Ami a hónapot leginkább meghatározta az egy évek óta tervezett lakásfelújításba való belevágás volt. A gyerekszobát kinőtték a gyerekek és jelen helyzetben esélytelennek láttunk egy lakás eladás - vásárlás - költözés variációt. Maradt hát a szobák átalakítása némi villanyszereléssel, festéssel, parketta lakkozással kiegészítve, hiszen ha már belekezdtünk....
A munka a lakásból való teljes kiköltözésünket igényelte, így amíg Balázs erejét meghaladó módon állt helyt a munkahelyén napközben - miután Zsomóval minden reggel férfiasan legyőzték a Perbál - Pasarét távolságot az oviig - és alakította a lakást éjszakába nyúlóan, én a két kisebbel és persze a pocaklakónkkal igyekeztem otthont teremteni magunk köré Perbálon, a szüleimnél. Persze ők is mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat, de egy hónap együttélés az mégis csak egy hónap együttélést jelent...Más ritmust, más rendszert, mint amit otthon megszoktunk.
A hónap pocakos vizsgálatainak sora az AFP-vel kezdődött. Nem tartottunk tőle, olyan biztosan éreztem, hogy semmi baj nem lehet. Az eredmény hamar meglett és az orvosom alig, hogy kézbe kapta rögtön hívott annyira megijedt tőle. Az érték 3,07 mom lett, ami valóban nagyon magasnak számít, tekintve, hogy 2,5 a normál érték felső határa. (A magasabb érték többnyire nyílt gerincre utalhat, vagy egyéb testi fogyatékosságra, mint nyitott hasfal, nyúlszáj, rekeszizom probléma stb.)
Nagyon elszomorodtam, de nem az eredmény miatt, hanem mert egy - a 4. hét óta tartó - megérzésem vált ezzel biztossá: ismét kisfiút várunk... ( Mindegyik fiúnál magas lett az AFP, csak Rékánál esett a normál tartományba.) Annyira vágytam egy kislány után, soha nem gondoltam, hogy 3 fiam is lesz. Ráadásul nincs is több fiú nevünk, úgyhogy Hanga lesz...Hanga fiú...Hetek óta azt álmodom, hogy szülök és lányom születik, annak ellenére, hogy szinte a várandóság legelejétől érzem, hogy kisfiú. Álmok. Megérzések. Néha annyira távol esnek egymástól.
Mikor a gyerekeknek elmondtuk, mintha ők is elszomorodtak volna. Azzal vigasztaltuk őket és talán kicsit magunkat is, hogy Isten a családunkba illő kisbabát ad. Akár kisfiú lesz, akár kislány, Isten biztosan a legjobbat szánja nekünk és az új kistestvérnek is.
A 18-20. heti UH-nál szerencsére ahhoz az asszisztens nőhöz kerültem, aki az első három gyermekünket is vizsgálta pont ugyanebben az időben. Mikor meglátott nagyon megörült, hogy a 4. babát is láthatja. Rögtön kérdezte is, hogy kisfiú lesz-e vagy kislány. Csak annyit mondtam, hogy nagyon magas az AFP. Erre bólintott és már ő is tudta, hogy fiú. A vizsgálatot rendkívül alaposan és hosszan végezte. Láttam rajta, hogy izgul, mert először gyorsan végig cikázott a kis testen, megnézve a legfontosabbakat: koponya, gerinc, szív, has, arc, majd láthatóan felsóhajtott: "-A legrosszabbaktól nem kell tartanunk!" Ezt követően mindent részletesen szemügyre vett. Semmilyen kóros eltérést nem talált.
A doktornőmet ugyan valamennyire megnyugtatta az UH eredmény, de ragaszkodott ahhoz, hogy elmenjek a Baross utcai nőgyógyászati klinikára is genetikai tanácsadásra. Az első két fiúval már végig csináltam a több órás üldögélést a genetikai tanácsadó ajtaja előtt, és a vizsgálatok heteken át tartó tortúrája után - hála Istennek - mindig ugyanaz az eredmény született: a babával minden rendben, nem tudják mi okozza, a magas AFP-t.
A mostani első alkalommal 3 órát üldögéltem, amiből a vizsgálat 5 percet vett igénybe és kissé felületesnek éreztem. Csak a gerincét nézték meg - semmi rendelleneset nem találtak, beutaltak TORCH vérvételre és adtak időpontot kontroll vizsgálatra...
A terhesség középidejére a magzat a két kezével már kezdi felfedezni testét és a méhen belüli környezetét. Gyakran megfogja a köldökzsinórt, ha pedig hüvelykujja a szájához ér, ajkaival szopómozdulatokat végez, ez valójában egy létfontosságú reflexének megnyilvánulása - tehát nem saját megnyugtatására cumizik!
Megszületése után azonnal tudnia kell, hogyan szívjon anyatejet, és annak az ösztönnek is működnie kell, amelytől vezérelve felkúszik anyja mellbimbójához. Ezért gyakorol állandóan odabent: lábacskáival rúgkapál, két kezét hajlítgatja, minden nappal erősebb és életrevalóbb lesz.
(L. Nilsson, L. Hamberger)
A hónap pocakos vizsgálatainak sora az AFP-vel kezdődött. Nem tartottunk tőle, olyan biztosan éreztem, hogy semmi baj nem lehet. Az eredmény hamar meglett és az orvosom alig, hogy kézbe kapta rögtön hívott annyira megijedt tőle. Az érték 3,07 mom lett, ami valóban nagyon magasnak számít, tekintve, hogy 2,5 a normál érték felső határa. (A magasabb érték többnyire nyílt gerincre utalhat, vagy egyéb testi fogyatékosságra, mint nyitott hasfal, nyúlszáj, rekeszizom probléma stb.)
Nagyon elszomorodtam, de nem az eredmény miatt, hanem mert egy - a 4. hét óta tartó - megérzésem vált ezzel biztossá: ismét kisfiút várunk... ( Mindegyik fiúnál magas lett az AFP, csak Rékánál esett a normál tartományba.) Annyira vágytam egy kislány után, soha nem gondoltam, hogy 3 fiam is lesz. Ráadásul nincs is több fiú nevünk, úgyhogy Hanga lesz...Hanga fiú...Hetek óta azt álmodom, hogy szülök és lányom születik, annak ellenére, hogy szinte a várandóság legelejétől érzem, hogy kisfiú. Álmok. Megérzések. Néha annyira távol esnek egymástól.
Mikor a gyerekeknek elmondtuk, mintha ők is elszomorodtak volna. Azzal vigasztaltuk őket és talán kicsit magunkat is, hogy Isten a családunkba illő kisbabát ad. Akár kisfiú lesz, akár kislány, Isten biztosan a legjobbat szánja nekünk és az új kistestvérnek is.
A 18-20. heti UH-nál szerencsére ahhoz az asszisztens nőhöz kerültem, aki az első három gyermekünket is vizsgálta pont ugyanebben az időben. Mikor meglátott nagyon megörült, hogy a 4. babát is láthatja. Rögtön kérdezte is, hogy kisfiú lesz-e vagy kislány. Csak annyit mondtam, hogy nagyon magas az AFP. Erre bólintott és már ő is tudta, hogy fiú. A vizsgálatot rendkívül alaposan és hosszan végezte. Láttam rajta, hogy izgul, mert először gyorsan végig cikázott a kis testen, megnézve a legfontosabbakat: koponya, gerinc, szív, has, arc, majd láthatóan felsóhajtott: "-A legrosszabbaktól nem kell tartanunk!" Ezt követően mindent részletesen szemügyre vett. Semmilyen kóros eltérést nem talált.
A doktornőmet ugyan valamennyire megnyugtatta az UH eredmény, de ragaszkodott ahhoz, hogy elmenjek a Baross utcai nőgyógyászati klinikára is genetikai tanácsadásra. Az első két fiúval már végig csináltam a több órás üldögélést a genetikai tanácsadó ajtaja előtt, és a vizsgálatok heteken át tartó tortúrája után - hála Istennek - mindig ugyanaz az eredmény született: a babával minden rendben, nem tudják mi okozza, a magas AFP-t.
A mostani első alkalommal 3 órát üldögéltem, amiből a vizsgálat 5 percet vett igénybe és kissé felületesnek éreztem. Csak a gerincét nézték meg - semmi rendelleneset nem találtak, beutaltak TORCH vérvételre és adtak időpontot kontroll vizsgálatra...
A terhesség középidejére a magzat a két kezével már kezdi felfedezni testét és a méhen belüli környezetét. Gyakran megfogja a köldökzsinórt, ha pedig hüvelykujja a szájához ér, ajkaival szopómozdulatokat végez, ez valójában egy létfontosságú reflexének megnyilvánulása - tehát nem saját megnyugtatására cumizik!
Megszületése után azonnal tudnia kell, hogyan szívjon anyatejet, és annak az ösztönnek is működnie kell, amelytől vezérelve felkúszik anyja mellbimbójához. Ezért gyakorol állandóan odabent: lábacskáival rúgkapál, két kezét hajlítgatja, minden nappal erősebb és életrevalóbb lesz.
(L. Nilsson, L. Hamberger)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése