2013. május 21., kedd

Rajz a gyermeki lélek varázslatos lenyomata

A gyermek rajzaival olyan üzenetet közvetít, melyet más módon még nem igen tud kifejezni. Rajzok által próbálja saját magában elrendezni, feldolgozni az átélt eseményeket. A rajzolás tehát rendszerező és esetenként gyógyító hatást gyakorol a gyermeki lélekre.
A rajzolás és a festés egyik nélkülözhetetlen előfeltétele a rajzeszköz megfelelő kezelése, mozgatása. A másik pedig a rajzolni vágyás, valamint ismeret a lerajzolni kívánt dolgokról. Mindegyik készséget szükséges fejleszteni, vagyis egyre magasabb szintre emelni.



 A gyermekrajz, még a legegyszerűbbnek tűnő is, teljesen tudattalanul a gyermek lelkéből indul ki. Ezért soha ne minősítsük azt! Semmiképen se állítsunk fel követelményeket, hogy a gyermek mit és hogyan rajzoljon!
Bánjunk a rajzokkal tapintatosan, hiszen általuk a gyermek lelkében nyerhetünk bepillantást! A rajzokon keresztül újra és újra feltárulhat előttünk a -sokszor a felnőttek által elfeledett- gyermeki lét varázslatos világa.
 A mozgás, a zene és a tánc lélekfelszabadító erejéhez hasonlatosan a rajzolás és a festés is oldja a szorongásokat, és felszínre segíti az esetlegesen elfojtott érzelmeket, vágyakat. A gyermekrajzok elemzésével sok mindent megtudhatunk gyermekeinkről, illetve általuk sokkal mélyebben megismerhetjük őket. Olyan rejtett információkat kaphatunk a személyiségükről, amiket szavakkal még nem tudnak, vagy nem akarnak elmondani.




Ismerkedés a rajzolással

Egyéves kor körül elég éretté válik a kicsi kar- és kézmozgása ahhoz, hogy vastag, hengeres, szélesen nyomot hagyó és puhán kenődő krétát adjunk a kezükbe. A színek legyenek minél erősebbek és egymástól eltérőek. A kisgyermek a vastag krétát még mind az öt ujjával megragadja, marokra fogja. Rajzolás közben a csuklója nem hajlik rugalmasan, és a mozdulatban szinte az egész testével részt vesz. Majdnem merev karral húzza az egyenes vonalakat, ütögetve, döfködve pontokat firkál. Ekkor a legjobb, ha függőleges felületre -táblára, kerítésre, falra- rajzol.
Minél többször gyakorolhat a kicsi,  annál hamarabb megérti a helyzetet. Firkálás közben megtanulja folyamatosan vezetni a vonalakat és azt, hogy a mozdulatai igazodjanak a rajzfelület nagyságához. Ilyenkor legyünk mellette és osztozzunk örömében, sikerében. Ragadjunk mi is krétát, és alkossunk együtt, mutassunk gyermekünknek példát. Mindig hagyjuk, hogy belerajzoljon vagy kiegészítse a mi rajzunkat is. Magyarázattal, vagy akár még mesével is kísérhetjük a rajzolást, így értessük meg vele, hogy a vonalak és pontok hálózata jelentéssel bír.


Irkafirka

Hogy mikor kezdődik a firkakorszak és hogyan alakul a rajzképességek fejlődése, leginkább attól függ, hogy a gyermeket milyen családi háttér veszi körül. Időben adnak-e kezébe korának megfelelő rajzeszközöket, hogy kap-e a szüleitől és a családtól játékos segítséget, lát-e követendő példát, hall-e dicsérő és buzdító szavakat. Ha ezek megvannak, akkor naponta akár több tucat firkát is lelkesen elkészít csemeténk. Hogyha ezek hiányoznak, nos akkor sem mond le az alkotás öröméről. Rajzolni fog a csokival a falra, vagy a fogkrémmel a tükörre. De azt hiszem, abban egyetértünk, hogy ez nem a legmegfelelőbb módja a rajztanulásnak.
Másfél-két éves kortól a rajzoló mozdulatok már fokozatosan áttevődnek a vállról a könyökre, majd a csukló mozgásai is egyre finomabbá, ügyesebbé válnak. A nagy lendülettel ide-oda húzogatott vonalakat hamarosan felváltja a vonalgombolyag és a körfirka. Eljött az ideje, hogy vízszintes felületen is gyakorolja a gyermek a rajzolást. Remekül lehet firkálni krétával az asztalra, bottal a homokba, és persze az asztalnál ülve egy nagy rajzlapra. Az ujjak finom mozgásait ujjfestmények alkotásával is fejleszthetjük, tenyérrel és apró ujjacskákkal elbűvölő művek készülhetnek.
Ha alaposabban megfigyeljük a firkákat, azt látjuk, hogy szinte minden íráselemet magukba foglalnak. Így érthető, hogy a keveset, vagy egyáltalán nem firkáló gyermek, később sokkal nehezebben tanul meg írni.


Pont, pont, vesszőcske... 

Két és három éves kor között a gyakran rajzoló gyermek műveiben megjelennek a nem túl bonyolult formák. Ilyenek például a kör, a háromszög, a kereszt vagy a csillag, a cikk-cakk, az egyenes, a szög a csigavonal a hurok és a hullámvonal, amik pedig a felnőttek művészetében is visszaköszönnek. A formakészletnek része az írás utánzása is, ami a vonallal és a mozgással való játéknak tekinthető.
Mégis nagyon fontos, hogy alkalmat adjunk az utánzásra, mert a firkálás alakulófélben lévő képi beszéd, s később a tanítás nem kényszerű mintaadást jelent, hanem segítség az önálló rajzkészség kifejlődéséhez. A magától még csak fej-láb emberkéket vagy csak köröket rajzoló gyerkőc sokszor már képes arra, hogy testrészeket is rajzoljon. Először mutogassuk és nevezzük meg közösen magukon és egymáson a testünk különböző részeit. Ezután kérjük meg, hogy újból rajzolja le, de már a kiegészített emberkét. Segítsük őt azzal, hogy a rajzolás közben újból elmondjuk és meg is mutatjuk magunkon a testtájakat.

Apró művészek

Mivel a firka megelőzi a személyiséget tükröző beszéd korát, elmondható, hogy a gyermekrajz az egyéniség legelső lenyomata. Ez az első gondolatokat, élményeket ábrázoló és közlő képi, azaz vizuális nyelvrendszer.
Négyéveskor körül a gyermekrajz jól felismerhetővé válik, és lassan kialakul a gyermek összetéveszthetetlen egyéni stílusa. Ebben az életkorban a gyermekeknél a rajzolás különleges, kettős funkciót tölt be. Az alkotás öröme mellett megjelenik a mindent elsöprő közlési vágy. A gyermek a tapasztalatait, az élményeit másokkal is szeretné megosztani. Rájön, hogy ugyanúgy mint a beszéd, a képek is egységes, mások által is jól felismerhető jelrendszert alkotnak. Még nem tud mindent lerajzolni, ezért mesél a képről, történetekkel gazdagítja azt, értelmezi a lerajzolt embereket és az eseményeket egyaránt.
Mindez azonban csak akkor okoz felhőtlen örömet a gyermek számára, ha már kellően megtanult bánni a különféle rajzeszközökkel, és eközben elegendő biztatást és dicséretet kapott. Így magabiztosan és jókedvűen rajzol akár minden nap. A szülő pedig boldogan gyűjtögetheti az újabb remekműveket.
Az egész kicsi gyermek azért firkál, mert még nem tud rajzolni. De minél előbb megtanul, annál jobb. A rajzolás a felnövekvő gyermek életében fontos és izgalmas játék, lehetőség arra, hogy a háromdimenziós valóságot síkban ábrázolja. Színekkel, formákkal tükrözheti külső környezetét és elbűvölő, mesés belső világát.

Bendig Borbála:gyógypedagógus, mozgásterapeuta
Forrás: 2012 januári Baba Patika

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése