"Add a kezed, most induljunk csöndben...
Nem!... Rohanjunk, míg vágyunk nem lohad,
Kocsinkon függöny, a szivünk könnyben,
Míg emberek közt száguld a vonat
S kiszállunk majd egy csodálatos tájon,
Hol semmi sincs, csak illat és meleg:
Fölszikkasztjuk a könnyeinket
S megengeded, hogy szeresselek..."
(Ady Endre: A könnyek asszonya)
Örömmel olvastam az eddigi bejegyzéseiteket, annyira szépek és szívhez szólóak. Nem is vártam mást tőletek,"csak" ennyi értékes gondolatot.Várom a további bejegyzéseket, minden jót nektek, erőt, kitartást, sok jó kedvet, és sok-sok szeretetet.
VálaszTörlés