- II. rész -
Én nem hiszem, hogy egy autóba való beszállás önmagában konfliktus helyzetet kellene, hogy jelentsen. Azt hiszem másoknál nem is jelent. De nálunk igen. Legalábbis keddenként.
Annak ellenére, hogy mindenkinek meghatározott és állandó helye van az autóban, hatan vagyunk hét helyre, és az első két ülés nem tartozik a gyerekek által választható helyek közé, a fennmaradó öt hely még mindig túl sok variációs lehetőséget jelent a négy gyermekünk számára...úgy 625 félét... És természetesen mindegyikük másfajta variációban képzeli el az ültetést. Mivel azonban keddenként az időkeretünk viszonylag szűk, Balázs már a liftben felhívja a figyelmüket arra, hogy mindenki a saját helyére ül és az üléseket sem cserélgetjük. Az autóba való beszálláskor mégis mindig akad legalább egy valaki, aki azért könyörög, hogy csak most az egyszer máshová ülhessen...
Végre elindulunk. Először Balázst visszük el az iskolába, aztán irány az óvoda. A két intézmény között mindösszesen egy 10 perces autóút van, de ennek sok mindenre elégnek kell lenni. Miután ugyanis Balázs kiszáll a kocsiból Réka rádöbben, hogy reggel cseppet sem vicceltünk amikor azt mondtuk, hogy oviba indulunk. Karácsony óta ugyanis Rékánk nem túl lelkes ovi látogató és a helyzetet némiképp nehezíti, ha én viszem őket, így a kedd reggeli autózás lélekápolással kezdődik, mert Réka nem akar oviba menni...Bulcsú viszont ott akar maradni. Miután megfutjuk a szokásos köröket, miszerint az oviban mindenki nagyon várja őt, hiányozna a lányoknak ha nem menne, és ki fogja elmondani otthon az új verseket, mondókákat, ha ma nem megy, még van egy-két percünk a közös éneklésre, ami mindenkit jókedvre derít, és mire kiszállunk az autóból már egész vidám a hangulat...De sajnos csak addig, amíg be nem lépünk az óvoda ajtaján...mert akkor végérvényesen kiderül, hogy ma is itt kell maradni. Míg Rékának segítek átöltözni és titkos cserét játszunk, vagyis mindketten adunk a másiknak valamit, ami aznap délelőtt nála van, amíg újra nem találkozunk (például egy puszi, amit jó mélyre beteszünk a zsebünkbe, nehogy kiessen, vagy egy apró kavics, gomb stb.) Bulcsú is levetkőzik és keresi a benti ruháját...Bennem lassan tetőzik a kedd reggeli káoszos hangulat, mert már Álmosnak is sírásra görbül a szája. Szerencsére azonban időben érkeztünk az oviba, még összevont csoport van, így a puszi, és a kis kereszt után, titkos ajándékkal a zsebükben, Zsomó és Réka együtt belibbennek a csoportszobába. Villámgyorsan öltöztetem Bulcsút, ami nem egyszerű és időnként vásári látványosságot jelent, de pár perc múlva már újra az autóban ülünk és én megkönnyebbülök, mert mindenki idejében odaért, ahova kellett.
Ezek után irány haza, ahol összesen 20 percünk van a miniklubba történő indulásig. Pont annyi idő, hogy összeszedjem az autóban kitalált meséhez szükséges kellékeket, megetessem Álmost, betegyek egy mosást és beállítsam a gép időzítőjét, hogy pont akkorra végezzen, mire majd hazaérünk az óvodából a nagyokkal.
A 20 perc a végéhez közeledik, lassan indulnunk kellene, de Bulcsúm pont ilyenkor melegszik bele valami hihetetlenül izgalmas szerepjátékba. Mostanában ez nem más, mint a disznóvágás. Ez nem vicc, mint ahogy az sem, hogy többnyire Álmos tölti be a levágásra kerülő disznó szerepét... - szóval ezt nem lehet csak úgy abbahagyni és természetesen ezt meg kell értenem. Meg is értem és hagyok még pár percet a játékra, majd az egész öltözködési huzavona kezdődik elölről, mert csizma kell és nem szandál, a kabátot pedig nem hagyhatjuk otthon.
Mire Álmost magamra kötöm, Bubus felpattan a motorjára és újra az utcán vagyunk, alig negyed óránk marad, hogy legyőzzük a valamivel több, mint egy kilométeres szupermaratonunkat a miniklub helyszínéig.
Ez a baba-mama klub az egyetlen nyugodt pontja a napnak, ahol kicsit mindannyian megpihenünk, és kiénekeljük, mondókázzuk, barkácsoljuk és meséljük magunkból a reggeli kezdés feszültségeit, túlpörgetett tempóját.
A miniklub után szép lassan indulunk haza és az út, ami ugyan egy méterrel sem több hazafelé, mint amin jöttünk, körülbelül egy órát vesz igénybe. Mindannyian elfáradtunk. Álmos elalszik a hordozóban, Bulcsú mérhetetlenül lassan vonszolja magát a motoron. A házunk előtt aztán újra autóba szállunk és irány az ovi.
Mire leparkolok Bulcsú is elalszik és szabad vagy sem, de ott hagyom az autóban, mert két alvó gyerekkel bemenni az oviba és két másikat segíteni az öltözésben ha szükséges...volt, amikor megpróbáltam...többet nem teszem... Tehát az autósülésben alvó Álmossal a karomon ismét átlépem az óvoda küszöbét.
Az oviba való elindulásnál csak egy nehezebb dolog van nálunk: az oviból való elindulás. Mert odaérhetek én értük akármilyen korán, biztosan mi vagyunk az utolsók, akik eljönnek, többnyire úgy, hogy a csoportokban a gyerekek már alszanak, pedig mikor odaértem még mindenki a fogmosásnál tartott...
(...folytatjuk!)
Végre elindulunk. Először Balázst visszük el az iskolába, aztán irány az óvoda. A két intézmény között mindösszesen egy 10 perces autóút van, de ennek sok mindenre elégnek kell lenni. Miután ugyanis Balázs kiszáll a kocsiból Réka rádöbben, hogy reggel cseppet sem vicceltünk amikor azt mondtuk, hogy oviba indulunk. Karácsony óta ugyanis Rékánk nem túl lelkes ovi látogató és a helyzetet némiképp nehezíti, ha én viszem őket, így a kedd reggeli autózás lélekápolással kezdődik, mert Réka nem akar oviba menni...Bulcsú viszont ott akar maradni. Miután megfutjuk a szokásos köröket, miszerint az oviban mindenki nagyon várja őt, hiányozna a lányoknak ha nem menne, és ki fogja elmondani otthon az új verseket, mondókákat, ha ma nem megy, még van egy-két percünk a közös éneklésre, ami mindenkit jókedvre derít, és mire kiszállunk az autóból már egész vidám a hangulat...De sajnos csak addig, amíg be nem lépünk az óvoda ajtaján...mert akkor végérvényesen kiderül, hogy ma is itt kell maradni. Míg Rékának segítek átöltözni és titkos cserét játszunk, vagyis mindketten adunk a másiknak valamit, ami aznap délelőtt nála van, amíg újra nem találkozunk (például egy puszi, amit jó mélyre beteszünk a zsebünkbe, nehogy kiessen, vagy egy apró kavics, gomb stb.) Bulcsú is levetkőzik és keresi a benti ruháját...Bennem lassan tetőzik a kedd reggeli káoszos hangulat, mert már Álmosnak is sírásra görbül a szája. Szerencsére azonban időben érkeztünk az oviba, még összevont csoport van, így a puszi, és a kis kereszt után, titkos ajándékkal a zsebükben, Zsomó és Réka együtt belibbennek a csoportszobába. Villámgyorsan öltöztetem Bulcsút, ami nem egyszerű és időnként vásári látványosságot jelent, de pár perc múlva már újra az autóban ülünk és én megkönnyebbülök, mert mindenki idejében odaért, ahova kellett.
Ezek után irány haza, ahol összesen 20 percünk van a miniklubba történő indulásig. Pont annyi idő, hogy összeszedjem az autóban kitalált meséhez szükséges kellékeket, megetessem Álmost, betegyek egy mosást és beállítsam a gép időzítőjét, hogy pont akkorra végezzen, mire majd hazaérünk az óvodából a nagyokkal.
A 20 perc a végéhez közeledik, lassan indulnunk kellene, de Bulcsúm pont ilyenkor melegszik bele valami hihetetlenül izgalmas szerepjátékba. Mostanában ez nem más, mint a disznóvágás. Ez nem vicc, mint ahogy az sem, hogy többnyire Álmos tölti be a levágásra kerülő disznó szerepét... - szóval ezt nem lehet csak úgy abbahagyni és természetesen ezt meg kell értenem. Meg is értem és hagyok még pár percet a játékra, majd az egész öltözködési huzavona kezdődik elölről, mert csizma kell és nem szandál, a kabátot pedig nem hagyhatjuk otthon.
Mire Álmost magamra kötöm, Bubus felpattan a motorjára és újra az utcán vagyunk, alig negyed óránk marad, hogy legyőzzük a valamivel több, mint egy kilométeres szupermaratonunkat a miniklub helyszínéig.
Ez a baba-mama klub az egyetlen nyugodt pontja a napnak, ahol kicsit mindannyian megpihenünk, és kiénekeljük, mondókázzuk, barkácsoljuk és meséljük magunkból a reggeli kezdés feszültségeit, túlpörgetett tempóját.
A miniklub után szép lassan indulunk haza és az út, ami ugyan egy méterrel sem több hazafelé, mint amin jöttünk, körülbelül egy órát vesz igénybe. Mindannyian elfáradtunk. Álmos elalszik a hordozóban, Bulcsú mérhetetlenül lassan vonszolja magát a motoron. A házunk előtt aztán újra autóba szállunk és irány az ovi.
Mire leparkolok Bulcsú is elalszik és szabad vagy sem, de ott hagyom az autóban, mert két alvó gyerekkel bemenni az oviba és két másikat segíteni az öltözésben ha szükséges...volt, amikor megpróbáltam...többet nem teszem... Tehát az autósülésben alvó Álmossal a karomon ismét átlépem az óvoda küszöbét.
Az oviba való elindulásnál csak egy nehezebb dolog van nálunk: az oviból való elindulás. Mert odaérhetek én értük akármilyen korán, biztosan mi vagyunk az utolsók, akik eljönnek, többnyire úgy, hogy a csoportokban a gyerekek már alszanak, pedig mikor odaértem még mindenki a fogmosásnál tartott...
(...folytatjuk!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése