A férjem egy kullancs csípésből kifolyólag kénytelen volt a fertőző osztályra menni, a hozzánk legközelebb eső kórházba. De még mielőtt el ment volna, felhívta, hogy tájékozódjon a rendelést illetően. Megdöbbentő módon a telefon végén egy értelmes ember ülhetett, mert nem kérdezett vissza, nem kezdett hímelni-hámolni, nem kapcsolgatott más helyekre és várakoztatott hosszú percekig, hanem rövid, de egyértelmű választ adott a kérdésére és pont azt amire leginkább szüksége volt.
Régen láttam már ennyire örömtelinek telefonálás után, ugyanis ez az a tevékenység, amit a legkevésbé kedvel.
Hiába az élet apró örömei néha euforikus állapotba hozzák az embert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése