"-Ha szeretünk, sebezhetőkké vállunk - simogatta meg a férfi a nőnek a vállaira leomló hosszú haját. -A szenvedés végigkíséri életünket... Alakítja, formálja bensőnket, s megedzi a lelket. A legcsodálatosabb dolgok, a legnemesebb érzések a fájdalomból születnek!
Megfogta Annának az arcát, s gyengéden maga felé fordította: -Gondolj csak a gleccserek által kivájt gyönyörű fjordokra! A szeszélyes hullámok erejére! A megformált partokra! A sziklafalakból faragott ívekre, a tűhegyes csúcsokra! A föld alatti folyosók, a meseszép barlangtermek is a felszín alatti hasadékok fájdalmas tágulásából jönnek létre. Ne feledd - nézett mélyen a nő szemébe -a nagy dolgok vajúdva születnek, akár a hegyek, s merész, vonzó magaslatokká a szél, a víz ereje, a szenvedés koptatja őket."
(Kelemen Erzsébet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése