Most én szeretnék Nektek mesélni arról, ez hogyan is működik a gyakorlatban a mi családunknál.
Kulcsszó nálunk az aktívan töltött közös idő!! Minden azon áll vagy bukik, hogy megfelelően tudunk-e mi, családtagok, egymásra figyelni: meghallgatni a másikat és elfogadni úgy, ahogy van.
Mindez magába foglalja a szülő-szülő és a szülő-gyerek kapcsolatot, ill. később a gyerek-gyerek kapcsolatot.
Nézzük hát a hétköznapban rejlő lehetőségeket:Először is, alkalmat kerítünk arra, hogy minden héten legyen egy Apás délután (pl. falmászás, biciklizés, korcsolyázás, legózás, stb..), amit Apa a két gyerekkel tölt aktívan.
Mivel én még nem dolgozom 8 órában, a legtöbb délután hármasban telik, ezért azt találtam ki, hogy hétköznap egyszer az egyik gyereket hozom el előbb (oviból, suliból), egy másik nap a másikat. Így tudok külön-külön is aktívabban velük lenni, közelebb kerülni Hozzájuk. Rendkívül fontosak nekik ezek a délutánok és számon is tartják őket! Ez heti kb 1x1,5-2 órát jelent.
Ilyenkor vagy beülünk egy cukrászdába, vagy sétálunk egy hatalmasat a parkban, benézünk 1-2 kisebb boltba, stb. Lényeg, hogy együtt legyünk és jól érezzük magunkat. Csak kettesben. Lehetőség van arra, hogy elmondják részletesen, mi történt aznap (hiszen ilyenkor a másik nem tud beleszólni), hogy felszínre kerüljenek esetleges félelmeik vagy szorongásaik, vagy én mondjak el valamit, amit csak Vele szeretnék megbeszélni.
És a hétvége:Bár hétvégente sokszor elutazunk, ha itthon maradunk, akkor a szombat délelőttöt úgy alakítjuk, hogy a fiúk és a lányok külön-külön töltsék azt. Nekem ezeken a napokon villámebédet kell főznöm reggel a jó ügy érdekében:).
Ilyenkor Pancival könyvesboltba szoktunk menni, mert azt szereti a legjobban, vagy itthon maradunk játszani. Eközben a fiúk vagy modellboltba mennek, vagy meglátogatják naschmarkti barátjaikat a Deli-ben, isznak egy török teát, majd bevásárolnak a hétvégére. Ebédre mindenki hazajön.
A vasárnap szigorúan a családé, együtt.
Tudnunk kell, hogy a család biztos érzelmi hátterére nem csak a gyerekeknek van szüksége, hanem nekünk, szülőknek is!!
Mi is próbálunk minél több időt kettesben tölteni (amennyire ez csak lehetséges). Mivel a nagyszülők nincsenek közvetlen közelben, ilyen irányú igényeink kielégítése igencsak nehézkes. Kéthetente mégis összehozunk egy estét, ha más nem, hát akkor, mikor a Nagyszülőknél vagyunk. Ezenkívül hetente egy este Apa megy el a barátaival, hetente egyszer én. Éves szinten pedig két hétvégét, vagy jobb esetben egy hétvégét és egy szűk hetet töltünk kettesben.
Nem csak a közös játék és szórakozás tud közelebb vinni minket egymáshoz vagy segít jobban megérteni a másikat, hanem a közös munka vagy a közös ajándékkészítés is.
Mindenkinek fontos szerepe, feladata és helye van a családban. Rendkívüli és pótolhatatlan dolgok ezek! Egy egyszerű: "te ezért vagy felelős", "ezt te csinálod, mert ebben te vagy a legjobb"...stb. mondattal kiemeljük a másikat és ezáltal máris fontosnak érzi magát, ami segíti egészséges önbizalmának erősödésében és motiválja feladata elvégzésére.
Rendkívül fontosnak tartjuk emellett a másik elfogadását, próbálunk nem mindenért beszólni, hanem inkább megérteni azt, amit gondol és érez. Ez nagyon nehéz és rendkívüli önuralmat, türelmet és szeretetet igényel. Azonban az a tapasztalatunk, ha elég időt töltünk el együtt, aktívan, akkor mindez mintha könnyebben menne, a gyerekek és egymás felé is.
Nálunk két gyerek van, így viszonylag könnyű a fentiekben leírtakat kivitelezni, ha az ember tényleg fontosnak tartja a közösen töltött időt.
Azonban kíváncsi vagyok arra, mit ír majd Ősz erről, hogyan oldható meg ez a hétköznapokban négy gyerek mellett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése