Minden évben, március első felében, szokás nálunk a disznóvágás. Semmi sem hozza össze jobban a nagycsaládot, mint ez a hétvége! Édesapánk születésnapjával kötjük egybe, hogy az ünnep is nagyobb legyen.
Gyermekként mi is részt vettünk rajta rendszeresen, hatalmas kalandokat éltünk meg Nagyszüleink telkén, így örülünk, hogy most a saját gyermekeink életét is gazdagíthatjuk ezzel az eseménnyel.
Minden gyerek korán felkelt, nehogy lemaradjon az eseményről! Már egy héttel előtte tűkön ültek és minden napos kérdés volt a: "Mikor megyünk már a disznóvágásra, Anya?" Hát persze, hogy elkezdtük számolni visszafelé a napokat...
A disznó természetesen leginkább addig volt érdekes, amíg egyben volt, illetve, amíg még ki lehetett venni egyes részeit.
3 éves Nagyfiam előző nap gondosan becsomagolta még a műanyag tűzoltószekercéjét is, hogy ő majd azzal segít Öregapának a bontásban. Sőt, be kellett tenni az íjat is, hátha elszaladna a négylábú. De erre szerencsére nem volt szükség...
Később jöhettek az érdekesebb dolgok is, hadd tanuljanak valamit biológiából:) Ilyen volt a tüdőfújás, mondanom sem kell, csak egy Apuka vállalta...
 |
| Nyári konyha |
 |
| A tüdőfújó |
Később jöhettek a finomságok, úgymond tízóraira: sült vér, pirított velő.., Nagyfiam ki nem dugta az orrát a nyári konyhából!
A kisebbek is elfoglalták magukat, volt, akit egyáltalán nem hatott meg Dezső tragikus halála.
Gyermekeink kreativitásában sem csalódtunk, hiszen feltalálták a világ legjobb és legérdekesebb kalandját: a közös játékot!
A bunker egyik kedvenc fája
Fantasztikus hétvége volt mindannyiunknak! Köszönjük Öregapa, Nagyanyó, Dédpapa és Dédmama a lehetőséget!
 |
| Nagyanyó és Öregapa |
 |
| Dédpapa |
 |
| Dédmama |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése