Ki hitte volna, hogy egyáltalán lesz ilyen bejegyzés?...
Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, éppen a 38. hetet töltöttük be...ez volt az utolsó hónap csodája, az egyik csodája...
Az utolsó analízisen két dologra törekedtem. Az egyik az volt, hogy megerősítsem a pocaklakónkat a már korábban megbeszélt születési időpontban, a másik pedig, hogy kértem, áruljon el valamit magáról..., nem az érdekel, milyen a külseje, hanem, hogy milyen személyiség rejtőzik a külső mögött. Először nem tudtam eldönteni, nem lesz-e túl bonyolult kérdés ez a kisfiúnk számára, de az analitikus bátorított: kérdezzem csak meg nyugodtan, ha bármi miatt nem akar, vagy nem tud válaszolni rá, akkor jelezni fogja. Ez az a hely és idő, ahol és amikor semmi sem erőltethető, és semmit nem lehet kikényszeríteni..., csak az fog megtörténni és csak azt fogom megtudni, amit a baba el akar, illetve el tud "mondani". Ahogy feküdtem az ágyon becsukott szemmel és kerestem a kapcsolatot a méhemmel és a babával, ismét a nagy átlátszó csatorna jelent meg, de a következő pillanatban már a méhemen belül találtam magam egy széken ülve...és a méhem fel volt díszítve virágokkal és szívekkel, minden olyan nyugodt volt. Mikor elmondtam az analitikusnak, amit látok, mondta, hogy ezt nekem készítette a baba és úgy tűnik így reagált a kérésemre. Hogy őszinte legyek, ebből hosszú távú következtetéseket nem mernék levonni a személyiségére vonatkozóan, de az biztos, hogy nagyon szereti az anyukáját!...
A 37. héten, ahogy az orvosommal előre megbeszéltük, elmentem az utolsó vizsgáltra. Az UH ismét megerősítette, hogy kisfiút várunk, de sajnos kevésbé örömteli dolog is kiderült. A baba mindkét veséjében cisztákat látott a doktornő, összesen 13 darabot. Ezeknek a 35. héten még nyomuk sem volt. Abban maradtunk, hogy másnap bemegyek a kórházba, és ott megnézi a gyerekorvos is egy jobb felbontású UH-on.
Sajnos otthon rögtön utána néztem az interneten mit is jelent, ha egy magzat veséiben cisztákat találnak. És ahogy az lenni szokott, mindjárt a legrosszabb híreket vettem készpénznek, vagyis, hogy ilyen esetben a szülést megindítják. Az esetek többségében császármetszés útján születik meg a baba, majd az újszülöttet rögtön megműtik, hogy eltávolítsák a cisztákat...
A pszichoszociális funkció a család tagjai számára mentális biztonságot, háttérvilágot teremt, mentális érzelmi szükséglet-kielégítést. Ettől lesz a család a társadalom számára az egyént karbantartó rendszer. Ettől lesz az egyén kiegyensúlyozott tagja a társadalomnak.
