Az ünnep titka

Életünk sikerét, eredményességét vagy épp sikertelenségét leginkább azokhoz a nagyobb eseményekhez kötjük, melyek a látszat szerint meghatározzák azt.  Az eseményekhez vezető útról nem csak hogy megfeledkezünk, de sokszor észre sem vesszük, hogy rajta vagyunk. Pedig leginkább ezek az utak, melyek két pontot összekötnek, egyik eseménytől a másikig visznek, dominálnak életünkben.
A várakozás, haladás valami felé, készülődés fekteti le célállomásaink, ünnepeink alapjait. Ezáltal lesznek az ünnepek életünk legfontosabb és legmeghatározóbb mozzanatai!
Bár az ádventi időszaknak vége, (a Karácsony nevezetű állomást elértük:) ezennel újabb készülődés és út veszi kezdetét, most éppen az Új Év felé! Fogadjuk szeretettel!

Áldott, boldog Karácsonyt és készülődésekben gazdag Új Évet kívánnak Nektek az "évszakok asszonyai" !

A téli madáretetésről röviden - Miért? Mivel? Hogyan?

Az ember a XXI. századra nagymértékben átalakította a környezetét. Ennek köszönhetően a vadon élő állatok élettere jelentősen lecsökkent, életük nehezebbé vált. Ezeket a tényeket ma már a legtöbben ismerjük, de mit tehetünk, hogy a körülöttünk élő állatok életét könnyebbé tehessük, túlélésüket segítsük?

Az egyik ilyen tevékenység a téli madáretetés. Ez a viszonylag alacsony költséggel, bárki által megvalósítható madárvédelmi tevékenység rendkívül sokat segít a madaraknak a téli túlélésben. A téli madáretetés elkezdése azonban felelősséggel is jár. A nem körültekintően végzett téli madáretetés gyakran több kárt okoz, mint hasznot. Ezért osztjuk meg a legfontosabba információkat ezzel kapcsolatban.

Miért?

A téli időszakban a madarak számára kevés táplálék áll rendelkezésre, amelynek megszerzését gyakran nehezíti a hótakaró, a jég, a fagy. Egyes táplálékok (pl. rovarok) pedig szinte egyáltalán nem találhatók. Ugyanakkor a kis testtömegű madarak (egy ökörszem pl. mindössze 5 g körüli) az éjszakai pihenés során a nagy hidegben könnyen kihűlnek, elpusztulhatnak. Ezért van az, hogy a mérsékelt és hideg égövben fészkelő madarak egy része ősszel a melegebb vidékek felé veszi az irányt és csak tavasszal tér vissza. Ez a stratégia is rengeteg kockázatot rejt magában, így egyes fajok inkább a szűkösebb téli források kihasználását választják. Ezeknek a fajoknak kell segítenünk azáltal, hogy olyan mennyiségű és minőségű táplálékot biztosítunk folyamatosan a számukra, amely segítségével könnyebben túlélik a zord időszakokat.

A madáretetésnek van azonban több, az ember számára is hasznos „mellékhatása”. A mai ember, messzire elszakadva a természettől, gyakran örül, ha egy kis vadont csempészhet be az életébe. legyen az egy szobanövény, egy kirándulás, vagy a kertben élő állatok megfigyelése. A madáretetés során egy-egy jól bejáratott etetőn naponta akár tíznél is több madárfaj száznál is több egyede megfordulhat. Ezek megfigyelése pedig nem csak jó érzést, élményeket jelenthet, de gyakran tudományos szempontból is lehet jelentősége. A kertes házak esetében pedig, ahol esetleg egy-két gyümölcsfát, kis veteményes kertet tartunk fenn, gyakorlati haszna is van a madáretetésnek. Egyes egyedek ugyanis, amelyek télen az etetőnket látogatták, tavasszal és nyáron is a kertünkben maradhatnak, és a gondoskodásunkat meghálálják azzal, hogy a rovarkártevőket pusztítják. Azok a fajok ugyanis, amelyek télen, más nem lévén, magokkal táplálkoznak, tavasztól kezdve rovartáplálékra állnak át, de még a magevők is elsősorban fehérjedús rovarokkal táplálják fiókáikat. Ennek köszönhetően szerencsés esetben kevesebb vegyszert kell használnunk, így mi is egy kicsit egészségesebben táplálkozhatunk.

Mivel?

Télen a madaraknak a rövid nappalok miatt kevés idejük van az amúgy is szűkösen rendelkezésre álló táplálék megszerzésére. Ezért is fontos számukra ebben az időszakban a magas tápértékű étrend. Az etetőinken is ezt kell figyelembe vennünk, amikor kitaláljuk, milyen eleséget helyezünk ki számukra.

A legfontosabb, és talán a legkönnyebben beszerezhető táplálékok az olajos magvak. Elsősorban napraforgót szoktunk kihelyezni. Ez alatt sosem szabad a pirított napraforgót érteni. Emellett adhatunk nekik összetört diót, és keverhetjük apró magvakkal (köles, pintyeleség), hogy a kisebb testű és csőrű madarak, amelyek nem képesek feltörni a napraforgómagot sem, szintén táplálékhoz jussanak.

Az olajos magvak mellett igen kedvelt táplálék az alma. Ezt elsősorban a rigók kedvelik, de más fajok is szívesen csipegetnek belőle. Fontos, hogy az almát mindig vágjuk el, mert a héját a madarak nem képesek átszakítani.

A hideg éjszakák kihűlés nélküli átvészeléséhez nagyon nagy segítséget nyújtanak a különböző állati zsiradékokból készült eleségek. Ezek egyik legegyszerűbb változata a vaj. Ezt a legtöbb élelmiszerboltban megkaphatjuk, viszonylag olcsó, és egy 10 dkg-os tégla viszonylag sokáig kitart. esetleg vonzóbbá tehetjük a madarak számára, ha szórunk rá egy kevés napraforgómagot. Ezzel egyenértékű a kereskedelmi forgalomban is kapható, de házilag is elkészíthető madárkalács, vagy cinkegolyó. ezeket általában marhafaggyúból készítik úgy, hogy azt megolvasztva különböző magokat gyúrnak bele, majd egy hálóba téve kiakasztják a fára.

A fentieket esetleg kiegészíthetjük főtt rizzsel, főtt tésztával, valamint főtt vagy párolt zöldségekkel is, de ez utóbbiak mindenképpen csak kiegészítésként szerepeljenek a kihelyezett élelmek között.

Mindenképpen kerüljük etetésnél a kenyérmorzsát. Ez ugyanis a madarak gyomrában erjedésnek indul, bélgyulladást okozhat, amelynek következtében a beteg madár akár el is pusztulhat. Ugyanígy kerülni kell a sózott, füstölt élelmiszereket (füstölt szalonna), illetve a fűszeres ételeket.

Az eleségeinket különböző házilag elkészített, illetve kereskedelmi forgalomban is kapható madáretetőkben helyezhetjük el. Ezek elkészítéséről, illetve alkalmazásáról világhálón rengeteg információ elérhető. Itt csak a főbb típusokat soroljuk fel, illetve ismertetjük röviden.

Amire minden etetőtípus esetében oda kell figyelnünk, az elsősorban az elhelyezése. Arra kell ügyelni, hogy ne legyen olyan hely a közelben (pl. bokor), ahol a ragadozók (pl. macska) észrevétlenül meg tudják közelíteni az etetőt. Mindig olyan helyet keressünk az etetőnk számára, ahol a madarak is biztonságban érezhetik magukat. Az etetők elkészítésénél részesítsük előnyben a természetes anyagokat, ne használjunk rikító színeket. Ez azért fontos, mert az élénk színektől tartanak a madarak, és a ragadozóknak jobban feltűnik az etető.

A legegyszerűbb etetőtípus a talajetető. Egyszerűen a földre szórjuk az eleséget. A talajetetők esetében fontos, hogy a hótól rendszeresen meg legyen tisztítva. A kis testű madarak számára ugyanis már 1-2 cm-es hótakaró alól is nehéz kiszedni a táplálékot. Ezért célszerű a talajetetőket egy egyszerű tetőszerkezettel védeni a hótakarótól. A talajetetők sok helyen maguktól is kialakulnak, hiszen a madarak az etető alatt, illetve közvetlen környezetében rendszeresen elszórnak kisebb-nagyobb mennyiségű eleséget, amelyet aztán később össze is gyűjtenek.

A tálcás etetők nagyon egyszerűen elkészíthető és kihelyezhető etetőtípusok. az egyik legegyszerűbb, ha egy virágalátétet három helyen kifúrva, valamilyen madzaggal átfűzve felakasztunk egy fára, de az is jó megoldás, ha egyszerűen kihelyezzük az ablakpárkányra. Készíthetjük fából is, de bármilyen anyagból. Az elkészítésüknek csak a kreativitásunk szab határokat. A tálcás etetők esetében két fontos dologra kell figyelni. Az egyik, hogy az alján fúrjunk néhány lyukat, hogy a csapadékvíz elfolyhasson. A másik pedig, hogy – a talajetetőkhöz hasonlóan – folyamatosan takarítani kell a hótól, jégtől, mert különben a madarak nem férnek hozzá a táplálékhoz. Emellett lehetőleg ügyeljünk arra, hogy úgy legyenek rögzítve, hogy egy-egy szeles napon ne boruljon ki a bennük található eleség.

