Az ember a XXI. századra nagymértékben átalakította a környezetét. Ennek köszönhetően a vadon élő állatok élettere jelentősen lecsökkent, életük nehezebbé vált. Ezeket a tényeket ma már a legtöbben ismerjük, de mit tehetünk, hogy a körülöttünk élő állatok életét könnyebbé tehessük, túlélésüket segítsük?
Az egyik ilyen tevékenység a téli madáretetés. Ez a viszonylag alacsony költséggel, bárki által megvalósítható madárvédelmi tevékenység rendkívül sokat segít a madaraknak a téli túlélésben. A téli madáretetés elkezdése azonban felelősséggel is jár. A nem körültekintően végzett téli madáretetés gyakran több kárt okoz, mint hasznot. Ezért osztjuk meg a legfontosabba információkat ezzel kapcsolatban.
Miért?
A téli időszakban a madarak számára kevés táplálék áll rendelkezésre, amelynek megszerzését gyakran nehezíti a hótakaró, a jég, a fagy. Egyes táplálékok (pl. rovarok) pedig szinte egyáltalán nem találhatók. Ugyanakkor a kis testtömegű madarak (egy ökörszem pl. mindössze 5 g körüli) az éjszakai pihenés során a nagy hidegben könnyen kihűlnek, elpusztulhatnak. Ezért van az, hogy a mérsékelt és hideg égövben fészkelő madarak egy része ősszel a melegebb vidékek felé veszi az irányt és csak tavasszal tér vissza. Ez a stratégia is rengeteg kockázatot rejt magában, így egyes fajok inkább a szűkösebb téli források kihasználását választják. Ezeknek a fajoknak kell segítenünk azáltal, hogy olyan mennyiségű és minőségű táplálékot biztosítunk folyamatosan a számukra, amely segítségével könnyebben túlélik a zord időszakokat.
A madáretetésnek van azonban több, az ember számára is hasznos „mellékhatása”. A mai ember, messzire elszakadva a természettől, gyakran örül, ha egy kis vadont csempészhet be az életébe. legyen az egy szobanövény, egy kirándulás, vagy a kertben élő állatok megfigyelése. A madáretetés során egy-egy jól bejáratott etetőn naponta akár tíznél is több madárfaj száznál is több egyede megfordulhat. Ezek megfigyelése pedig nem csak jó érzést, élményeket jelenthet, de gyakran tudományos szempontból is lehet jelentősége. A kertes házak esetében pedig, ahol esetleg egy-két gyümölcsfát, kis veteményes kertet tartunk fenn, gyakorlati haszna is van a madáretetésnek. Egyes egyedek ugyanis, amelyek télen az etetőnket látogatták, tavasszal és nyáron is a kertünkben maradhatnak, és a gondoskodásunkat meghálálják azzal, hogy a rovarkártevőket pusztítják. Azok a fajok ugyanis, amelyek télen, más nem lévén, magokkal táplálkoznak, tavasztól kezdve rovartáplálékra állnak át, de még a magevők is elsősorban fehérjedús rovarokkal táplálják fiókáikat. Ennek köszönhetően szerencsés esetben kevesebb vegyszert kell használnunk, így mi is egy kicsit egészségesebben táplálkozhatunk.
Mivel?
Télen a madaraknak a rövid nappalok miatt kevés idejük van az amúgy is szűkösen rendelkezésre álló táplálék megszerzésére. Ezért is fontos számukra ebben az időszakban a magas tápértékű étrend. Az etetőinken is ezt kell figyelembe vennünk, amikor kitaláljuk, milyen eleséget helyezünk ki számukra.
A legfontosabb, és talán a legkönnyebben beszerezhető táplálékok az olajos magvak. Elsősorban napraforgót szoktunk kihelyezni. Ez alatt sosem szabad a pirított napraforgót érteni. Emellett adhatunk nekik összetört diót, és keverhetjük apró magvakkal (köles, pintyeleség), hogy a kisebb testű és csőrű madarak, amelyek nem képesek feltörni a napraforgómagot sem, szintén táplálékhoz jussanak.
Az olajos magvak mellett igen kedvelt táplálék az alma. Ezt elsősorban a rigók kedvelik, de más fajok is szívesen csipegetnek belőle. Fontos, hogy az almát mindig vágjuk el, mert a héját a madarak nem képesek átszakítani.
A hideg éjszakák kihűlés nélküli átvészeléséhez nagyon nagy segítséget nyújtanak a különböző állati zsiradékokból készült eleségek. Ezek egyik legegyszerűbb változata a vaj. Ezt a legtöbb élelmiszerboltban megkaphatjuk, viszonylag olcsó, és egy 10 dkg-os tégla viszonylag sokáig kitart. esetleg vonzóbbá tehetjük a madarak számára, ha szórunk rá egy kevés napraforgómagot. Ezzel egyenértékű a kereskedelmi forgalomban is kapható, de házilag is elkészíthető madárkalács, vagy cinkegolyó. ezeket általában marhafaggyúból készítik úgy, hogy azt megolvasztva különböző magokat gyúrnak bele, majd egy hálóba téve kiakasztják a fára.
A fentieket esetleg kiegészíthetjük főtt rizzsel, főtt tésztával, valamint főtt vagy párolt zöldségekkel is, de ez utóbbiak mindenképpen csak kiegészítésként szerepeljenek a kihelyezett élelmek között.
Mindenképpen kerüljük etetésnél a kenyérmorzsát. Ez ugyanis a madarak gyomrában erjedésnek indul, bélgyulladást okozhat, amelynek következtében a beteg madár akár el is pusztulhat. Ugyanígy kerülni kell a sózott, füstölt élelmiszereket (füstölt szalonna), illetve a fűszeres ételeket.
Az eleségeinket különböző házilag elkészített, illetve kereskedelmi forgalomban is kapható madáretetőkben helyezhetjük el. Ezek elkészítéséről, illetve alkalmazásáról világhálón rengeteg információ elérhető. Itt csak a főbb típusokat soroljuk fel, illetve ismertetjük röviden.
Amire minden etetőtípus esetében oda kell figyelnünk, az elsősorban az elhelyezése. Arra kell ügyelni, hogy ne legyen olyan hely a közelben (pl. bokor), ahol a ragadozók (pl. macska) észrevétlenül meg tudják közelíteni az etetőt. Mindig olyan helyet keressünk az etetőnk számára, ahol a madarak is biztonságban érezhetik magukat. Az etetők elkészítésénél részesítsük előnyben a természetes anyagokat, ne használjunk rikító színeket. Ez azért fontos, mert az élénk színektől tartanak a madarak, és a ragadozóknak jobban feltűnik az etető.
A legegyszerűbb etetőtípus a talajetető. Egyszerűen a földre szórjuk az eleséget. A talajetetők esetében fontos, hogy a hótól rendszeresen meg legyen tisztítva. A kis testű madarak számára ugyanis már 1-2 cm-es hótakaró alól is nehéz kiszedni a táplálékot. Ezért célszerű a talajetetőket egy egyszerű tetőszerkezettel védeni a hótakarótól. A talajetetők sok helyen maguktól is kialakulnak, hiszen a madarak az etető alatt, illetve közvetlen környezetében rendszeresen elszórnak kisebb-nagyobb mennyiségű eleséget, amelyet aztán később össze is gyűjtenek.
A tálcás etetők nagyon egyszerűen elkészíthető és kihelyezhető etetőtípusok. az egyik legegyszerűbb, ha egy virágalátétet három helyen kifúrva, valamilyen madzaggal átfűzve felakasztunk egy fára, de az is jó megoldás, ha egyszerűen kihelyezzük az ablakpárkányra. Készíthetjük fából is, de bármilyen anyagból. Az elkészítésüknek csak a kreativitásunk szab határokat. A tálcás etetők esetében két fontos dologra kell figyelni. Az egyik, hogy az alján fúrjunk néhány lyukat, hogy a csapadékvíz elfolyhasson. A másik pedig, hogy – a talajetetőkhöz hasonlóan – folyamatosan takarítani kell a hótól, jégtől, mert különben a madarak nem férnek hozzá a táplálékhoz. Emellett lehetőleg ügyeljünk arra, hogy úgy legyenek rögzítve, hogy egy-egy szeles napon ne boruljon ki a bennük található eleség.
A tálcás etetők továbbfejlesztett változatainak tekinthetjük a dúcetetőket. Ezek lényegében olyan tálcák, amelyeket tető is véd a csapadéktól, így kevesebb karbantartást igényelnek.
Készíthetünk olyan etetőt is, amely egyszerűen rögzíthető az ablakpárkányra. Ezeket az etetőket úgy célszerű elkészíteni, hogy mindkét oldalról nyitott. Így a meleg szobából gyönyörködhetünk abban, hogyan csipegetik a madarak a számukra kihelyezett eleséget. Ez az etetőtípus azért fontos, mert egy erkély és kert nélküli városi lakásban is kivitelezhető, így akkor sem kell lemondanunk a madáretetés nyújtotta élményekről, ha nincs hatalmas kertünk.
Ha nincs időnk, vagy valamilyen okból kifolyólag nem tudunk etetőket készíteni, akkor vásárolhatunk is. Figyelni kell azonban arra, hogy a kereskedelmi forgalomba kerülő eszközök nem minden esetben alkalmasak a helyes madáretetési gyakorlatban való alkalmazásra. Előfordult például olyan eset, amikor papírból (!) készült odúkat reklámoztak madáretetőként. Ez természetesen sem madáretetőnek, sem pedig odúnak nem alkalmas. Az ilyen eszközök használatával a madarainkat komoly veszélybe sodorhatjuk. Ha madáretetőt vásárolunk, lehetőleg olyan helyről vegyük meg, ahol biztosak vagyunk abban, hogy szakmai szempontból is mindennek megfelelő termékeket árulnak.
Hogyan?
A téli madáretetést az első fagyok beálltával kell megkezdeni, és egészen a fagyok elmúltáig (akár március elejéig, közepéig) kell folytatni. Nagyon fontos szabály, hogy amennyiben elkezdtük a madarak etetését, akkor az adott télen végig folytatni kell. A madarak ugyanis számítanak a rendszeres eleségre, és ha hoppon maradnak, nehezebben találnak élelmet azokban a napokban, amíg megtanulják, hogy az adott helyen már nem kapnak eleséget. Ez akár madarak életébe is kerülhet. Ha nem tudjuk folyamatosan biztosítani az ellátást, akkor inkább ne is kezdjük el az etetést.
Mint fentebb már említettük, nagyon fontos az etetőhelyeken a táplálék hozzáférhetőségének biztosítása. Ha a madarak nem férnek hozzá a táplálékhoz, ugyanolyan, mintha nem is helyeztünk volna ki élelmet.
Nagyon fontos a ragadozók elleni védelem. A legnagyobb veszélyt a macskák jelentik, amelyek az elmúlt évtizedekben rendkívül elszaporodtak a lakott településeken és környezetükben. A már említett módszer mellett azokat a fákat, amelyeken etetőt, vagy bármilyen más, madarak által használt eszközt helyezünk ki, érdemes „macskamentesíteni”. Ezt úgy érhetjük el, hogy a törzsét körbetekerjük szögesdróttal, vagy egy csúszós „gallérral” látjuk, amelyen nem tud megkapaszkodni az állat.
Az etetés során figyeljünk arra, hogy a madarak ne csak az etetőn táplálkozzanak. Ha kis mennyiségben is, de azért találnak maguknak természetes közegükben is táplálékot. Erre azért van szükség, mert nem szabad olyan vadon élő állatokat „nevelnünk”, amelyek az emberek nélkül nem maradnak életben. Emellett pedig a természetes táplálékuk változatosabbá teszi az étrendjüket, ami nagyon fontos a jó kondíció megőrzéséhez.
A téli madáretetés során alkalmazhatunk néhány kiegészítő tevékenységet is, amely szintén fontos lehet a madarak életben maradásához.
Az egyik ilyen az itatás. A tartós hideg időszakok alatt a pocsolyák befagynak, a vízhez jutás a madarak számára rendkívül nehéz. Ezt könnyíthetjük meg, ha minden nap helyezünk nekik egy kis tálkában vizet. Az itatásnál arra figyeljünk, hogy a madarak ki tudjanak a vízből jönni. Ezért vagy ferdén helyezzük ki némileg a tálat, vagy egy botot eresszünk bele félig, amin ki tudnak mászni. Ez azért fontos, mert nem csak ivásra, hanem fürdésre is használják.
A tisztálkodás, a parazitáktól való megszabadulás a téli időszakban is nagyon fontos. Ezért nem csak vízben, hanem porban is szeretnek fürdeni a madarak. Ez utóbbi a téli időszakban szintén nehezen elérhető. ezért a kiteszünk egy edényben finom port (pl. homokot), azt is előszeretettel látogatják bizonyos fajok. Ezt azonban éjszakára célszerű meleg helyre vinni, vagy letakarni, mert könnyen összefagyhat, és akkor alkalmatlan lesz a porfürdőzésre.
Az odúlakó fajok nem csak fészkelési időszakban, de télen is használják az odúkat. Ilyenkor több egyed gyűlik össze egy-egy odúban, és egymást melegítve könnyebben vészelik át az éjszakát. Ezért ha néhány odú a kertben télen is kint van, hasznos segítséget nyújt. Nem kell azonban túl sok, 30-40 m-es körzetben 4-5 odúnál többre nincs szükség.
A téli madáretetés rendkívül szórakoztató és hasznos tevékenység, de csak akkor, ha körültekintően és pontosan végezzük. Nem kell hozzá hatalmas kert, hiszen egy panellakás erkélyén, vagy egy ablakpárkányon is kiválóan lehet madáretetőket üzemeltetni. Ha szerencsések vagyunk, már néhány nap alatt rendkívül forgalmas hellyé válhat az etetőnk és annak környezete, és az élénk madárélet a rövid, szürke téli nappalokba egy kis színt, vidámságot vihet.
Bővebben a madáretetésről a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján találhatunk információkat:
Nyár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése