Édesapám próbált ezen változtatni, de azt hiszem, mindig tartott attól, hogy ez az ő kapcsolatukban is így lesz. Úgy érzem, ez anyukámnál is probléma volt, valahogy nem tudta összeegyeztetni a női tartást és az alázatosságot. Bár próbáltak egymással ilyen téren összhangba kerülni, de az otthonról hozott példa hiánya erősebb volt náluk.
Erre a jelenségre más embereknél lettem először figyelmes, amikor vita esetén, látni lehet valami fajta félelmet a szemükben, és érezni lehet a levegőben, hogy ez már rég nem az adott vitáról szó.
Sokat töprengtem azon, hogy miként lehetne máshogy csinálni.
Szeretném ha fontos helyzetekben, vagy éles szituációkban lenne szavam, főként azért, mert nem szeretem, ha más emberek előtt vitatkozunk. Szeretem, ha az olyan kérdéseket, ami mélyen érint minket, kettesben beszéljük meg, ha meg nem ilyen kérdésről van szó akkor felesleges is a vita. A férfi irányítás híve vagyok, de csak addig, amíg ez nem hatalom, hanem felelősség és törődés a másik felé.
A férfiszerepről alkotott képemben messze nem a tartás az első, inkább a gyengédség és megértés. Elsősorban menedék szeretnék lenni.
Szeretném segíteni a feleségemet abban is, hogy meg tudjon birkózni a mai nők elkerülhetetlen dilemmájával: karrier vagy család. Szeretném, ha mindkettőhöz lenne kedve és megtalálná közöttük az összhangot. A tudat pedig, hogy rám bízhatja magát teljesen, talán segít levenni válláról azt a terhet, hogy ebben a döntésében a megélhetésnek, vagy az anyagi kiszolgáltatottságtól való félelemnek bármi szerepe is legyen. (Ami valljuk be, elég meghatározó indok manapság a nők részéről.)
Nálunk apai ágon a férfi csak a keresetért volt felelős.
Szeretem, ha meg van a nőnek és a férfinak a tradicionális feladata, de ezt lelkiismeretünk szerint mindig rugalmasan kell kezelni. Én szeretnék a gyereknevelésben is részt venni. Azt hiszem fontos nekem, hogy a saját értékrendemet át tudjam adni gyermekeimnek. A természet szeretetét, a klasszikus zene világát és az Istenben való hitet. Erre a legjobb módszernek azt tartom amit Barsi Balázs atya remekül megfogalmazott: "...legjobb, ha beleszeretjük a gyerekbe".
(Ezzel kapcsolatban azért számítok nehézségekre, mivel nem apai mintaként hozom magammal.)
Bár foglalkoztat a család anyagi biztonsága, de fontosabbnak tartom, hogy megfelelő lelki hátteret is tudjak nyújtani a gyerekeimnek, így kevésbé teszem ki őket lelki betegségeknek.
Például sok olyat láttam, hogy ha az apai biztonság egy lány számára nem elérhető, túl hamar belemegy kapcsolatokba, amivel ezt próbálja pótolni.
De mindezek felett legfontosabbnak kettőnk őszinte és kiegyensúlyozott kapcsolatát tartom, amire egy egészséges család épülhet."
/Tavasz férje/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése