A második hónap elején kezdtem el érezni, hogy valami valóban megváltozott... Bulcsút még szoptattam és a szoptatás egyre jobban fájt..., végül annyira kellemetlen lett, hogy abba kellett hagynunk. Ekkor merült fel bennem először a gondolat, hogy talán egy újabb baba okozza a változásokat. Rosszullétek még nem voltak, de sok apró jel már megmutatkozott, amiket azonban eddig nem akartam észrevenni. Értelmet nyerhetett volna az állandó fáradtság, kimerültség, levertség, kedvetlenség, ingerlékenységem és türelmetlenségem a gyerekek felé, ami sajnos eddig is minden várandóságom elejét megnehezítette, de én arra fogtam mindezt, hogy talán túlléptem a határaimon és vissza kell vennem a mindennapok tempójából...
Mióta gyerekeim vannak, nem számolgatom állandóan a ciklusomat. Minden hónapban feljegyzem, hogy mikor jött meg a menstruációm és meddig tartott, de soha nem nézem mikor kellene megjönnie. Most kinyitottam a naptáramat és számoltam...
"Te jó ég!"- ez volt az első gondolatom..., aztán teljesen kétségbeestem. Hirtelen úgy éreztem, mérhetetlenül fáradt vagyok, testileg, lelkileg egyaránt. Nem az újabb várandóság, szülés és szoptatás gondolata rémített el, hanem az, ami sokkal több türelmet, odaadást, alázatot kíván, és amire én egyre többször érzem alkalmatlannak magam: az anyasággal együtt járó kihívások. Lesz-e elég időm, energiám, szeretetem a 4 gyermekre? Lesz-e elég akaraterőm, hogy ne csak túléljük a napokat, hanem megéljük őket úgy, mint az ő életüknek soha vissza nem térő csodáit?
"Te jó ég!"- ez volt az első gondolatom..., aztán teljesen kétségbeestem. Hirtelen úgy éreztem, mérhetetlenül fáradt vagyok, testileg, lelkileg egyaránt. Nem az újabb várandóság, szülés és szoptatás gondolata rémített el, hanem az, ami sokkal több türelmet, odaadást, alázatot kíván, és amire én egyre többször érzem alkalmatlannak magam: az anyasággal együtt járó kihívások. Lesz-e elég időm, energiám, szeretetem a 4 gyermekre? Lesz-e elég akaraterőm, hogy ne csak túléljük a napokat, hanem megéljük őket úgy, mint az ő életüknek soha vissza nem térő csodáit?
Az anyagiak szerencsére soha nem foglalkoztattak annál komolyabban, mint szükséges rossz, ami nélkül nem megy, de aminek igazából semmi jelentőséget nem kell tulajdonítani, hiszen ahova Isten ad juhot, oda ad akolt is - és annál jóval többet! Mi napról napra megtapasztaljuk ezt a csodát!
Érdekes, abban mégis kevésbé tudtunk bízni, hogy, akit a családunkba küld - akit mi kifejezetten nem "terveztünk" - ahhoz biztosan megad minden lelki és testi erőt, hogy olyan emberré tudjuk nevelni, akit Ő a mi családunkban látni szeretne.
Ő nekünk adta egy újabb csodáját! Akkora a felénk való szeretete, a belénk vetett bizalma, hogy gyengeségeink, félelmeink, aggódásunk ellenére ránk bízza a gyermekét. Így lesz áldott az állapot, ami az Istennel való találkozás különös kegyelmét hordozza.
Valamikor november első napjaiban, az 5. hét elején kezdődtek a rosszullétek - elég korán. Kezdetben ez csak annyit jelentett, hogy ha nem ettem elég gyakran, elfogott az émelygés, ami azonban evés után azonnal elmúlt. Kívántam a jéghideg colat, a McDonald’s-os hamburgert és a sült krumplit. Minden várandóságom így kezdődött.
Balázs kifejezetten nem szerette ezt az időszakot:
"-Már a pocakban mérgezzük szegényt...!"
De ha kellett, éjjel 11 órakor is elindult otthonról, hogy hamburgert hozzon nekem.
A hónap közepére állandósultak a rosszullétek: sokszor hánytam, volt, hogy az ágyból sem volt erőm felkelni. Semmilyen folyadékot nem tudtam lenyelni - már a colat sem -, kívántam sok mindent, de semmi nem esett jól, és hamar ki is jött belőlem. Az éjszakák álmatlanok voltak, nem tudtam pihenni, fáradtan és émelyegve keltem...
Balázs, amit csak tudott átvállalt a gyerekek körüli- illetve az itthoni teendőkből, de napközben a két kisebbet nekem kellett ellátnom - és én gyakran azon kaptam magam, hogy egy órára is elaludtam mellettük "játék" közben...
Azt mondják a lelkileg nehezen viselt várandóságok járnak ilyen erős rosszulléttel..., talán van benne valami igazság - számomra ez a várandóság indult a legnehezebben...
November közepén mentem el orvoshoz. Kicsit tartottam tőle. Igazából nem volt okom rá, de valahogy nehezen szántam rá magam... A doktornőmnek nem is jeleztem, miért kérek időpontot - pedig ezt mindig előre meg kell mondani - gondoltam elég lesz, ha ott kiderül.
Mikor bementem mosolyogva fogadott:
"-Hogy vannak? Csak egy sima vizsgálat lesz?"
Nem lehetett tovább húzni:
"-Nem. Talán egy újabb kisbaba..." - de be sem tudtam fejezni a mondatott, olyan boldog lett, hogy közbevágott:
"- Gondoltam én! Éreztem hogy nem kell még semmit beírnom a vizsgálati lapra!"
Valahogy megkönnyebbülten huppantam bele a fotelbe, jól esett a mosolya... Az UH egy 11 mm-es embriót mutatott.
"Az embrió itt épp hátat fordít nekünk, így láthatóvá válik a fejétől a törzse aljáig futó gerinchúr. A karok kezdeményei apró szárnyakra emlékeztetnek. Ekkor a méhlepény még jóval nagyobb, mint maga az embrió. Balra kicsiny léggömbként jelenik meg a szikhólyag, amely egyebek között a nemi szervek kialakulásában játszik majd fontos szerepet." (L. Nilsson, L. Hamberger: Gyermek születik)
A "lelki köldökzsinór" kialakulását segítő gyakorlatok (forrás: H. György, R. Jenő, V. Judit: Lelki köldökzsinór):
Légzés: segít az ellazulásban, kedvezően befolyásolja az anyagcsere folyamatot, a megfelelő oxigenizáció serkenti a baba növekedését és intelligenciáját. A légzőgyakorlatokat naponta öt percig végezzük az első trimesztertől a szülésig.
Relaxáció: megszünteti a szorongást és a stresszt, enyhíti a fájdalmat, csökkenti a feszültséget. A relaxációs gyakorlatot naponta öt percig végezzük az első trimesztertől a szülésig.
Vizualizáció: csökkenti a félelmet a szüléstől, ellazít, endorphint old ki, erősíti a prenatális kötődést. A vizualizációs gyakorlatokat naponta öt percig végezzük az első trimesztertől a szülésig.
Az anya 6. érzékének stimulálása: Endorphin kioldóhatása van, ami serkenti a baba emocionális és fizikai növekedését. Gyakorlat: szép kép nézegetése, klasszikus zene hallgatása naponta 5-10 percig az első trimesztertől a szülésig.
Ő nekünk adta egy újabb csodáját! Akkora a felénk való szeretete, a belénk vetett bizalma, hogy gyengeségeink, félelmeink, aggódásunk ellenére ránk bízza a gyermekét. Így lesz áldott az állapot, ami az Istennel való találkozás különös kegyelmét hordozza.
Valamikor november első napjaiban, az 5. hét elején kezdődtek a rosszullétek - elég korán. Kezdetben ez csak annyit jelentett, hogy ha nem ettem elég gyakran, elfogott az émelygés, ami azonban evés után azonnal elmúlt. Kívántam a jéghideg colat, a McDonald’s-os hamburgert és a sült krumplit. Minden várandóságom így kezdődött.
Balázs kifejezetten nem szerette ezt az időszakot:
"-Már a pocakban mérgezzük szegényt...!"
De ha kellett, éjjel 11 órakor is elindult otthonról, hogy hamburgert hozzon nekem.
A hónap közepére állandósultak a rosszullétek: sokszor hánytam, volt, hogy az ágyból sem volt erőm felkelni. Semmilyen folyadékot nem tudtam lenyelni - már a colat sem -, kívántam sok mindent, de semmi nem esett jól, és hamar ki is jött belőlem. Az éjszakák álmatlanok voltak, nem tudtam pihenni, fáradtan és émelyegve keltem...
Balázs, amit csak tudott átvállalt a gyerekek körüli- illetve az itthoni teendőkből, de napközben a két kisebbet nekem kellett ellátnom - és én gyakran azon kaptam magam, hogy egy órára is elaludtam mellettük "játék" közben...
Azt mondják a lelkileg nehezen viselt várandóságok járnak ilyen erős rosszulléttel..., talán van benne valami igazság - számomra ez a várandóság indult a legnehezebben...
November közepén mentem el orvoshoz. Kicsit tartottam tőle. Igazából nem volt okom rá, de valahogy nehezen szántam rá magam... A doktornőmnek nem is jeleztem, miért kérek időpontot - pedig ezt mindig előre meg kell mondani - gondoltam elég lesz, ha ott kiderül.
Mikor bementem mosolyogva fogadott:
"-Hogy vannak? Csak egy sima vizsgálat lesz?"
Nem lehetett tovább húzni:
"-Nem. Talán egy újabb kisbaba..." - de be sem tudtam fejezni a mondatott, olyan boldog lett, hogy közbevágott:
"- Gondoltam én! Éreztem hogy nem kell még semmit beírnom a vizsgálati lapra!"
Valahogy megkönnyebbülten huppantam bele a fotelbe, jól esett a mosolya... Az UH egy 11 mm-es embriót mutatott.
 |
| 28 napos 6 mm-es embrió |
 |
| 46 napos, 2 cm-es embrió |
Légzés: segít az ellazulásban, kedvezően befolyásolja az anyagcsere folyamatot, a megfelelő oxigenizáció serkenti a baba növekedését és intelligenciáját. A légzőgyakorlatokat naponta öt percig végezzük az első trimesztertől a szülésig.
Relaxáció: megszünteti a szorongást és a stresszt, enyhíti a fájdalmat, csökkenti a feszültséget. A relaxációs gyakorlatot naponta öt percig végezzük az első trimesztertől a szülésig.
Vizualizáció: csökkenti a félelmet a szüléstől, ellazít, endorphint old ki, erősíti a prenatális kötődést. A vizualizációs gyakorlatokat naponta öt percig végezzük az első trimesztertől a szülésig.
(A vizualizáció során egy elképzelt vagy valós képet kivetítünk a "belső képernyőnk-re". A vizualizációs gyakorlatok fejlesztik a belső látásunkat, képi
megjelenítésünket, a figyelem összegyűjtését és irányítását, valamint
rendszeres gyakorlásával az elmélyülés képessége is fejlődik.)
Az anya 6. érzékének stimulálása: Endorphin kioldóhatása van, ami serkenti a baba emocionális és fizikai növekedését. Gyakorlat: szép kép nézegetése, klasszikus zene hallgatása naponta 5-10 percig az első trimesztertől a szülésig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése