amennyit felvesz. Kb. 40 dkg.
Ha összeállt a tészta, lisztezett gyúródeszkára tesszük és még egyszer összegyúrjuk. Ne legyen kemény, csak álljon össze lágyan, de formázhatóan.
A formázásra két variáció létezik.
Vagy hosszú kígyót készítünk és azt vágjuk 1-1,5 centis darabokra () vagy sodrófával kinyújtjuk fél centi vastagra és a csíkokat megint centis darabokra. Jól lisztezzük, bőven kell rá, hogy ne ragadjanak össze. Az így kapott darabok közepére nyomjuk rá a villa hátát.

Az én lányom persze, hogy a kígyót választotta:)

Forrásban lévő sós vízben kifőzzük kisebb adagokban. Ha feljöttek a víz felszínére, két percig hagyjuk őket főni aztán szűrőkanállal a zsályás vajra szedjük ki őket.







2012. december 2., vasárnap

A Várakozás első vasárnapja

Biztosan sokan ismeritek már a Karácsonyi szeretethimnuszt...., én évről évre azt veszem észre, hogy újra és újra megérkezik a "postaládámba"..., azt hiszem semmi sem véletlen.
Idén, mikor a karácsonyi hangulat már sajnos november közepén (inkább hangulatgyilkosként?) igyekszik az áruházak által kínált díszítéssel a szívünkbe férkőzni, sajnos én is azon kaptam magam, hogy több megvalósítani kívánt kreatív csodát eszeltem ki, mint amit nyugalomban kivitelezni is tudok - hogy ne annak ellenére alkossak, hogy gyerekeim vannak, hanem azért tudjam őket megvalósítani, mert gyermekeim vannak - és ez nagy különbség - van még mit tanulnom...

Áldott várakozást Mindannyiunknak!


Karácsonyi szeretethimnusz

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket énekelek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez mit sem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de nem Jézus Krisztus a szívem titka, akkor nem értettem meg, hogy miről is szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje. A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.

A szeretet barátságos az időszűke ellenére is.

A szeretet nem irigyel másokat a házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van. A szeretet nem kiállt rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.

A szeretet ajándéka megmarad.

2012. december 1., szombat

Ádventi kalendárium

A tavalyi évhez hasonlóan idén is készítettünk Nektek ádventi kalendáriumot. Lesz benne sok érdekes, szép, hasznos és kikapcsolódásra alkalmas meglepetés is!

Ide kattinva már nyitogathatjátok is az ablakokat!

Békés, örömteli készülődést kívánunk kedves Olvasóinknak!

Az Évszakok asszonyai

2012. november 30., péntek

Kertünk gyümölcsei

Amikor tudatára ébredtem, hogy kertünk mennyi kincset rejteget magában, a félelem és rettegés vett erőt rajtam, nem pedig az öröm és a benne rejlő lehetőségek. 3500m2-en gazdálkodni két olyan embernek, akik még a nagymama kertjén kívül, vagy a hobbikertészkedésen kívül még nem nagyon láttak mást és nem is próbálták, bizony nagy falatnak tűnik.
A férjem azonban nagy lelkesedéssel vágott neki a számomra lehetetlennek tűnő feladatnak.
4 évig próbálkoztunk több kevesebb sikerrel, munka és gyermek mellett. Majd rájöttünk, hogy bármennyire is hozzánk nőtt, és megtermeltünk benne ezt-azt (paradicsomot, paprikát, hagymát, krumplit, foghagymát, zellert, babot répát és gyökeret, salátát, brokkolit, retket). A kertünkből inkább a gaz látszódott ki, mint a veteményes, ami viszont jó álcának bizonyult a hívatlan vendégek ellen.
Ez az év az első, hogy csak a gyümölcsfákkal és annak terméseivel kell megbirkózni.
Így hát nekiláttam a befőzésnek, aszalásnak, és mindenféle gyümölcsös finomság készítésének.


2012. november 29., csütörtök

"30 perces" finomságok a hétköznapokra

Hétfő
04:30 kelés.
5:30 indulás a munkába.
07:00 - 15:30 munka.
16:30- 19:00 nyelviskola.
20:00 otthon, főzés plusz egyéb házi teendők elvégzése, tanulás.
22-23 alvás.

Kedd
04:30 kelés.
5:30 indulás a munkába.
07:00 - 15:30 munka.
Rohanás haza, evés.
19-21iig mise, hittan.
22-23 alvás.

Szerda ugyanaz, mint a hétfő.

Csütörtök az első nap a héten amikor munka után nincs semmi, csak bevásárlás. Így 18-19 óra között érek haza. Otthon persze vár a mosatlan, a főzés, és a rendrakás.

Péntek
8-kor kelés
9-13-ig munka, utána takarítás otthon. :)



Ilyen beosztás mellett nem sok ideje van az embernek bármit is sütni hétközben. Pedig ekkor érezi legnagyobb szükségét egy kis nasinak, ami a leterheltség érzését valamivel könnyebbé teszi. Szerintem ezzel ti is pontosan így vagytok!
Ezért -mivel férjemmel mindketten édes szájúak vagyunk- ki kellett találni valamilyen megoldást, ráadásul mivel ő éjszakázik még inkább szüksége van a plusz energiára. Nem csak este, hanem másnap reggel is, amikor nyelviskolába megy.

Így tehát csak olyan édességek jöhetnek szóba, amelyek egyszerűek és gyorsan készen vannak. Mindenkinek melegen ajánjom ezeket a recepteket mert nálunk kiállták a próbát és abszolult beválltak!

Íme az első nagy kedvenc, egy itteni specialitás! Elkészítése legfeljebb 40 perc sütéssel együtt :)



Dán fahéjas tekercs

A tésztához:
10 dkg vaj/margarin felolvasztva                                  
40 dkg liszt
1 csomag sütőpor
5 dkg cukor
15 dkg joghurt/tejföl
1,5 dl tej
 + a nyújtáshoz kevés liszt


A töltelékhez:
10 dkg cukor
2 kk. fahéj/ keserű kakaó por (ha valaki csokis csigákra vágyik!)
 

A kenéshez:
4 ek. tejszín vagy tej (én tejjel szoktam de úgy is telesen jó)
2 ek. cukor

 

Elkészítés:
1.) Előmelegítjük a sütőt 220 fokra, sütőpapírral kibélelünk egy 20x30 cm-es tepsit (én tortaformában szoktam sütni!)
2.) Gyorsan elkeverjük a lisztet, sütőport és cukrot, majd hozzáadjuk a tejfölt, tejet és 3 ek. híján az olvasztott vajat. Összegyúrjuk (nagyon könnyen összeáll) és lisztezett munkalapon kinyújtjuk.
3.) A kinyújtott tésztát megkenjük a maradék olvasztott vajjal, majd megszórjuk a fahéjas cukorral, és feltekerjük.
4.) A tekercset kb. 4-5 cm vastag csigákra vágjuk (nekem általában 8 csiga lesz belőle) és a tepsibe/tortaformába tesszük. (nem túl szorosan, mert megnőnek a sütés alatt!)
A tetejükre csurgatjuk a cukorral elkevert tejszínt és a forró sütőbe tesszük. Kb. 20-25 perc alatt készre sül. 



Jó étvágyat!

/Tavasz/

2012. november 28., szerda

Megváltozott férfiszerepek 2. rész - Interjú

"Szüleim családjaiban a női irányítás volt leginkább jellemző.
Édesapám próbált ezen változtatni, de azt hiszem, mindig tartott attól, hogy ez az ő kapcsolatukban is így lesz. Úgy érzem, ez anyukámnál is probléma volt, valahogy nem tudta összeegyeztetni a női tartást és az alázatosságot. Bár próbáltak egymással ilyen téren összhangba kerülni, de az otthonról hozott példa hiánya erősebb volt náluk.
Erre a jelenségre más embereknél lettem először figyelmes, amikor vita esetén, látni lehet valami fajta félelmet a szemükben, és érezni lehet a levegőben, hogy ez már rég nem az adott vitáról szó.
Sokat töprengtem azon, hogy miként lehetne máshogy csinálni.
Szeretném ha fontos helyzetekben, vagy éles szituációkban lenne szavam, főként azért, mert nem szeretem, ha más emberek előtt vitatkozunk. Szeretem, ha az olyan kérdéseket, ami mélyen érint minket, kettesben beszéljük meg, ha meg nem ilyen kérdésről van szó akkor felesleges is a vita. A férfi irányítás híve vagyok, de csak addig, amíg ez nem hatalom, hanem felelősség és törődés a másik felé.

A férfiszerepről alkotott képemben messze nem a tartás az első, inkább a gyengédség és megértés. Elsősorban menedék szeretnék lenni.
Szeretném segíteni a feleségemet abban is, hogy meg tudjon birkózni a mai nők elkerülhetetlen dilemmájával: karrier vagy család. Szeretném, ha mindkettőhöz lenne kedve és megtalálná közöttük az összhangot. A tudat pedig, hogy rám bízhatja magát teljesen, talán segít levenni válláról azt a terhet, hogy ebben a döntésében a megélhetésnek, vagy az anyagi kiszolgáltatottságtól való félelemnek bármi szerepe is legyen. (Ami valljuk be, elég meghatározó indok manapság a nők részéről.)

Nálunk apai ágon a férfi csak a keresetért volt felelős.
Szeretem, ha meg van a nőnek és a férfinak a tradicionális feladata, de ezt lelkiismeretünk szerint mindig rugalmasan kell kezelni.  Én szeretnék a gyereknevelésben is részt venni. Azt hiszem fontos nekem, hogy a saját értékrendemet át tudjam adni gyermekeimnek. A természet szeretetét, a klasszikus zene világát és az Istenben való hitet. Erre a legjobb módszernek azt tartom amit Barsi Balázs atya remekül megfogalmazott: "...legjobb, ha beleszeretjük a gyerekbe".
(Ezzel kapcsolatban azért számítok nehézségekre, mivel nem apai mintaként hozom magammal.)

Bár foglalkoztat a család anyagi biztonsága, de fontosabbnak tartom, hogy megfelelő lelki hátteret is tudjak nyújtani a gyerekeimnek, így kevésbé teszem ki őket lelki betegségeknek.
Például sok olyat láttam, hogy ha az apai biztonság egy lány számára nem elérhető, túl hamar belemegy kapcsolatokba, amivel ezt próbálja pótolni.

De mindezek felett legfontosabbnak kettőnk őszinte és kiegyensúlyozott kapcsolatát tartom, amire egy egészséges család épülhet."

/Tavasz férje/





2012. november 23., péntek

Levélprés

 Még tavasszal egy piacozás alkalmával tettem rá szert, most jó hasznát vettük.

                                           A nyáron még virágprésnek használtuk



2012. november 21., szerda

Megváltozott férfiszerepek - 1. rész


„Vándor, nincsen út, csupán mit megtapodtak lépteink;
utat járva tör az ember, semmi egyéb útja nincs.
Utat járva tör az ember,
S egyszer vissza is tekint:
Ott az ösvény, s már hiába járná, taposná megint.“

Antonio Machado (Tímár György fordítása)
 

A férfi szerepét (értsd ezalatt a következőkben: férfi, férj, apa) talán ugyanolyan nehéz meghatározni, mint a nőét. Különösen, ha a témát boncolgató személy maga nem férfi. 
Azonban Értetek mindent, kedves Olvasók! 
Tehát hosszasan beleástam magam a témába és egyszerre csak arra lettem figyelmes, hogy teljesen másképp látom a férfi nemet, sőt, egyáltalán csak most kezdem világosan látni és érteni a férfi szerepet. Hirtelen rádöbbentem, hogy egyáltalán nem is gondolkodtam még el eddig a férfiak szerepén. Így hát őszinte leszek, hálás vagyok Nyárnak, Ősznek és Tavasznak, hogy rám bízták ezt a feladatot. Hatalmasat fordult velem a világ! És, ha őszintén odafigyelve olvassátok a következő sorokat, szívből kívánom, hogy Titeket is hatalmába kerítsen az az érzés, mely rávilágít a teremtett világ megfoghatatlanságára és csodálatosságára! 
...és ezzel együtt megértsük, hogy a férfiak ugyanolyan nehéz helyzetben vannak szerepkörüket illetően, mint mi, nők.



A nőknél már említettük, hogy a családban látott példa meghatározó szerepet játszik, leginkább abban, hogy a nő ki tud-e teljesedni anyaságában. Hasonlóan van ez a férfiaknál is. A család jelentősen befolyásolhatja a fiú kiteljesedését saját szerepkörét illetően. Míg a nőnek a mai napig leginkább otthon, addig a férfinek a külvilág felé kell bizonyítania. Ez nem csak egyszerű kötelességük, hanem a férfi nem saját elvárása magával szemben. Mi, nők, különösképpen tartsuk ezt tiszteletben!!


2012. november 19., hétfő

Tökház

                                                 A képek magukért beszélnek.

                                                      Az őszi szünetben készült

 Jó tanács: igyekezni kell minél jobban kivájni a tököt, de ne vékonyítsuk el nagyon a héjánál, nehogy kilukadjon.
                                      A tök beléből sütőtökkrémlevest készítettünk.
A kivilágított házikóról készült kép sajnos nem sikerült. Manócska házikója őrzi  az álmukat éjszaka.

2012. november 17., szombat

Megváltozott női szerepek - második rész -

Ebben a részben röviden szeretnénk Nektek bemutatni egy kutatást, amit mi végeztünk 18-24 év közötti lányokkal a női szerepekkel kapcsolatban. A kutatás időpontjában ezek közül a lányok közül még egyik sem volt házas, de elmondják az érzéseiket, gondolataikat, félelmeiket a rájuk váró, házasságon belüli szerepkonfliktusokkal kapcsolatban.



Rövid betekintés az interjúkba - némi magyarázattal:

Saját családra mindannyian vágynak. Akik teljes családban nőttek fel, azért, mert érzik megtartó erejét, akiknek ez nem adatott meg, azért, mert érezték a hiányát. Azt azonban tudják, hogy a gyermekvállalás felelősségteljes feladat. Nemcsak érzelmi, de anyagi biztonságot is igényel.
A gondolkodásbeli különbség elsősorban abban mutatkozik meg, hogy ki, milyennek értékeli az anyagiak fontosságát a gyermekvállalásban.
Íme néhány példa azok közül, akik nem az anyagiakra helyezik a hangsúlyt. Ők azok, akik sokgyermekes családban nőttek fel.
 
Négy gyerekre gondoltam. Négyre…, de maximum hat.
A mai világban nagyon kis szerepet kap a család. Nagyrészt azért nem akarnak gyereket a szülők, mert igazából mindent meg akarnak adni nekik, de mivel a pénz sokat számít, inkább csak egyet, vagy kettőt vállalnak, hogy nekik mindent meg tudjanak adni. De szerintem nem feltétlenül fontos, hogy mindent meg tudjanak adni a gyereknek. Mi is vagyunk kilencen, és a papám sem keres sokat, sőt ahhoz képest mondhatnám, hogy keveset keres, és mégis megvagyunk. Szóval szerintem nem a pénzen múlik a gyermekvállalás.”

2012. november 16., péntek

Egymás árnyékává válni


 Mi, a házasságunk elején nem beszélgettünk a szerepekről. Ezek időközben alakultak, alakulnak. Rendjét meghatározták az otthonról hozott minták. Nekem a szüleim példája volt a meghatározó, míg Attilának a nagyszülői minta adta az alapot.
  A szüleimnél édesanyám volt a "tűzhely", aki mindig otthon volt velünk volt, terelgetett bennünket. Édesapám adta a hátteret, teremtette meg a kenyérre valót, intézte az ügyes-bajos dolgokat. Szülői értekezletre járt, orvoshoz, vásárolni és különórákra vitt bennünket.
  Attila nagypapája lelkész volt, ő végezte a munkáját és a felesége adta hozzá a hátteret. A nagypapa ezenkívül a ház körüli tevékenységekbe segített be, (ami nem női munka volt) mint pl. a favágás.
  Házasságunk első évében én leginkább háziasszony voltam és feleség. Első gyermekünk születése előtt, 10 hónapig munkanélküliként, ennek a szerepnek és a hobbijaimnak éltem, valamint igyekeztem bekapcsolódni a falu életébe.
 Attila munkáját nagyban befolyásolják az évszakok változásai, így télen egy kicsit többet, tavasszal és nyáron pedig kevesebbet van idehaza. Ő, mint családfenntartó akkor a munkájának élt és fennmaradó idejében a ház körüli teendőket látta el.
  Első gyermekünk születésével ezek a szerepek, feladatok kibővültek az apa-anya, vagyis szülői szerepkörrel járó feladatokkal.
  Második gyermekünk születése után kezdtek megváltozni a dolgok, és ez jelen helyzetünkben is így van. Én elsősorban, mint anya vagyok itthon és csak másodsorban háziasszony. Attila egyre nagyobb részt vállalt munkája és tanulmányai mellett a háztartási és gyermekgondozási teendőkben (pl. altatás, óvodába vitel, vásárlás, szülői értekezleten való részvétel, ügyintézés, kenyérsütés). Próbál tehermentesíteni, mert látja rajtam, hogy a két gyermekkel való törődés, valamint egy háztartás vezetése, meghaladja erőimet.
  Most ennek függvényében gondolom, és célom, hogy házasságunkban a szerepek megosztása úgy kell működjön, hogy bármikor egymás árnyékaivá válhassunk, ha a szükség úgy kívánja. Ez alatt azt értem, hogy a férfiaknak is tudni kell anyáskodni a gyermekek felett és elkészíteni egy egyszerű ételt,amikor nincs meleg étel az asztalon.
  Minekünk, nőknek, pedig értenünk kell olyan dolgokhoz is, mint a villanykörte cseréje, vagy lefolyó kitisztítása, vagy egy kályha begyújtása. Esetleg csupán csak hallgatni, ill. figyelmeztetni a másikat. Ehhez nem elég megítélnünk és kritizálnunk egymást, hanem igenis tisztelettel és kellő alázattal kell fordulni a másik fél felé, ami gyakran nagy-nagy lemondásokkal és türelemmel jár. Hiszen egyikünk sem kevesebb, vagy több a másiknál, és hogyan is működhetnénk egymás nélkül?!
 Természetesen, emberi mivoltunkból fakadóan, olykor-olykor többet várunk el a másiktól, és elégedetlenek vagyunk azzal, amit csinál, vagy éppen nem csinál. Szeretnénk megválni rövidebb, vagy hosszabb időre szerepeinktől, de ezek bizony már életünk végéig a mieinkek maradnak, csak a hordozásában segíthetünk egymásnak és természetesen biztatni, dicsérni a másikat, hogy nagyobb kedvvel álljon neki a szerepével járó feladatnak.
A témával kapcsolatban hallgathattok a Kossuth Rádió Napközben című műsorában

2012. november 12., hétfő

Nagyszüleink receptje

Krumplikása, ahogy Mi szeretjük

1 kg krumpli
kb. 20 dkg liszt (ez attól függ, hogy a krumplink mennyire lisztes, van, hogy kevesebb is elég)
1 jó nagy fej hagyma
olaj


A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, majd annyi sós vízben, ami éppen elfedi, megfőzzük. Ha megfőtt, leöntjük a vizet, krumplinyomóval alaposan összetörjük, hagyjuk hűlni, majd jöhet a kemény munka :).
A liszttel ugyanis nagyon alaposan ki kell keverni az összetört krumplit és ez bizony fáradtságos, olyannyira, hogy nálunk, csak a Nagypapa vállalkozott rá.
Ő értünk azonban szívesen megtette - mert mindig ezzel az étellel készült, ha tudta, hogy megyünk. Pedig ránk bizony néha igen sokáig kellett várni..., hiába ígértük a késő délutáni megérkezést, ritka eset volt, hogy éjjel 11 óra előtt gördült be az autónk a - talán késő délután óta nyitva álló - kertkapun...
A várva várt krumplikása mégis ott gőzölgött az asztalon...

...tehát a liszttel kikevert krumplit egy olajba mártogatott evőkanállal tepsibe szaggatjuk - jó szorosan egymás mellé helyezzük ezeket a "galuskákat", majd a felaprított és olajon megpirított hagymával bőségesen meglocsoljuk. Ha mindez a tepsibe került, már csak egy jó forró sütőre van szükség, amiben ropogós pirosra sütjük. Melegen, tejföllel bőségesen meglocsolva tálaljuk.
Nálunk a gyerekek egyik legkedvesebb étele:).

kép forrás: utazas.sk

Éléstár

Receptjeink, amelyeket megosztunk Veletek, nem azért különlegesek, mert ismeretlen, vagy különleges hozzávalók szükségeltetnek hozzá, hanem, mert családi anekdoták, események kötődnek hozzájuk, illetve kapcsolódnak születésükhöz, amelyek érdekessé tették őket. Természetesen lesznek közöttük olyanok is, melyek még ifjak, hiszen egy új család nem csak a megsárgult papírfecniken megmaradt recepteket őrzi a Nagymamától, Anyukától vagy a Nagynéniktől, hanem bizony új receptek is beférkőznek a régiek közé.
Igyekszünk képes illusztrációkat is adni saját elkészült ételeinkről, (nem csak a végeredményről, hanem a folyamatról is) ezzel is színesítve Éléstárunkat. Előfordulhat azonban, hogy saját képek hiányában másokét fogjuk felhasználni. (Ezeknek forrását mindig megjelöljük!)
Fogadjátok sok-sok szeretettel és próbáljátok ki mihamarabb receptjeinket. Jó étvágyat hozzá!

Szívesen fogadjuk azt is, ha megosztjátok velünk ezen ételek saját szájízetekre formált változatait.

2012. november 11., vasárnap

Megváltozott női szerepek - első rész-

Kezdetnek egy kis történelmi visszatekintés:
A nők számára a polgári társadalomig az egyetlen közösség a család volt. Arisztotelész szerint a nő a gyermekhez hasonló minőségben tagja a házközösségnek. Vezetett, egyszerűen azért, mert a természet a férfit rendelte vezetésre. A polgári társadalomban, a gazdasági és társadalmi változások hatására módosult a család, azon belül az asszonyok státusza. A piaci viszonyok megváltoztatták a nők egy részének családon belüli helyzetét.


A nő családon kívül folytatott kereső tevékenysége a XX. században általánossá vált, tehát a nők többsége férjhezmenetele után is dolgozott. A század elején a kereső nők általában még mind hajadonok voltak és „a férfiaknak is presztízskérdés volt, hogy feleségét, családját egyedül tudja eltartani.” A század végére azonban teljesen elfogadottá vált, hogy a már házas de még gyermektelen asszony munkát vállaljon, illetve, hogy „a gyermekek növekedése során elérkezik az az idő, amikor a feleség ismét munkába áll”.

2012. november 7., szerda

Az Ősz üzenete

Sokan vannak, akik nem szeretik az őszi hónapokat..., ha mélyen belegondolok, a nyár élénk színei után én is nehezebben viselem a nappalok lassú fogyatkozását.
Az ősz - a nyári pezsgés, frissesség után - az elcsendesedés, megpihenés évszaka. Az elsárgult, lehulló levelek tánca, a tört fények és a hajnali ködök a haldokló világot, az elmúlás valóságát hozzák el nekünk.
Szeretem az őszt, szeretek a vastag avarban kutatni gesztenye után, szeretem a hajnali ködbe burkolózó hideg ölelését, a későn kelő nap halvány színeit, és szeretem belélegezni az avar illatát Arany János fái alatt...

 
Ha lehetőségem van arra, hogy együtt csendesedhessem el a természettel, akkor én ebben az évszakban teljesedek ki igazán. Ilyenkor az elmúlás gondolatát átveszi egy sokkal mélyebb, tartalmasabb érzés: miszerint az életünknek Rendje van. A természet megpihen, erőt gyűjt, hogy tavasszal újra életet adhasson - ez az Ősz üzenete. Hiszen, ha nem így lenne, ugyan miért kellene a betakarítás, a nyár gyümölcseinek leszedése, eltevése? Készülünk a jövőre..., mint ahogy a körülöttem hajladozó fák mókusai is teszik, egy mélyebb ősi Erőbe, Rendezőbe vetett hittel.


 http://www.youtube.com/watch?v=WSXO152DjvE

2012. november 4., vasárnap

Levél Zitának

Drága Zitus!

Szeretnénk megköszönni Téged az Úrnak, azt, hogy megismerhettünk, hogy családunk tagja lehettél, hogy részese lehettél Életünknek és mi a Tiédnek!
Vidám arcoddal, a világ felé való érzékenységeddel, gyermeki tisztaságoddal, kommunikatív és olykor makacs jellemeddel, stabil jelenléteddel igazi szín voltál az egész Nagycsalád életében!
Kérünk Téged, hogy Nagyapával együtt gondoljatok Ránk, imádkozzatok Értünk, azokért, akik feladatukat, itt a Földön, még nem teljesítették be! 

Mennyei születésed napja előtt még búcsút venni sem tudtunk Tőled..., talán éppen ezért, szomorú szívünk most leginkább arra vágyik, hogy még egy meleg puszit adhassunk az arcodra.
Azonban vigasztal minket a tudat, hogy a Te szívedet a szomorúság már meg sem közelítheti!

Szeretettel zárunk örökre emlékezetünkbe!

Luca, Veronika, Bogáta, Sarolt

2012. november 2., péntek

Hármas ünnep!



--> Hármas ünnep!Reformáció, Mindenszentek és Halottak napja.



Férjem református és házasságunk kötése óta bizony ez az ünnep is jelentőséggel bír családunk számára. Az ökumenikus házasságban élés mindig egy kettősséggel jár azon házaspárok és családok számára, akik gyakorolják és megélik hitüket és vallásukat. Erről hosszabban majd a "Mit jelent ökumenikus házasságban élni" c. írásomban kívánok részletesebben kitérni. Most csak annyit, hogy tiszteletünket egymás és az ünnep iránt közös istentiszteleten való részvételben fejezzük ki.

Mindenszentek és halottak napja. E két ünnep nekem sokáig összefolyt. Egészen addig, míg meg nem született a lányom, Alma. Ugyanis az ő keresztelőjét mindenszentek ünnepén tartottuk unokatestvérével, Vincével együtt. Azóta megváltozott számunkra ez az ünnep. Bár Alma még óvodás, úgy gondolom, hogy nem lehet elég korán kezdeni a védőszenttel való ismerkedést. Hiszen egy ember csak akkor válhat igazi példaképpé gyermekünk számára, ha kellő kapcsolat alakul ki a kiválasztott személy és közötte, ezt pedig minél korábban el kell kezdeni építgetni. Gyermekeink védőszentjei Assisi Szent Klára és Páli Szent Vince.
Gyermekkoromban védőszentünk ünnepén vettük elő a Szentek életét, vagy más írást és úgy ismerkedtünk vele. Később már, iskolásként, akiről lehetett, arról filmet is néztünk.
Saját tapasztalatom, hogy mindez igenis lelki épülésemet szolgálta. Bár több védőszentem is van, mégis leginkább Árpádházi Szent Erzsébet áll hozzám a legközelebb, talán azért is, mert őt én magam választottam.

 Halottak napján családunkban nem volt szokás a temetőlátogatás. Mi ezeket az év más napjain bonyolítottuk le. Azonban Édesanyám mégis emlékezetessé akarta tenni ezt az ünnepet a számunkra, ami annyit jelentett, hogy a család minden megholtjáért gyújtott egy szál gyertyát az ablakban és közben imádkoztunk, esetleg énekeltünk, és hallgattuk az őseinkről szóló történeteket. Mert ilyenkor mindig előkerült valami az emlékezet tarsolyából. Vagy a mi kérésünkre, vagy Édesszüleim beszélgetése közben. Gyertyafény, történetek, amelyek visszaidézik és közénk ültetik azokat, akik testben már nem lehetnek közöttünk, de a lelkük itt van velünk.

Amióta férjhez mentem, Férjem családjának hagyományait ápoljuk és őrizgetjük. Ilyenkor összejövünk, ellátogatunk a nagyszülők és keresztszülők sírjához, megnézzük nagymama régi házát, ahol férjem és testvérei kalandos nyári élményei születtek, és a régi szomszédokkal beszélgetve felelevenednek az emlékek.
Itthon, Mezőszemerén nincsenek közvetlen hozzátartozóink a temetőben, csak jó szomszédok, barátok, ismerősök, akiket ittlétünk 5 évében veszítettünk el. Ilyenkor döbbenek rá, hogy hány ember is halt meg azóta, hogy ideköltöztünk.
A temető közvetlen szomszédságában lakni nem túl felemelő érzés, másrészről viszont egy állandó találkozási pont. Itt a halottak tisztelete talán még nagyobb szerepet kap, mint másutt. A falu lakosai  igen gyakran megfordulnak errefelé, és ilyenkor beköszönnek, vagy legalább integetnek.

És végezetül: a fény az éjszakában.
Estefelé kisétálunk a gyerekekkel és gyönyörködünk a fényekben, gyújtunk egy-egy szál gyertyát azok sírján, akiket ismertünk és imádkozunk a lelkük üdvéért és a jó halál kegyelméért.



 


2012. október 31., szerda

"Csokorba" szedtük az ősz színeit!

Az elkészítésére kár szót vesztegetni, pillanatok alatt meg van, még lelkes gyerekkezek "segítő" hozzájárulása mellett is :)!! Csodálatos színözön, az őszi természet legjava. Öröm nézegetni!



2012. október 29., hétfő

Új célok a házasságkötés után....

"Férjemmel Dániában ismerkedtem meg, mindketten tanulmányaink miatt voltunk kint.
Az én ösztöndíjam azonban csak fél évre szólt, neki az egyetem befejezéséhez még maradnia kellett. Így a rövid közös idő után 1800 km távolságban éltünk tovább, külön. Nem volt könnyű időszak. Pénzünk kevés volt, ezért csak 2-3 havonta tudtuk meglátogatni egymást. Egyszer én, egyszer ő egy félévben.



Majd a második nyáron megkérte a kezem.
A jegyesség időszakára egy másik ösztöndíjjal visszajött Magyarországra fél évre. Ezalatt én befejeztem tanulmányaimat és előkészültünk a házasságra, majd összeházasodtunk. Az esküvő után még nem tudtunk azonnal visszamenni Dániába, ezért férjem szüleinek házában kaptunk egy szobát, hogy ne kelljen erre az 1-2 hónapra külön lakást bérelni.
Nem pont így képzeltük....
A nagy várakozás, a rohanós szervezés, a várva-várt esküvő után, még mindig nem lehettünk igazán csak kettesben.



Minden vágyunk az volt: csak vissza hamar, Dániába! Ez a félsziget volt tervezett jövőnk és minden álmunk megvalósításának színtere! Ez a hely jelentette számunkra csak igazán a közös és egyben az új életet! Várt minket egy lakás, egy kis kert, új barátok, munka, tanulás...

Legalábbis így indult..."

2012. október 24., szerda

Az öröm tízparancsolata


1. Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömöt.
2. Mosolyogj, és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is.
3. Szívből ismételgesd: "Isten, aki szeret engem, mindig jelen van."
4. Szüntelenül törekedj arra, hogy az embereknek csak a jó oldalát lásd.
5. Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot.
6. Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ezeknél semmi sem nyomasztóbb.
7. Munkádat örömmel és vidáman végezd.
8. A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd.
9. A szenvedőket vigasztald, magadról felejtkezzél el.
10. Ha mindenütt az örömet terjeszted, biztos lehetsz abban, hogy magad is rátalálsz.

G. C.

2012. október 22., hétfő

Forró citrom hideg napokra

 
A korai sötétedéssel együtt beköszöntött a hideg is.
Brrrr..., reggelente alig van kedvem szellőztetni. Ránézek a külső hőmérőre: 7 fok. Ez elegendő ahhoz, hogy az előző nap előre kikészített szoknya helyett nadrágot húzzak. Mikor kilépek a gyerekekkel a kapun, máris az jár az eszembe, milyen jó lesz újra hazaérni...
A legtöbb emberen látok kesztyűt is, azt hiszem, igazuk van, lassan én is előveszem...
A nap elindul és meg sem áll estig, a nagy pörgésben már nincs időm a hidegre gondolni. Csak este..., miután lefektettem a porontyokat, eszembe jut, hogy náthás vagyok, kapar a torkom és úgy érzem, holnapra tuti beteg leszek. De nem leszek.., legalábbis általában nem :)
Forró zuhanyt veszek, meleg fürdőköpenybe bújok, leülök a gép elé vagy az aktuális könyvemhez, esetleg a varrógéphez és lassan elkortyolgatom...

fotó innen: http://photomakers.org


Forró citrom

1 db citrom kifacsarva
3-4 dl forró víz
1 tk barna cukor (vagy egyéb, akár méz is:)



Opcionálisan mentalevelet vagy gyömbért tudnék még hozzá elképzelni....



2012. október 19., péntek

"Tanulságos szenzációra éhesen" - kiáltás az Életért

"Fürdőzünk a negatív kritikákban, történetekben, amit jó írni és olvasni..."

Elöljáróban a kamaszkori depresszióról

 forrás: napidoktor.hu
"A depresszió felismerését több körülmény nehezítheti, ami nemcsak a gyermekorvos, de a gyermekpszichiáter előtt is megnehezítheti a diagnózist. Az affektív zavarok több mint felében magatartászavar és szorongásos betegség (gyermekek), vagy drog/és alkoholabuzus és a szülői/iskolai elvárásokkal való kamaszkori hadakozás (serdülők) elfedhetik a depressziós tüneteket, melyek így nehezebben kerülnek felismerésre és kezelésre.
A depresszió legveszélyesebb, legszomorúbb, legtragikusabb következménye az öngyilkosság. Ma Magyarországon évente 25-30 gyermek- és serdülőkorú fiatal vet önkezével véget életének. Barát, partner elvesztése, csalódás, iskolai konfliktusok önmagukban nem váltanak ki öngyilkossági kísérletet, a háttérben családi patológia mindig előfordul. A kísérletek száma a befejezett öngyilkosságok kb. 10-40-szerese, de ezek többsége nem kerül az egészségügy látókörébe.
A depressziós és öngyilkossági eseteket nemhogy semmilyen szakmai intézmény (gyermekpszichiátriai gondozó, egészségügyi intézmény, vagy nevelési tanácsadó), de a szűkebb családi és iskolai környezet sem szokta időben észlelni. Még mindig általános az a vélekedés, hogy valaki azért hangoztatja öngyilkossági szándékát, mert „feltűnési viszketegsége van" vagy „fel akarta hívni magára a figyelmet", tehát sem az iskola, sem a barátok nem realizálják, hogy vészjelzésekről van szó. A gyerek részéről a szórványos kijelentések, elszólások, félrevetett megjegyzések segélykiáltásoknak tekinthetők, mellyel az amúgy is önkifejezési és kommunikációs nehézséggel küszködő, súlyos önérték-zavarban szenvedő fiatal jelezni szeretné, hogy bajban van. Intő jel lehet, ha a rosszkedv mellett a gyermek bezárul, barátoktól elzárkózik, fantáziába menekül, vagy az addig ismert harag és neheztelés ok nélkül megbocsátásba, „szeretetbe" fordul. Az érlelődő önpusztító szándékra figyelmeztethet a fokozott foglalkozás a halállal, vagy meghalt rokonokkal, de a gyerek utalhat „az őutána következő korszakra" olyan kijelentésekkel, hogy „na futok még egy-két kört, azután befejezem." (Prof. Dr. Csorba János)


"Úgy döntöttem, levelet írok Neked. Levelet írok, mert így könnyebb.
Már régen meg kellett volna tennem, de sajnos halogattam. Egészen addig, amíg már majdnem késő lett..., most megírom.

2012. október 17., szerda

Az első év: a házasság próbája?

Amit vártunk:

Mi, a férjemmel, nem éltünk együtt a házasság előtt. Így mondanom sem kell, alig vártuk az esküvőnk napját, hogy onnantól kezdve minden pillanatot együtt töltsünk. 20 évesek voltunk, amikor megismerkedtünk és még egyikünk sem töltötte be a 24-et, amikor összeházasodtunk. Mégis, hihetetlenül hosszú időnek tűnt az együtt járás. 40 hónap, majdnem napra pontosan ... :)
A házasságra nagyon készültünk - tudatosan építettük önmagunkat és a kapcsolatunkat. A baráti körünkben, mint oly sok mindenben, ebben is "úttörőknek" számítottunk, így sokan hitetlenkedve fogadták a "korai" esküvőt, de természetesen sokan voltak azok is, akik támogattak minket, akik számára mi voltunk a Példa..., olyan nagyon tökéletesnek tűnt minden. Biztosak voltunk abban, hogy életünk legboldogabb időszaka következik...


2012. október 15., hétfő

Csak kettesben - Elköteleződés a kapcsolat mellett

Minden emberben ott a vágy, hogy ne vándorolnia kelljen a különböző kapcsolatokon keresztül, hanem "Egyhez" ragaszkodjon, azzal az Eggyel egész életében harmóniában élhessen, mind érzelmileg, mind értelmileg.
Máris megállunk egy pillanatra az értelem szónál és ebben a pár sorban értsük ezt a szót úgy, mint, ami a tudatot jelenti. Ismeretes, hogy lelkünk egyes megmozdulásait a tudat, másokat pedig a tudatalatti vezérel.



Ha emlékeztek, a bevezetésben már említettük, hogy a társválasztás motívumai tudatalattiak.
Mit is jelent ez? Azt, hogy nem értjük, illetve nem tudjuk pontosan megmagyarázni, miért is abba az emberbe szerettünk bele, miért éppen ahhoz az emberhez vonzódunk, miért Ő fogott meg. Hol is van az a pont, Benne és Bennem, ahol összekapcsolódunk, tudat alatt...
Ezek a tudatalatti motívumok olyan erőt és lelkesedést adnak, mint egy sportolónak verseny előtt a megnövekedett adrenalinszint. Elfelejt mindent és csak egyre koncentrál, a végét sem látja. Odaösszpontosít, ráhangolódik, csak ez az egy van előtte: a verseny. Abban a pillanatban, a rajt előtt nem látja az értelmét, nem látja az okát, csak azt, hogy most akció van, csinálni kell és a végén lesz valami.
Ami tudat alatt él Bennünk, az sosem jön fel a felszínre, vagy csak nagyon kiváltságos esetekben.
A szerelem, a vonzódás, a vágy okai, gyökerei lehetőséget és lendületet adnak a kapcsolatnak, de nem nyújtanak segítséget a későbbi konfliktuskezelések és nehézségek áthidalásában.
Ezért is különösen fontos, hogy tudatosítsuk magunkban (sosem késő!): a voksunkat nem csak a kiválasztott személy mellett, hanem a kapcsolat mellett is letesszük/vagy már letettük! Az eskü a kapcsolatnak is szól. Szeressük "a kapcsolatunkat", tartsunk ki mellette, ápoljuk, törődjünk vele, legyen fontos ez mindkettőnek!

2012. október 14., vasárnap

Őszi családfa

Itt van az ősz, és én megint nem tudtam megállni, hogy ne találjunk ki valami új dekorációt az előszobába.
Az ötletet a Miniklubból vettem  - ahova Rékával és Bulcsúval járunk -, csak továbbfejlesztettem.
Íme a családi összefogás eredménye!



2012. október 9., kedd

"Tanulságos szenzációra éhesen": A graffiti esete

"Fürdőzünk a negatív kritikákban, történetekben, amit jó írni és olvasni..."

Sosem hittem volna, hogy olyan történeteket írok majd a blogra, mint amit most olvashattok...
Azonban az elmúlt időben annyi rossz hír és negatív élmény talált meg, hogy úgy érzem, ha az ember nem tudatosítja magában az önzőség és a felelőtlen élet határait, könnyen belecsúszhat azokba a hibákba, melyeket első hallásra megvet.
Szerencsétlen emberekről van szó, ismétlem szerencsétlenekről és nem szegényekről vagy buta, tanulatlan emberekről. Közöttünk élő, mellettünk lakó, sérült emberekről.
A történet után próbáljunk meg nem hangosan nevetni, hanem inkább szembenézni magunkkal és komolyan végiggondolni, mi tudunk-e minden esetben felelősségteljesen viselkedni?

Egyik barátnőmmel történtek a következők:
Reggel, mikor iskolába vitte a fiúkat, arra lett figyelmes, hogy az első és a hátsó rendszámtábla is le van fújva metálkék graffiti spray-vel. Kitette a gyerekeket az iskolába és szaladt feljelentést tenni a rendőrségre, majd az önkormányzatra.
A rendőr első kérdése, mikor felvette a jegyzőkönyvet, így hangzott:
-Asszonyom, mégis ki utálhatja Önöket ennyire?
Ez betette barátnőmnél a kaput és egész nap azon rágódott, ki lehet az, akinek útban vannak, lesz-e ennek még folytatása, stb.

Kép innen: www.graffitieuropa.org


Miután egy nap alatt "kidühöngte" magát, kitalálta, hogy másnap körbenéz az utcában, mást is érte-e hasonló jellegű kár, vagy csak őket. Az utcában még egy pórul járt autót talált. Majd átsétált a párhuzamos utcába, ahol a postaládák rózsaszínnel voltak lefújva. Ahogy egyre tovább ment a nyomok mentén, talált egy utcát, ahol nem csak a postaládák, hanem a kapuk és a járda is tele volt firkálva, szintén rózsaszínnel és metálkékkel. Az aszfalton mindig ugyanaz a két lánynév ismétlődött. Így nem volt nehéz kitalálni, hogy a csínytevéseket valószínűleg két lány (a színekből kikövetkeztetve kislány) követhette el. Sétája vége felé feltűnt neki egy társasház, amit teljesen érintetlenül hagytak. Csak állt a ház előtt a lakók neveit fürkészve, mikor a kapu elé gördült egy terepjáró. Az ablakot leengedték és egy kedves hölgy, nagy mosollyal a száján, megkérdezte segíthet-e valamiben? Kit keres? Barátnőm csak annyit mondott: A két kislányt, akik három utcán keresztül minden lakónak (többek között neki is) nagy károkat okoztak a firkáikkal.
A válasz telitalálat volt, a lányok anyukáját érte, ami a következő reakcióból derült ki: - "Még csak 12 évesek, nem büntethetőek!"
Döbbenet...
Barátnőm erre kifejtette, hogy ha az ő fiai ilyet tettek volna, minimum "letörte volna a kezüket", de az biztos hogy előtte még lepucoltatta volna az összes firkát és mindenkihez bekopogva bocsánatot kellett volna kérniük tetteik miatt. És talán még ezt sem találta volna elegendőnek. Erre eszembe jutott Emilio Estevez új filmje a "The Way" (magyarul: Vándorút ), amiben a cigány apa fiát több büntetéssel is sújtja, lopásáért, hogy legközelebb ezerszer is meggondolja, hozzányúl-e a máséhoz (A film nagyszerű, érdemes megnézni!!).

Hab a tortán, és ebből derül csak ki igazán, hogy ezek a felelősséget nem vállaló, vagy vállalni nem tudó felnőttek, mennyire gyerekesen tudnak viselkedni: Néhány napra a történtek után, barátnőm fiait vitte autóval, amikor saját szemükkel látták, amint a fent említett anyuka az aszfaltra firkálja a következő szavakat: punci, kaki..., talán nem is szükséges tovább sorolni.
Ez az anya abba a hibába esett, hogy fedezni próbálta lányait.
Lehangoló történet..., és ez még csak egy apró, jelentéktelen dolog....