A család, ahonnan jövünk: Mentalitás

A család, ahonnan jövünk minden téren meghatároz minket. Talán semmiben sem nyilvánul ez meg jobban, mint a mentalitásban, a család adott gondolkodásmódjában, viselkedésében. Jellemünk, egyediségünk, egyéniségünk ebbe burkolva fejlődik, változik, bontakozik ki.
Gyermekkorunktól kezdve alakul ki bennünk és erősen egyéni rendszerünk alapjává válik, éppen ezért nem kérdőjelezzük meg. Így aztán kívülről, tudatosan látni önmagunkat, hihetetlen kihívást és bátorságot jelent, bizonyos kort, de legalábbis érettséget kíván, hogy adott rendszerünket képesek legyünk kibillenteni helyzetéből. Ránk ragad, bennünk él, visszük magunkkal mindenhova és sok erő kell ahhoz, hogy más irányba tereljük! (Biztosan mindenki észreveszi sokszor: ugyanúgy reagálunk helyzetekben, mint a szüleink, felismerjük őket a tetteinkben, a hozzászólásainkban, gesztusainkban...stb.)
Mielőtt teljesen elválunk szüleinktől és hozzákötjük valakihez az életünket, optimális helyzetben már volt annyi konfrontációnk, tapasztalatunk a világgal, emberekkel, hogy megpróbáltuk a rendszert kibillenteni adott helyzetéből, vagy legalábbis megtalált minket az érzés, gondolat: "Az én gondolkodásmódom nem egyezik meg mindenkiével, az én meggyőződéseim nem feltétlenül helyesek, talán sok esetben tévesek is!"
Mikor belépünk az új kapcsolatba, tudatosan kell vállalnunk a mentalitásbeli különbözőségeket, nyitottnak kell lenni a másik gondolkodásmódja felé, ugyanakkor nem szabad elveszíteni teljesen a sajátunkét! Közös erővel, sok akarattal, munkával, kompromisszumok tömegével segíteni kell az új rendszer, gondolkodásmód kialakulását, melyhez később mindkét fél tartja magát.

Tél