A tálcás etetők továbbfejlesztett változatainak tekinthetjük a dúcetetőket. Ezek lényegében olyan tálcák, amelyeket tető is véd a csapadéktól, így kevesebb karbantartást igényelnek.

Készíthetünk olyan etetőt is, amely egyszerűen rögzíthető az ablakpárkányra. Ezeket az etetőket úgy célszerű elkészíteni, hogy mindkét oldalról nyitott. Így a meleg szobából gyönyörködhetünk abban, hogyan csipegetik a madarak a számukra kihelyezett eleséget. Ez az etetőtípus azért fontos, mert egy erkély és kert nélküli városi lakásban is kivitelezhető, így akkor sem kell lemondanunk a madáretetés nyújtotta élményekről, ha nincs hatalmas kertünk.

Ha nincs időnk, vagy valamilyen okból kifolyólag nem tudunk etetőket készíteni, akkor vásárolhatunk is. Figyelni kell azonban arra, hogy a kereskedelmi forgalomba kerülő eszközök nem minden esetben alkalmasak a helyes madáretetési gyakorlatban való alkalmazásra. Előfordult például olyan eset, amikor papírból (!) készült odúkat reklámoztak madáretetőként. Ez természetesen sem madáretetőnek, sem pedig odúnak nem alkalmas. Az ilyen eszközök használatával a madarainkat komoly veszélybe sodorhatjuk. Ha madáretetőt vásárolunk, lehetőleg olyan helyről vegyük meg, ahol biztosak vagyunk abban, hogy szakmai szempontból is mindennek megfelelő termékeket árulnak.

Hogyan?

A téli madáretetést az első fagyok beálltával kell megkezdeni, és egészen a fagyok elmúltáig (akár március elejéig, közepéig) kell folytatni. Nagyon fontos szabály, hogy amennyiben elkezdtük a madarak etetését, akkor az adott télen végig folytatni kell. A madarak ugyanis számítanak a rendszeres eleségre, és ha hoppon maradnak, nehezebben találnak élelmet azokban a napokban, amíg megtanulják, hogy az adott helyen már nem kapnak eleséget. Ez akár madarak életébe is kerülhet. Ha nem tudjuk folyamatosan biztosítani az ellátást, akkor inkább ne is kezdjük el az etetést.

Mint fentebb már említettük, nagyon fontos az etetőhelyeken a táplálék hozzáférhetőségének biztosítása. Ha a madarak nem férnek hozzá a táplálékhoz, ugyanolyan, mintha nem is helyeztünk volna ki élelmet.

Nagyon fontos a ragadozók elleni védelem. A legnagyobb veszélyt a macskák jelentik, amelyek az elmúlt évtizedekben rendkívül elszaporodtak a lakott településeken és környezetükben. A már említett módszer mellett azokat a fákat, amelyeken etetőt, vagy bármilyen más, madarak által használt eszközt helyezünk ki, érdemes „macskamentesíteni”. Ezt úgy érhetjük el, hogy a törzsét körbetekerjük szögesdróttal, vagy egy csúszós „gallérral” látjuk, amelyen nem tud megkapaszkodni az állat.

Az etetés során figyeljünk arra, hogy a madarak ne csak az etetőn táplálkozzanak. Ha kis mennyiségben is, de azért találnak maguknak természetes közegükben is táplálékot. Erre azért van szükség, mert nem szabad olyan vadon élő állatokat „nevelnünk”, amelyek az emberek nélkül nem maradnak életben. Emellett pedig a természetes táplálékuk változatosabbá teszi az étrendjüket, ami nagyon fontos a jó kondíció megőrzéséhez.

A téli madáretetés során alkalmazhatunk néhány kiegészítő tevékenységet is, amely szintén fontos lehet a madarak életben maradásához.

Az egyik ilyen az itatás. A tartós hideg időszakok alatt a pocsolyák befagynak, a vízhez jutás a madarak számára rendkívül nehéz. Ezt könnyíthetjük meg, ha minden nap helyezünk nekik egy kis tálkában vizet. Az itatásnál arra figyeljünk, hogy a madarak ki tudjanak a vízből jönni. Ezért vagy ferdén helyezzük ki némileg a tálat, vagy egy botot eresszünk bele félig, amin ki tudnak mászni. Ez azért fontos, mert nem csak ivásra, hanem fürdésre is használják.

A tisztálkodás, a parazitáktól való megszabadulás a téli időszakban is nagyon fontos. Ezért nem csak vízben, hanem porban is szeretnek fürdeni a madarak. Ez utóbbi a téli időszakban szintén nehezen elérhető. ezért a kiteszünk egy edényben finom port (pl. homokot), azt is előszeretettel látogatják bizonyos fajok. Ezt azonban éjszakára célszerű meleg helyre vinni, vagy letakarni, mert könnyen összefagyhat, és akkor alkalmatlan lesz a porfürdőzésre.

