- Nemtudom.
- Ez így olyan rossz tudod? Olya jó lenne együtt csinálni ezt, és olyan szép idő is van, de így nehéz, hogy te meg ilyen szomorú vagy. Mi a baj?
- Nem tudom.
- Nem tudod, vagy nem akarod elmondani?
- Nem akarom elmondani.
- Miért? Mond el.
- Mert már olyan sokszor mondtam.
- Tudod ez milyen nehéz így nekem? Örlődöm magamban, hogy mit rontottam el, mit csináltam rosszul. De azzal nem segítesz, hogy azt mondod "már olyan sokszor mondtam" mert nem tudom, hogy a sok dolog közül amiről beszéltünk mi az amire éppen most gondolsz.
- Tudom igazad van.
Az a baj, hogy nem találom a helyem, és úgy érzem rajtad kívül nem ért meg senki. Tudom nekem kéne változnom benne, talán nyitottabnak lenni vagy bátrabbnak, de nagyon nehéz.
Késöbb...
- Neharagudj rám.
- De hát nem haragszom.
- Olyan rossz, hogy emiatt kizártam magam a közös munkából, pedig olyan jó lett volna együtt csinálni. És most így kimaradtam belőle, ez nagyon rossz érzés.
- Semmi baj. Te se haragudj, mert én meg nem voltam elég türelmes hozzád. De gyere még rengeteg munka van csináljuk együtt.
Sokszor úgy érzem sokkal könnyeb átadni magamat a szomorúságnak és önmagam sajnáltatásának mint küzdeni azért, hogy kjöjjek belőle. Segíthet az ha felismerem, - na most vagyok ezen a ponton, és ha rájövök, akkor persze ott van a választás, most elengedem magam és hagyom, hogy rossz kedvem legyen vagy összeszedem magam és minden erőmmel azon legyek, hogy ki jöjjek belőle. És így akkor nem csak nekem hanem nekünk is jobb lesz. A kulcs: akarom-e? Bár nagyon nehéz, és sokszor könnyebb volna sértődöttséget választanom de rájöttem, hogy így nagyon sok mindenből kimaradhatok. Közös élményekből amelyek eggyé tesznek minket, amelyek majd a múltat alkotják és amiből késöbb táplálkozhatunk és erőt meríthetünk.
Nagyon sokat tanultam már a házasságunk mindennapjai alatt, de leginkább azt, hogy sose késő újrakezdeni a dolgokat.
/Tavasz/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése