"Csillogó körmök fél perc alatt!" - nem háziasszonyoknak!

Egyik vasárnap vendégségbe voltunk hivatalosak egy születésnapi köszöntésre. Sajnos úgy alakultak a napjaink, hogy az ajándékot nem tudtuk időben beszerezni, így maradt a vasárnap délelőtt és valamelyik bevásárlóközpont - mondanom sem kell mennyire lelkesedett férjem a programért... Mikor nagy nekikészülődés után még szombat este felvázoltam neki a vasárnap délelőtti vásárlást, csak ennyit kérdezett:
"- A gyerekekkel?" Szerencsére még idejében gondoskodtam a gyerekek vigyázásáról, így nyugodt szívvel mondhattam: "- Nem, csak Bulcsút visszük magunkkal." (Ő többnyire még átalussza a délelőttöt.) Erre láthatólag megkönnyebbült, így több szó nem is esett erről aznap este.
Másnap az egy gyerekes szülők gondatlanságával vetettük bele magunkat az áruházi vásárlás vasárnap délelőtti forgatagába...
Az ajándékot meglepően gyorsan eldöntöttük és a beszerzése is gyanúsan simán ment, férjem legnagyobb örömére, de bennem már ott bujkált a gondolat, hogy valaminek még történnie kell, ha egy vásárlás ennyi energiát hagyott bennem... tanakodtam... nem is kellett sokáig várnom.
Már kifelé indultunk, férjem tolta a babakocsit és igyekezett minél gyorsabban kijutni a tömegből. Én is siettem utána, de nem voltam elég gyors. Az egyik sarkon egy fiatal nő elkapta a kezemet és egy zöld szappandarabot nyomott bele. "- Ajándék!" - mondta. Kezemben a kis zöld szappannal, félig futva sajnos visszanéztem rá. Értetlenségemet látva újra megragadta a kezemet. Tört magyarsággal próbálta elmagyarázni, hogy egy fantasztikus, új lehetőség nyílt a körömápolásra, csak mutassam a mutatóujjamat. Aztán a nevemet tudakolta - nem küzdve tovább a magyar nyelv számára túl bonyolult rendszerével - már angolul. Gépiesen válaszoltam, szemem közben idegesen fürkészett a tömegben a babakocsi és a férjem után.
Eközben a nő - mindezzel mit sem törődve - villámgyorsan magyarázta, hogy ha ennek a fantasztikus körömreszelőnek az egyik oldalával megreszelem a körmöm, aztán a kék oldalával elsimítom és pár pillanatot várok..."- Most csukja be a szemét! És most nyissa ki! Voala! - íme az újjá varázsolt, gyönyörűen csillogó köröm alig fél perc alatt. A hatása két hétig tart!" - hadarta mindezt angolul, majd valami folyadékot csöpögtetett a körmömre, amivel a csillogás még tovább megőrizhető. Ekkor fordítottam csak vissza a fejemet újra a nő felé, zavartan néztem a valóban feltűnően csillogó körmömet és csak ennyit tudtam kinyögni: "- My baby...!" Aztán kihúztam a kezemet a nő kezéből és futottam a babakocsi után. Épp akkor értem a kijárathoz, amikor a férjem kilépett az áruházból, - így szerencsére semmit nem vett észre az egészből.
A délelőtt folyamán még eljátszottam a gondolattal, milyen jó is lenne, ha ilyen csillogóak lennének a körmeim...de aztán a nap sűrű teendői között elfeledkeztem róla.
Este a gyerekek fürdetése, rendrakás, mosogatás, fürdés után bebújtam az ágyba és a szemem véletlenül a délelőtt kifényesített, mostanra teljesen elfelejtett körmömre tévedt. A csillogás csaknem teljesen lekopott. Félig magamban mosolyogva gondoltam: "- Hát ezt sem háziasszonyoknak találták ki...!" De már nem bántam. Az igazán fontos dolgok egész máshol kezdődnek...