"Nem bűneink szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza.
Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt."
(Zsolt 102, 10-11)
A Biblia vigasztaló üzenete: az üdvösségtörténet nagy alakjai is emberek voltak. Ha követni akarjuk Pált vagy Pétert, Mózest vagy Dávidot, az nem azt jelenti, hogy tökéletesnek kell lennünk. Ezeknek a nagy példaképeknek a nyomában járni mást jelent. Annyit tesz, hogy saját hibáink, gyengeségeink, képességeink meghatározta helyzetünkben újra és újra megkérdezzük: mit akar tőlem Isten, mi célra küldött a világba?
És még valami: hibáim is átereszei lehetnek az isteninek. Mert ha vétetem, érzékenyebben reagálok a többiekre, akkor már biztosan nem helyezem magam föléjük, hanem megbocsátok - ez pedig hasonlatos isten irgalmasságának és szeretetének hirdetéséhez. A tökéletes ember olyasfajta könyvelő-isten képének közvetítője, aki pontosan kiszámítja, hogy az adott tételt a "tartozik" vagy "követel" oldalra kell-e könyvelni. Jézus azonban az Atyát hirdeti - természetesen azt is, aki követel tőlünk, de mindenekelőtt azt az irgalmas Atyát, aki úgy fogad el minket, amilyenek vagyunk. (Anselm Grün)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése