Hunor

 Hosszabb szünet után folytatódjék a család témakör, ezen belül pedig következzék legkisebb gyermekem, Hunor. Róla már olvashattatok a babanaplóban.
 Most mégis egy kicsit más oldaláról szeretném bemutatni nektek, mellőzve az általános dolgokat, mint súly, magasság és fogak száma. Ezúttal az ő szerepét és helyzetét kívánom bemutatni nektek a mi kis családunkban. Hogyan is viszonyulunk hozzá és fordítva. 

 Kezdjük a testvérével, Almával való kapcsolatán. Bár a két gyermek külsőleg nagyon hasonlít egymásra, személyiségükben meglehetősen különböznek. Alma kislányként is inkább kellette magát és kitartóan kérte szépen, vagy éppen nyávogósan a dolgokat, de kivárta, amíg odaadtuk neki. Fel sem merült, hogy elvegyen valamit kérés nélkül. Hunor elveszi, ami neki kell. Ha nem lehet, akkor pedig csak hangot ad elégedetlenségének. Nagyon jó mozgású gyermek, ami Almáról nem mondható el. Jelenleg se veled, se nélküled kapcsolat van közöttük. Míg Hunor a felfedező szerepét játssza, addig Alma az el-molyolós, rendezgetős, egy játékkal is órákig el-bíbelődős időszakát éli. De egyikük sem igazán önmaga a másik nélkül. Számon tartják egymást és igénylik az együtt létet, még akkor is, ha ez konfrontálódással jár együtt. Próbálkozások mindenesetre vannak az együtt-játszásra, még ha irányítással is.

 Az angyali hajú gyermek nem hazudtolja meg fiúi mivoltját. Eleven, érdeklődő, hangos és csintalan."Bunyóra fel!"-Ez a jelszava.Azt szereti, ha a drága szülei jól megdögönyözik, esetleg el-gyepálják. Igyekszik minden együtt töltött időt maximálisan kihasználni, hogy minél tovább tartson a móka. Apukáját nagyon szereti, és igyekszik rácsimpaszkodni, amikor csak lehet. Ennek ellenére, ha meglát engem, akkor nincs menekvés. Hiszen anya csak egy van. Etetni is jobban szeret engem mint saját magát. A fogócskázást négykézláb és a bújócskázást is nagyon szereti. Ilyenkor mindig nagy kacagásba torkollik a játék.
 Fő attrakciója a létrára mászás és a WC-be surranás. Igyekszik minden lehetőséget megragadni,  hogy ez sikerüljön. Nincs még másfél éves, de tudja,ha valaki oda készül, és akkor ő is sprintel.
Így nagyon észnél kell lennünk, hogy ajtó ne maradjon nyitva, mert akkor aztán meg lesz szentelve a WC (a kefe által). A létra főleg ne maradjon elöl, mert abba már jobb belesem gondolni, hogy mi-történhetne vele, ha fölmászna rá.
 A nap fénypontja, ha kimegyünk a szabadba. Nagyon szereti az állatokat. Bogáncs kutyával előszeretettel kiabál, csak úgy, ahogy tőlünk hallja, és ha már kapott tőle egy-két kutya puszit akkor megy Tappancshoz, a nyúlhoz.
 Az elmúlt három hónapban felgyorsultak az események. Hunor lassan,de biztosan lábra állt és most már kapaszkodás nélkül is közlekedik. Természetesen ennek következtében sokat esik, és nem mindig szeret utána újra felállni. Inkább mászik tovább, vagy ölbe kéredzkedik.
 Egyre több szót használ(létra, Alma, baba, mama, apa, gyí-ló, hamm, nem, de, te, anya) bár nem ejti olyan tisztán őket, mint anno Alma. Mi azért megértjük és örülünk neki.
Rakoncátlan szőke hajával és csintalan tekintetével mindannyiunkat elvarázsol. Reméljük, hogy ez így is marad örökre.