"Aki a szegényeknek ad, Istennek kölcsönöz."

" Amikor édesapám meghalt, adósságokat hagyott maga után. Ez nem hanyagságból vagy nemtörődömségből eredt. Mikor fiatal volt, szívesen foglalkozott szőlővel. Háza is volt, de Gelá központjában egy másikat is vásárolt. Így kölcsönöket vett fel és anyám özvegyen maradva adósságokat örökölt. Emiatt nagyon aggodalmaskodtam. 
Tizennégy évesen nem tudtam, miként segítsek rajta. Egy alkalommal éppen hazaértem, miután az adósság egy részét rendeztem. Megdöbbenten láttam, hogy tucatnyi kéregető, vak, sánta és társaik ülnek az asztalnál, és anyám gazdag ebédet ad nekik. Megharagudtam és szemrehányó hangon mondtam": 

 "Hogy teheted ezt, hiszen annyi adósságunk van?" De anyám válasza megdöbbentett: "Giovanni, ha nem így cselekszem, ki fog nekem segíteni az adosságok rendezésében"


/Részlet az Isten Küldetésében Az Andok Hegyei Között c. könyvből/