Ma este kisfiamnak (vagy ahogy ő mondaná: Nagyfiamnak) teljesen váratlanul, az altatás közepén leszakadt az ágya (az már elhanyagolható tényező, hogy az apjával együtt feküdtek rajta - ne kérdezzétek, mekkora is az ágy). Kicsit bosszankodva és tanácstalanul néztünk össze a férjemmel: Most hol aludjon a gyerek? Mire Ő villámsebességgel megoldotta a problémát: "Nem baj, Apa! Aztaa! Bunkerágyam lesz! Igeen!" És örömében már szedte is össze hozzá a takarókat...
Megkönnyebbültünk. Pfú, de jól vette a kanyart, büszkék vagyunk rá, igazán! Oké, oké, akkor legyen "bunkerágy". És nem telt bele 10 perc, Apa szétkapta az ágyat, eltüntette a szobából és pillanatokon belül elkészült a "bunkerágy". Igazi új bunkerágyhoz igazi új mese illik és Apa elővette a Kisvakond bábut, majd elkezdett játszani és mesélni a két csillogó szemű gyereknek. A mese végén a Kisvakond a következő cseles kérdést tette fel a Nagyfiúnak: "Veled alhatok? Itt az új bunkerágyadban? Egészen reggelig?" Mire a mi Nagyfiúnk: "Persze, persze, és majd átviszlek magammal Apáékhoz éjszaka!"
Tél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése