Sosem hittem volna, hogy olyan történeteket írok majd a blogra, mint amit most olvashattok...
Azonban az elmúlt időben annyi rossz hír és negatív élmény talált meg, hogy úgy érzem, ha az ember nem tudatosítja magában az önzőség és a felelőtlen élet határait, könnyen belecsúszhat azokba a hibákba, melyeket első hallásra megvet.
Szerencsétlen emberekről van szó, ismétlem szerencsétlenekről és nem szegényekről vagy buta, tanulatlan emberekről. Közöttünk élő, mellettünk lakó, sérült emberekről.
A történet után próbáljunk meg nem hangosan nevetni, hanem inkább szembenézni magunkkal és komolyan végiggondolni, mi tudunk-e minden esetben felelősségteljesen viselkedni?
Egyik barátnőmmel történtek a következők:
Reggel, mikor iskolába vitte a fiúkat, arra lett figyelmes, hogy az első és a hátsó rendszámtábla is le van fújva metálkék graffiti spray-vel. Kitette a gyerekeket az iskolába és szaladt feljelentést tenni a rendőrségre, majd az önkormányzatra.
A rendőr első kérdése, mikor felvette a jegyzőkönyvet, így hangzott:
-Asszonyom, mégis ki utálhatja Önöket ennyire?
Ez betette barátnőmnél a kaput és egész nap azon rágódott, ki lehet az, akinek útban vannak, lesz-e ennek még folytatása, stb.
 |
| Kép innen: www.graffitieuropa.org |
Miután egy nap alatt "kidühöngte" magát, kitalálta, hogy másnap körbenéz az utcában, mást is érte-e hasonló jellegű kár, vagy csak őket. Az utcában még egy pórul járt autót talált. Majd átsétált a párhuzamos utcába, ahol a postaládák rózsaszínnel voltak lefújva. Ahogy egyre tovább ment a nyomok mentén, talált egy utcát, ahol nem csak a postaládák, hanem a kapuk és a járda is tele volt firkálva, szintén rózsaszínnel és metálkékkel. Az aszfalton mindig ugyanaz a két lánynév ismétlődött. Így nem volt nehéz kitalálni, hogy a csínytevéseket valószínűleg két lány (a színekből kikövetkeztetve kislány) követhette el. Sétája vége felé feltűnt neki egy társasház, amit teljesen érintetlenül hagytak. Csak állt a ház előtt a lakók neveit fürkészve, mikor a kapu elé gördült egy terepjáró. Az ablakot leengedték és egy kedves hölgy, nagy mosollyal a száján, megkérdezte segíthet-e valamiben? Kit keres? Barátnőm csak annyit mondott: A két kislányt, akik három utcán keresztül minden lakónak (többek között neki is) nagy károkat okoztak a firkáikkal.
A válasz telitalálat volt, a lányok anyukáját érte, ami a következő reakcióból derült ki: - "Még csak 12 évesek, nem büntethetőek!"
Döbbenet...
Barátnőm erre kifejtette, hogy ha az ő fiai ilyet tettek volna, minimum "letörte volna a kezüket", de az biztos hogy előtte még lepucoltatta volna az összes firkát és mindenkihez bekopogva bocsánatot kellett volna kérniük tetteik miatt. És talán még ezt sem találta volna elegendőnek. Erre eszembe jutott Emilio Estevez új filmje a "The Way" (magyarul: Vándorút ), amiben a cigány apa fiát több büntetéssel is sújtja, lopásáért, hogy legközelebb ezerszer is meggondolja, hozzányúl-e a máséhoz (A film nagyszerű, érdemes megnézni!!).
Hab a tortán, és ebből derül csak ki igazán, hogy ezek a felelősséget nem vállaló, vagy vállalni nem tudó felnőttek, mennyire gyerekesen tudnak viselkedni: Néhány napra a történtek után, barátnőm fiait vitte autóval, amikor saját szemükkel látták, amint a fent említett anyuka az aszfaltra firkálja a következő szavakat: punci, kaki..., talán nem is szükséges tovább sorolni.
Ez az anya abba a hibába esett, hogy fedezni próbálta lányait.
Lehangoló történet..., és ez még csak egy apró, jelentéktelen dolog....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése