Panci (Franciska Júlia)

Kislányunk csodálatos és egyben hihetetlenül bonyolult személyiség!

Ellentétben bátyjával, jóval korábban érkezett, mint ahogy vártuk. Mindenféle szempontból. Már a pocakban is sok figyelmet követelt magának, a terhesség sem minden gond nélkül telt el.

Mikor megszületett, az egyetlen mondat, amit képes voltam kimondani: „Istenem, milyen kicsi!’’ 1680gr-mal és 43 cm-rel jött 2 hónappal korábban a világra, és születése óta ő maga az élni akarás, az erő, a küzdeni akarás, a kitartás.  Legkisebbnek volt mondható az akkor született babák között, de a legegészségesebb és a leghangosabb is ő volt. Két napos korában ezt írtam a naplójába:

„A nővérek nagy szeretettel gondozzák, Franciskánk a legkisebb és legkedveltebb baba az osztályon. Minden  nővér rajong érte, egymás kezéből veszik ki 1-1 pelenkázás, etetés, öltöztetés során. A Kisasszony mellesleg elég jól tudja, mit akar és mit nem, és olyan nagy a hangja, hogy ha sír, szó szerint az egész osztály zeng tőle! De nem lehet nem szeretettel ránézni.”

Fejlődését illetően kitüntetett figyelmet kapott, koraszülött gondozás, napi tornáztatás... Szerencsére ezt sem a bátyja, sem pedig a család többi tagja nem érezte tehernek, inkább valami érdekes, jó dolognak tartottuk, és mindvégig maximálisan támogatott minket mindenki.

Szépen és problémamentesen fejlődött, így ma már a korosztályánál sokkal önállóbb és ügyesebb. Önállósága alatt azt értjük, hogy nagyon korán kezdett egyedül étkezni, viszonylag hamar lett szobatiszta, és hamar megtanult egyedül öltözködni is. Ezáltal a mindennapi aktivitásokban gyorsan elérte azt a szintet, amikor már nem szorult a segítségünkre. Mindent egyedül akar csinálni, ez nekünk sokszor egy hatalmas türelem-próba játék! Főleg, ha épp nagyon sietünk valahova....

 Alaphozzáállása az élethez: számára nincs leküzdhetetlen akadály, amit akar, azt véghez viszi. Sem szép szóval, sem erővel, sem lekenyerezéssel, sem dorgálással, esetleg fenyegetőzéssel sem lehet eltéríteni az akaratától. Makacs, sokszor erőszakos, kitartó, segítőkész és nagyon szenzibilis személyiség. Óriási szívével és korát meghazudtoló önállóságával, finom kis puszijaival és szívet melengető, felszabadult kacagásával bármikor levesz minket, szülőket a lábunkról! De nem csak mi vagyunk vele így, hanem az óvodában és a családban is. Az oviban az egyetlen gyerek, akinek a beceneve van kiírva mindenhova, és alatta zárójelben a keresztneve.

Bátyját –nagy szerencsénkre- példaképnek tartja, és Vince az, aki bármire rá tudja venni. 

Szeret alkotni, gyurmázni, festeni és rajzolni, rengeteg vidám színt használ, a ceruzát erőteljesen nyomja a papírra. Rendkívül ügyesen puzzle-ozik, és a családban a legjobban memóriázik. Szereti a csatokat, gumikat, mindig kell valamit a hajába tenni. Megőrül az ékszerekért és mindenért, ami rózsaszín. Rendkívül szeret mozogni és a szabadban lenni. Leginkább csak fiúkkal barátkozik, az egyetlen lány kebelbarátja: unokatestvére, Réki, Ősz kislánya. Őt mindig számon tartja, mindig gondol rá, és bár messze lakunk egymástól, nagyon készül minden vele való találkozásra.

A megszokott dolgokhoz ragaszkodik: személyekhez, napirendhez, ételekhez. Az új dolgokat, személyeket teljes elutasítással fogadja. Ez egész kicsi kora óta így van. Már 20 hetesen is ragaszkodott a napirendjéhez, semmivel nem lehetett kizökkenteni belőle. Ha mégis sikerült, pillanatokon belül visszatért rá. Rendszerető, számára mindennek megvan a maga helye. 

Nála nem válnak be azok a módszerek, melyek minden más gyereknél probléma nélkül 
alkalmazhatóak. Őrá egyedi megoldásokat kell kitalálni, és sokszor az sem érvényes, csak néhány napig, jobb esetben hétig. 

Apjával nagy a "szerelem", őt bármikor meg tudja főzni!

Egy kedves történettel zárnám a jellemrajzot.

Karácsony előtt a gyerekek általában már jó előre kigondolták, milyen ajándékot is szeretnének kapni.  Az ünnep előtt 3 héttel (hogy az Angyalka is tudjon készülni) lerajzolják a kívánságaikat, kivágjuk együtt, és felragasztjuk őket az ablakra. Az Angyal pedig Karácsony előtt 2 héttel elviszi a lerajzolt kívánságokat. Vince általában már hónapokkal előre tudni szokta, mit kér majd Karácsonyra, és ehhez most is tartotta magát. Francival egy kicsit nehezebb volt a helyzet tavaly, mert igazán semmit nem szeretett volna, vagy csak nekünk nem mondta el. Végül csak sikerült valami kis kívánságot kiszedni belőle: matricát és édességet szeretne. Magunkban jót mulattunk rajta: Ilyen olcsó gyereket! Aztán gondolta a mi Angyalkánk, csak hoz neki valami mást is, mint matricát és édességet. Hozott is.

Amikor Panci kibontotta az ajándékait a fa alatt, legnagyobb megrökönyödésünkre két csoportra osztotta őket, majd a nagyobbik csoportot visszatolta a fa alá és így szólt:

-"Ezek nem kellenek, ezeket nem kértem, köszönöm!"

Ilyen a mi kis Hercegnőnk!