Az odúlakó fajok nem csak fészkelési időszakban, de télen is használják az odúkat. Ilyenkor több egyed gyűlik össze egy-egy odúban, és egymást melegítve könnyebben vészelik át az éjszakát. Ezért ha néhány odú a kertben télen is kint van, hasznos segítséget nyújt. Nem kell azonban túl sok, 30-40 m-es körzetben 4-5 odúnál többre nincs szükség.

A téli madáretetés rendkívül szórakoztató és hasznos tevékenység, de csak akkor, ha körültekintően és pontosan végezzük. Nem kell hozzá hatalmas kert, hiszen egy panellakás erkélyén, vagy egy ablakpárkányon is kiválóan lehet madáretetőket üzemeltetni. Ha szerencsések vagyunk, már néhány nap alatt rendkívül forgalmas hellyé válhat az etetőnk és annak környezete, és az élénk madárélet a rövid, szürke téli nappalokba egy kis színt, vidámságot vihet.

Bővebben a madáretetésről a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján találhatunk információkat:

http://www.mme.hu/napi-madarvedelem/madarvedelmi-eszkozok/teli-madaretetes.html

Nyár

Ádventi kalendárium

Nyitogassátok továbbra is az ablakokat :) Még 4 nap, 4 ablak...

Ghymes jótékonysági koncertje

Az adás hatalma

Múlt hét szombaton a Ghymes együttes adott karácsonyi jótékonysági koncertet a budapesti Szent István Bazilikában. A koncert teljes bevételét a Magyarok Nagyasszonyáról nevezett Ferences Rendtartomány által fenntartott autista központnak ajánlották fel.

A koncert közben Szarka Gyula azt mondta, a karácsony lényegét abban kell megtalálnunk, hogy együtt mendikálunk, betlehemezünk, énekelünk a szeretteinkkel, hogy időt szánunk az együttlétre.

Szarka Tamás pedig azzal a gondolattal zárta az előadást, hogy boldogok, akiknek hatalmukban áll, hogy adjanak. ( Milyen találó gondolat a karácsony lényegének kifejezésére.) Akkor azon az estén a zsúfolásig megtelt Bazilikában olyan emberek ültek, akiknek anyagi hatalmukban állt az adás, ajándékozás lehetősége - és éltek vele. De valójában, főleg Karácsonykor, nem az számít, hogy mit adunk, még csak az sem, hogy milyen csomagolásban nyújtjuk át, az ár pedig teljesen elveszíti jelentőségét – az egyetlen ami fontos marad, hogy mennyi szeretettel készítettük, kerestük az ajándékunkat, hogy eltöltött e bennünket az ajándékozás, az adás hatalmának boldogsága - és, hogy éltünk- e vele!

Akit érdekel, a koncertet december 26-án adja le az m1 12.15-től, érdemes megnézni :)

Ősz

Sült kacsacomb zsemlegombóccal (á la Plachutta), párolt lilakáposztával

Múlt szombaton igazán szép kacsacombra akadtam, ami itt Bécsben ritka szerzemény, mert bár a belvárosban élünk, kacsát (legyen szó combról vagy mellről vagy akár egészről) csak bizonyos helyeken lehet beszerezni. A család éppen együtt volt bevásárolni, és én már kinéztem egy szép pisztrángot másnapi ebédnek, de a kacsa láttán elbizonytalanodtam és feltettem a kérdést a család két férfitagjának: pisztráng vagy kacsa? A válasz egyértelmű volt: bizony a kacsa a nyerő:) Megvettem hát vasárnapi ebédre.

Fogtam a kacsacombokat, a bőrös felét beirdaltam, majd jól besóztam mindkét oldalát. Fokhagymás, kakukkfüves (mehet bele helyette rozmaring is v más zöldfűszerek) tejbe beáztattam, majd másnap reggelig hűtőben pihentettem. Fontos, hogy a tej lepje el a húst, én a két combhoz két gerezd szétnyomott fokhagymát adtam. A fokhagyma hihetetlenül jól átjárja a kacsát, a sütőbe helyezés előtt nem kell már külön fűszerezni!
Másnap 160-170 fokra előmelegített sütőben (légkeveréses fokozat) kb 2 óráig hagyjuk sülni bőrével lefelé. Ez azért is fontos, hogy a finom zsírja kisüljön nekünk :) (Tehetünk alá még 1 dl vizet v pálinkát, vörösbort.) Az utolsó 10-15 percben megfordítjuk a combokat és nagyobb hőmérsékletre kapcsolunk, hogy a bőre szép ropogósra süljön.
A sülés második felében elkészítem a gombócokat. Akárki akármit mond, ezek a gombócok kacsacombok mellé születtek, vétek lenne mást tenni az asztalra köretnek!


Hozzávalók kb 6-8 darabhoz

250 gr zsemlekocka
60 gr vaj
60 gr vöröshagyma
2 dl tej
40 gr rétesliszt
3 tojás
só, aprított friss petrezselyem

Mielőtt összeállítjuk a gombócokat, tegyünk fel egy nagy lábos vizet forrni, adjunk hozzá egy kevés sót is.
A vajat megolvasztom, az apróra vágott hagymát világosra pirítom rajta. A tojásokat és a tejet jól összekeverem, sózom, ráöntöm a zsemlekupacra. A liszt kivételével az összes hozzávalót összedolgozom, néhány percig állni hagyom, majd a lisztet is hozzáadom. Nedves kézzel gombócokat formázok és sós, gyöngyöző vízben kifőzöm. A főzés kb 10 percet vesz igénybe.
A párolt lilakáposzta már csak a ráadás, mert anélkül is megállja a helyét, (mi ugyanis endívia salátával ettük aznap) de belegondolva, ez illik a leginkább hozzá :)
Borsa receptjét szemeltem ki Nektek, mivel az én lilakáposztám örök titok marad mindenki előtt :)
http://borsa.hu/parolt_lilakaposzta_recept/20111118

Tél

Luca napja

Ezen a napon Szent Lucára emlékezünk, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett. A kereszténység nem tartja fontosnak, Szent Luca már csak a legendákban él.
A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták.
Németországban kedvelt szent. Északon a Luca-menyasszonyt koszorúval és gyertyával 1780-ban említik először, a szokást újraélesztették Svédországban Nobel Alfréd halála évfordulójával összefüggésben. Magyarországon Luca-napon a család minden tagjának sütnek egy lucapogácsát, és egyikbe pénzdarabot rejtenek el. Aki ráharap, szerencsés lesz.
/forrás: wikipedia/


Luca- zsemle

50dkg liszt
2,25 dl langyos tej
2 késhegynyi őrölt sáfrány
3 dkg friss élesztő
6 ek. cukor
fél tk. só
fél tk. őrölt kardamom
5 dkg puha vaj
75 g mazsola
25 g aprított mandula
1 tojássárgája a megkenéshez
durva szemű cukor megszórni

A lisztet tálba szitáljuk. A tejet a sáfránnyal, élesztővel és 1tk cukorral elkeverjük. A maradék cukrot, sót, kardamomot, vajat a liszthez adjuk. A lisztezett felületen 5 percig gyúrjuk. Kilisztezett tálban letakarva 30 percig pihentetjük.
A tepsit kibéleljük sütőpapírral. A mazsolát és a mandulát a tésztába gyúrjuk. A tésztát 12 egyforma darabra osztjuk, ezekből hosszúkás zsemléket formázunk. A tepsin letakarva 30 percig pihentetjük.
A sütőt 200C-ra melegítjük. Tojássárgát kevés vízzel elkeverünk. A zsemléket kereszt alakban bevágjuk megkenjük tojássárgájával és megszórjuk durva szemű cukorral. A zsemléket a sütőben(középen, légkeverésesnél 180C)20-25 percig sütjük.



Ima

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk.
Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket
oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj
át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te
jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem
egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te
ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

Teregetés vagy ölelgetés? Avagy megéri-e átrohanni az Ünnepen?

Sajnos feladat orientált vagyok, és egy család életében ennek az előnyei mellett sok hátránya is van... Különösen is érzem ezt az ünnepre való készülődés közben. A legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy mindig csak az előttem álló megmérettetéseket látom – ha lehet, elefánt méretűre nagyítva – míg a már elvégzett feladatok nem tűnnek fel, vagy ha mégis, hát csak hangyányira zsugorítva...

Sokáig éltem abban a tévhitben, hogy ez a normális. Egy öttagú család háziasszonyaként nem is szabad máshogy éreznem, hiszen ha csak egy rövid órára is elfeledkezem a rengeteg és halaszthatatlan feladatomról, összedől az oly sok munkával felépített családi rend és béke kártyavára. És valóban, háziasszonyként talán tényleg nem gondolkodhatok másként, de vajon anyaként és feleségként is ez e a legmegfelelőbb látásmód? Erre a felvetésre 3 éves kisfiam adta meg a választ. Zsombor előszeretettel veszi ki részét a házimunkából és ezt a legnagyobb természetességgel várja el az alig 2 éves húgától is. ( A jó példa mégis ragadós? Vagy amit a gyerekeim elé élek az állandó munkálkodásommal az a legnagyobb jó szándékom ellenére sem nevezhető jónak?) Egyik nap teregetés közben segítettek és miután úgy láttam elég jól elboldogulnak a feladattal, rögtön valami más tennivaló után néztem, - a háziasszonyoknál talán ezt hívhatjuk szakmai ártalomnak – amikor is a következő rövid, de figyelemfelkeltő párbeszéd hangzott el két kisgyermekem között:

• Zsomboj, megölelsz? - kérdezte a kislányom egy meglehetősen nagy, apa méretű póló kiterítésével küszködve, talán abban a reményben, hogy megszabadulhat, vagy legalább segítséget kaphat a nem éppen méretre szabott feladatban. Zsombor – a húgára sem pillantva, minden figyelmét a munkának szentelve – csak ennyit mondott :
• Rékuskám, először kiteregetek, utána majd megölelgetlek!

És nekem ott, akkor, abban a pillanatban végre megállt a kezemben és a fejemben is a munka, tudtam, hogy ez a válasz nekem szólt. Hány ölelést mulasztottam már el? Hány visszafordíthatatlan pillanatról maradtam már le, amik csak a gyermekeimről kellett volna, hogy szóljanak? Aznap este, mikor már mind a hárman elaludtak hosszú idő után először nem rohantam ki a szobából, hogy halaszthatatlan tennivalóimnak szenteljem az este hátralevő részét, hanem ott maradtam az ágyuk mellett, néztem ahogy alszanak és mérhetetlen boldogság töltött el.

Idén, ahogy beköszöntött az Advent, hirtelen megint azon kaptam magam, hogy nem tudok megállni az előre összeírt sütési, takarítási, ajándékkészítési listák között, és akkor eszembe jutott a kisfiam – elraktam a listákat, megöleltem őket és leültem melléjük a szőnyegre felépíteni a vasútpályát.

Ősz

Téli recept

Már küszöbön van az élelmiszerboltok kizsákmányolása! Idejében be kell szereznünk a karácsonyi menükhöz, vendégvárókhoz szükséges hozzávalókat, hogy ne a tömegben, utolsó pillanatban rohangáljunk utána. Most ehhez nyújtunk egy kis segítséget, az alábbi receptekkel.
Praktikus, finom, a könnyen elkészíthetőtől a  nehezen beszerezhetőig minden lesz benne, válogassatok! Megéri :)




Spinatcannelloni (ez Tél egyik fő kedvenc étele)
4 személyre

600 gr mélyfagyasztott leveles spenót
2 csomag cannelloni
500 gr ricotta
2 közepes méretű hagyma
4-5 gerezd fokhagyma (kaparva v szétnyomva)
1 ek olivaolaj
2 csomag mozarella
3 db 2dl-es joghurt
kis darab parmezán (elhagyható)
só, bors, oregáno, bazsalikom, őrölt kömény

Olívaolajon megdinszteljük a hagymát, hozzáadjuk a spenótot, pároljuk, fűszerezzük, majd levesszük a tűzről és hozzákeverjük a túróhoz. A canellonikat megtöltjük a masszánkkal és egy magasabb oldalú, tűzálló edénybe helyezzük őket egymás mellé. (Nem feltétlenül szükséges az edényt kivajazni, a sütés után így is könnyű elmosni az edényt és a canellonik sem ragadnak oda.)
A joghurtot elkeverjük az apróra vágott mozarella darabkákkal, ízlés szerint fűszerezzük (a fentiek alapján) és ráöntjük a canellonikra. Vékony rétegben parmezánt reszelünk rá.  Az egészet alufóliával letakarjuk és 200 fokon 1 órán át sütjük. Az utolsó 1 percben a fóliát vegyük le!

Nyamm-nyamm....

Ádventi kalendárium

Kövessétek ádventi kalendáriumunkat!

http://www.advientos.com/destinatarios-login.php?dest=seasonsistersblog@gmail.com&codigo=6068-9157

Várakozás

Ahány ember, annyiképpen éli meg. Létünk és állapotunk is befolyásolja. Mégis, egyvalamiben mindegyikünké közös, hogy előkészülettel és izgalommal teli.

Az Adventet mégis egy kicsit másként éljük meg mindnyájan. Elég csak a koszorúra és a rajta álló négy gyertyára gondolnunk. Még akkor is, ha nem üljük körül esténként, és csak dísze asztalunknak. Elég rátekinteni, és tudjuk, hogy mit jelent, mit jelképez. Legyen az fenyőből, mohából, szalmából, esetleg mézeskalácsból. Házilag készített, vagy vásárolt, mindegyik kerek, azaz a teljességet és a végtelenséget (időtlenséget) fejezi ki. Mint a karikagyűrű az ujjunkon. Egy feleség számára is ez a teljesség és végtelenség, ami a házasságba lépésekor jellemzi. Ezzel a lendülettel indulunk útra új életünk felé és próbáljuk férjünk, majd egyre bővülő családunk tagjait is ilyen formán összetartani, nap, mint nap megújítani, terelgetni.

A négy gyertya az idő múlását jelképezi. A fényesség egyre növekszik nem csak szobánkban, otthonunkban, hanem bennünk is. Még akkor is, ha a hétköznapok rohanása, zaja az utcák és boltok kirakatainak fénye ezt megpróbálja elhomályosítani. Az önzetlen, egymás iránt érzett szeretet és a nyitott tekintet az, amely segíthet bennünket abban, hogy tudjuk megőrizni a négy gyertya fényét, a csodát, és magunkkal vinni egészen a jászolig.

Lelkészünk mondta advent első vasárnapján a prédikációban, hogy mi, keresztények, sokan elítéljük az ünnepet megelőző vásári hangulatot és díszkivilágítást. Ő azonban ezt kifejezetten szereti, hiszen a Karácsony az egyetlen olyan ünnep, aminek megmaradtak a fényei. Húsvét mára eggyé vált a tavasszal, Pünkösdöt pedig nem is ünnepeljük. Ünnepeink elsivárosodtak, élettelenné váltak.

Várakozás! Idén a családunkban kettős jelentést is kapott ez a szó. A karácsonyi készülődés mellett várakozunk új családtagunkra is. Egy gyermekre, testvérre, akiért már oly sokat imádkoztunk és imádkozunk nap, mint nap, hogy egészségben szülessen meg közénk. Így most én is beleélhetem magamat Mária örömteli várakozásába. Nem mellékes módon Szenteste családunk minden tagja részesévé válik a betlehemi történetnek, egy misztériumjáték keretében, amelyet a Sarlós Boldogasszony Templomban adunk elő a Mezőszemerei Egyházközség lelkes tagjaival.

A várakozás napjait színesíti a Mikulás várása és érkezése, az ének- és verstanulás, a süteménysütés, az ajándékkészítés, lakásunk, otthonunk díszítése, a kályha melegséget sugárzó fénye, a hajnali misék csendessége, és keretet ad napjainknak az adventi koszorún meggyújtott gyertya fénye.

Patricia M. St. John Észak Afrikában dolgozó misszionárius és író. Az Evangéliumi Kiadó gondozásában jelent meg 1992-ben a Négy szál gyertya c. írása, másik három művével egy kötetben. Minden héten egy újabb fejezetet olvas fel belőle a családfő a közös gyertyagyújtások alkalmával.

Számunkra ezt jelenti a várakozás megannyi aprósággal megtűzdelve, amelyek színt visznek szürke hétköznapjainkba.

seasonsisters; Nyár

Bemutatkozás

-->

Tavasz

Vannak emberek, akik nehezen írnak magukról, én is ezek közé tartozom. Talán majd ebbe is belejövök, ahogy eddig oly sok mindenbe az életemben. A 12 tagú család ahol állandóan alkalmazkodom kell; az önállósodás külföldön, távol a családtól, az otthontól; és a házasság amiben újra és újra meg kell találni önmagamat.
Egyébként úgy tartják... az embert néha sokkal jobban látják kívülről, mint ahogy ő saját magáról vélekedik. Ezért úgy döntöttem, hogy nem írok sokat magamról. Határozzanak meg gondolataim amiket megosztok veletek és ti, akik majd olvastok az elkövetkező években. 

Sarolt

Nyár

A nyár szülöttjeként, olykor nehezen találom helyemet ebben a rideg világban. Így leginkább olyan dolgokkal szeretem magamat körül venni, amelyek melegséget sugároznak, kedvességet, szeretetet adnak.

Szociálpedagógusként végeztem és a hátrányos helyzetű gyermekekkel szerettem volna foglalkozni. Miután megházasodtam, egy hevesi kis faluba, Mezőszemerére költöztem. Nem volt könnyű megszoknia a falusi életet, mert a nyüzsgő városban éltem korábbi életem. Távolra kerültem családomtól, barátaimtól. Munkát is nehezen találtam, így még nehezebb volt elviselni az otthoni, társasági élettől elszigetelt életet. Közben megszületett a lányom, így ebből kiszakadni továbbra is nehezen tudtam. Azért lassan-lassan kialakultak azok a kapcsolatrendszerek, amelyek kissé megkönnyítették az életem. Munkám is akadt, és bár nem a végzettségemnek megfelelő munkahelyen, mégis csak foglalkozhattm gyermekekkel is. A Bükki Nemzeti Parknál dolgozom, ahol a dél-hevesi régióban látok el részben titkárnői feladatokat, részben pedig az iskoláknak, óvodáknak szervezek és bonyolítok le természeti nevelő programokat. Hamarosan megszületik második gyermekem.

Otthon elsősorban a családomnak élek. Nemcsak ellátom a ház körüli teendőket, de szervezem a család belső és külső életét is. A régi barátaimmal és családommal a távolság ellenére nagyon szoros kapcsolatot tartok. Amint a munkahelyemen, úgy otthon is kitartó és következetes vagyok, de a különböző dolgokra szánt időm rendszeresen kevésnek bizonyul, ezért állandó csúszásban vagyok. Így sok olyan dolog van, amelyre már nem jut időm, ezért a lakás, ahol élek nem mindig példás és rendes. Ám ami ettől sokkal fontosabb: a családi élet békessége, és az otthon lelki melegsége soha csorbát nem szenvedhet.

Luca

Ősz

A mai, „semmire sincs időm” világban nem könnyű azonosulnom az elcsendesülést, megpihenést hozó ősz hangulatával. Gyors, energikus, állandóan pörgő, rengeteg ötletet, kreativitást igénylő hétköznapok között élek és egyelőre megállom a helyem. Három kisgyermek anyukájaként is fontosnak tartom, hogy felvegyem a versenyt a rohanó, állandóan fejlődő világgal, de időnként, akármilyen nehezemre is esik megálljt kell parancsolnom magamnak. Időt kell teremtenem az elcsendesedésre, feladataim átgondolására. Az őszi megnyugvást követő „téli álom” lehetőségét én is minden évben ajándékba kapom, és fontos, hogy könnyű álmom legyen. A könnyű álom ígérete, pedig hitem szerint abban áll, hogy teszem a dolgom, az igazat, és nem tagadok le semmit abból, ami az enyém – sem a jót, sem a rosszat. 

Bogáta

Tél

A tél gyermekeként kiskorom óta jellemző rám a racionalitás a kreativitás és a távolságtartás. Lázadoztam, önálló utakat kerestem. Ennek ellenére mindig is legszentebb dolognak tartottam a családot. Ma, két gyermekes anyaként, férjemmel együtt külön hangsúlyt fektetünk a nagy család aktív életére és összetartó erejére.
5 éve házasodtam meg, az esküvő után nem sokkal külföldre költözünk, azóta sem tértünk még haza Magyarországra. Férjemmel legfőbb vágyunk újra a nagy család közelében lenni, közel a tűzhöz, a meleget és biztonságot adó közeghez, hiszen mindketten a tél gyermekei vagyunk.

Veronika

Bevezető

    Olyan világban élünk, ahol nincs idő még a fájdalomra sem – mindenre gyors, sőt azonnali megoldás kell – nehogy lemaradjunk. Percek vagy inkább másodpercek tört része alatt kell megoldanunk a problémánkat és ennek a megoldásnak hatásosnak kell lennie.
    De hova ez a sietség?
    Néha jó, ha az ember úgy érzi megáll vele az idő. Van pár perc, amíg nem történik körülötte semmi, csak benne történhet valami – ha engedi. Ilyen perceket jelenthet egy útközben kapott piros lámpa. Mérgelődünk miatta, mert sietnénk. De hova? Jó irányba megyünk? Tudjuk hova tartunk? Életünk során nap, mint nap több tucat kisebb-nagyobb döntést kell meghoznunk, az előttünk álló útkereszteződésekben irányt kell választanunk.
    Világot-, de legalábbis az olvasóinkat pár percre megállító piros lámpa szeretnénk lenni ezzel a bloggal. Figyelemfelkeltő, pihentető, az utunknak értelmet adó és közösséget teremtő oldal, mert együtt előrébb juthatunk, egy rövid piros, a napunkat elindító zöld lámpa előtt.
    Lesz benne szakmai bejegyzés, útnak indító gondolat a nap elején, vidám karikatúra, hogy helyén tudjuk kezelni a problémáinkat. A bennünk is felmerülő kérdéseket gondolatébresztőnek szánjuk és nem garantáljuk, hogy az általunk megtalált válaszok gyorsak, univerzálisak és azonnal használhatóak lesznek, mert a válaszadáshoz idő kell, a kérdésfeltevéshez pedig bátorság, hiszen az életben sajnos ritkán vannak visszafordító sávok és aki egyszer eltévesztette az irányt az nehezen talál rá újból a helyes útra.
    Nem érdemes hát siettetnünk azt a bizonyos lámpát, inkább el kell gondolkodnunk azon, hogy miért éppen akkor kapjuk, amikor a legjobban sietünk....és végképp nem érdemes áthajtanunk rajta – lemaradhatunk egy csodáról...!

seasonsisters; Ősz