Bemutatkozás

-->

Tavasz

Vannak emberek, akik nehezen írnak magukról, én is ezek közé tartozom. Talán majd ebbe is belejövök, ahogy eddig oly sok mindenbe az életemben. A 12 tagú család ahol állandóan alkalmazkodom kell; az önállósodás külföldön, távol a családtól, az otthontól; és a házasság amiben újra és újra meg kell találni önmagamat.
Egyébként úgy tartják... az embert néha sokkal jobban látják kívülről, mint ahogy ő saját magáról vélekedik. Ezért úgy döntöttem, hogy nem írok sokat magamról. Határozzanak meg gondolataim amiket megosztok veletek és ti, akik majd olvastok az elkövetkező években. 

Sarolt

Nyár

A nyár szülöttjeként, olykor nehezen találom helyemet ebben a rideg világban. Így leginkább olyan dolgokkal szeretem magamat körül venni, amelyek melegséget sugároznak, kedvességet, szeretetet adnak.

Szociálpedagógusként végeztem és a hátrányos helyzetű gyermekekkel szerettem volna foglalkozni. Miután megházasodtam, egy hevesi kis faluba, Mezőszemerére költöztem. Nem volt könnyű megszoknia a falusi életet, mert a nyüzsgő városban éltem korábbi életem. Távolra kerültem családomtól, barátaimtól. Munkát is nehezen találtam, így még nehezebb volt elviselni az otthoni, társasági élettől elszigetelt életet. Közben megszületett a lányom, így ebből kiszakadni továbbra is nehezen tudtam. Azért lassan-lassan kialakultak azok a kapcsolatrendszerek, amelyek kissé megkönnyítették az életem. Munkám is akadt, és bár nem a végzettségemnek megfelelő munkahelyen, mégis csak foglalkozhattm gyermekekkel is. A Bükki Nemzeti Parknál dolgozom, ahol a dél-hevesi régióban látok el részben titkárnői feladatokat, részben pedig az iskoláknak, óvodáknak szervezek és bonyolítok le természeti nevelő programokat. Hamarosan megszületik második gyermekem.

Otthon elsősorban a családomnak élek. Nemcsak ellátom a ház körüli teendőket, de szervezem a család belső és külső életét is. A régi barátaimmal és családommal a távolság ellenére nagyon szoros kapcsolatot tartok. Amint a munkahelyemen, úgy otthon is kitartó és következetes vagyok, de a különböző dolgokra szánt időm rendszeresen kevésnek bizonyul, ezért állandó csúszásban vagyok. Így sok olyan dolog van, amelyre már nem jut időm, ezért a lakás, ahol élek nem mindig példás és rendes. Ám ami ettől sokkal fontosabb: a családi élet békessége, és az otthon lelki melegsége soha csorbát nem szenvedhet.

Luca

Ősz

A mai, „semmire sincs időm” világban nem könnyű azonosulnom az elcsendesülést, megpihenést hozó ősz hangulatával. Gyors, energikus, állandóan pörgő, rengeteg ötletet, kreativitást igénylő hétköznapok között élek és egyelőre megállom a helyem. Három kisgyermek anyukájaként is fontosnak tartom, hogy felvegyem a versenyt a rohanó, állandóan fejlődő világgal, de időnként, akármilyen nehezemre is esik megálljt kell parancsolnom magamnak. Időt kell teremtenem az elcsendesedésre, feladataim átgondolására. Az őszi megnyugvást követő „téli álom” lehetőségét én is minden évben ajándékba kapom, és fontos, hogy könnyű álmom legyen. A könnyű álom ígérete, pedig hitem szerint abban áll, hogy teszem a dolgom, az igazat, és nem tagadok le semmit abból, ami az enyém – sem a jót, sem a rosszat. 

Bogáta

Tél

A tél gyermekeként kiskorom óta jellemző rám a racionalitás a kreativitás és a távolságtartás. Lázadoztam, önálló utakat kerestem. Ennek ellenére mindig is legszentebb dolognak tartottam a családot. Ma, két gyermekes anyaként, férjemmel együtt külön hangsúlyt fektetünk a nagy család aktív életére és összetartó erejére.
5 éve házasodtam meg, az esküvő után nem sokkal külföldre költözünk, azóta sem tértünk még haza Magyarországra. Férjemmel legfőbb vágyunk újra a nagy család közelében lenni, közel a tűzhöz, a meleget és biztonságot adó közeghez, hiszen mindketten a tél gyermekei vagyunk.

Veronika