Amióta véget ért az óvoda, és a kislányom itthon alszik, - vagy éppen nem alszik, - azóta változatosan alakulnak a délutánjaink.
A mai nap sajnos nem tudtam megvárni, hogy elaludjon. Engem hamarabb nyomott el az álom. Természetesen volt már ilyen máskor is, de akkor vagy nem hagyott aludni és kitartóan ébresztgetett, vagy valami olyan tevékenységbe fogott, ami miatt nem tudtam nyugodtan aludni.
Ma valahogy másként alakultak a dolgok. Elolvastam a szokásos mesét, majd álomba olvastam magam egy újsággal, míg ő rendkívül csendes módon építőkockázásba kezdett. Félálomban még hallottam, hogy mondogatja mit épít kinek és hogyan, majd hosszú percekre minden kikapcsolt körülöttem. Amikor felébredtem már mellettem feküdt és szotyorgatta a mackóját, de változatlanul nem jött álom a szemére. Kimentünk a kertbe, én teregettem,ő játszadozott. Rövid idő után bejött és mikorra én is beértem a teregetésből, addigra az ágyán feküdt és aludt. Mondanom sem kell, hogy a nyár kezdete óta, amit mi június 8.-tól számítunk, mondogatja, hogy ő délutánonként egyedül alszik. Ez volt a második sikeres alkalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése