A pszichoszociális funkció a család tagjai számára mentális biztonságot, háttérvilágot teremt, mentális érzelmi szükséglet-kielégítést. Ettől lesz a család a társadalom számára az egyént karbantartó rendszer. Ettől lesz az egyén kiegyensúlyozott tagja a társadalomnak.Mit is jelent ez a gyakorlatban?
-Törekedjünk a családi egységre, tehát: minél több időt együtt eltölteni!! (gondolkodjunk generációkban, Nagyszülők figyelem!!)
-Tartsuk meg és gyakoroljuk a rítusokat, szokásokat, mert ezek adják meg a keretet, a rendet (a társadalom életében is!).
-Próbáljunk meg együtt maradni! (A területi mobilitással lazult a családok kohéziója)
-A gyerekek ne töltsék napjaik nagy részét a családon kívül!
A mi családunkban egyikből sem volt hiány.
Szüleink gondosan figyeltek arra, hogy a rítusok, szokások a mi életünkben is nagy szerepe játszanak. Gondolok itt pl a közös étkezésekre, közös imákra, az együtt töltött ünnepekre. Gyerekként ez sokszor unalmasnak és fárasztónak tűnt..., de be kell vallanom, hihetetlen jelentőségű szerepe van ezeknek a kis dolgoknak abban, ki milyen stabilan áll később a Nagyvilágban.
Szerencsére az együtt töltött időből sem volt hiány. Csak az utolsó, kötelező évben mentünk óvodába, a bölcsi szóba sem jött. Mivel sokan voltunk, és mindig akadt egy baba korú is a családban, Édesanyánk egész évben otthon volt. A nyarakat, szüneteket teljes egészében együtt töltöttük!A területi mobilitás a mi időnkben még nem játszott akkora szerepet, mint manapság. Azt tudom, hogy Édesapám is utazott sokat, néha hetekre is. Ezt Édesanyám nehezen, de szó nélkül tűrte (akkoriban mobiltelefon még sehol nem volt!!!). Ő mindig ott volt velünk és mi 10-en szintén mindig ott voltunk egymásnak.
Testvéreimmel együtt fontosnak tartjuk a család pszichoszociális funkcióját. A blog létrejötte is ezt bizonyítja. Még ha távol is kerültünk egymástól, azon az érzelmi kötődésen keresztül, amiben felnőttünk, ami erőssé tesz bennünket és ami mindig ad okot arra, hogy bizalommal forduljunk egymáshoz, próbáljuk megtartani a "Nagycsalád" egységét. Így gyermekeink mentális háttere (és nemkülönben a mienk is) többszörösen biztosítva van.
Kiscsaládomra kivetítve még néhány szó:
A mi életünkben -főleg úgy, hogy 6 éve külföldön tartózkodunk- óriási szerepet játszik a mai napig a család érzelmi támogatása. Olykor keményen megtapasztaltuk, mennyire szükség van rá még most is. Gyermekként átéltük és megkaptuk mindazt a mentális biztonságot, amire szükségünk volt. Biztos vagyok benne, hogy ez az alap tesz képessé minket arra, hogy megtartsuk, összetartsuk a mi kis egységünket. Körülöttünk hullanak szét a külföldre költözött családok..., elvesznek a támogatás és érzelmi háttér nélküli világban. Nem csak a felnőttek, ...a gyerekek is.
Ki vállal felelősséget a felnövekvő generációért? És visszatérve az első bekezdéshez: Hogyan lesznek kiegyensúlyozott felnőttek belőlük?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése