Mi nem túl hosszú idő után, és nem a terveinknek megfelelően, abba, a számunkra nehéz, élethelyzetbe kerültünk, hogy le kell mondanunk azokról az eltervezett vágyainkról, amik ugyan hívogatónak és szépnek tűntek, de soha nem voltak a mieink, és meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami már a miénk, amit nem akartunk, de Isten tervének a része az életünkben: egy újabb kisbabára.
Be kell vallanunk, hogy először szó szerint sokkot kaptunk, amikor tudatosult bennünk az - akkor még áldottnak egyáltalán nem tartott - állapot. Ahogy felmértük magunkban erőinket és lehetőségeinket, az elfogadás és befogadás lehetetlen érzése ébredt bennünk.
Majd az idő múlása letagadhatatlanul magával hozta a kisbaba növekedését, sokak imája segített át minket a káoszon.
A házas hittanon a vezető házaspár gondolata, - ami akkor még egyáltalán nem tűnt megnyugtatónak - hogy ez már nem a mi erőinkre van bízva, ezt Isten maga viszi végbe az Életünkben - tudatosította bennünk hitünk értelmét. Hiszen mit ér, ha pont most cserbenhagy...
A mondás így szól: Ember tervez, Isten végez.
Eddigi életünk során a mi terveink mentén haladt az utunk, Isten kegyelmében fürödve. Szeptembertől kezdve már nem mi megyünk az úton, hanem Isten visz bennünket. Neki nem elég, hogy az életünk része, Ő vezetni akar minket. Irányíthattunk volna továbbra mi is. De mit érünk, ha Isten teremtő erejét hagyjuk ki az életünkből? Hiszen tudjuk: mindig eggyel többet kell vállalni, mint amennyit elbírunk.
Eddigi életünk során a mi terveink mentén haladt az utunk, Isten kegyelmében fürödve. Szeptembertől kezdve már nem mi megyünk az úton, hanem Isten visz bennünket. Neki nem elég, hogy az életünk része, Ő vezetni akar minket. Irányíthattunk volna továbbra mi is. De mit érünk, ha Isten teremtő erejét hagyjuk ki az életünkből? Hiszen tudjuk: mindig eggyel többet kell vállalni, mint amennyit elbírunk.
Mostanra újra megbarátkoztunk a gyermekvárás gondolatával. Ismét előkerültek a "babás könyvek" - ahogy a gyerekek hívják őket - amikből estéről estére a kis tesóról kell mesélnünk. Vágyakozunk, tervezünk, várakozunk. Folytatódik számunkra az advent és reményeink szerint még rengeteg örömet tartogat.
Most elindul egy babaváró napló, ahol hónapról hónapra megosztom Veletek a történetünket, az életünknek, ezt az újabb nagy utazását, ahol nap, mint nap csodák között fogunk járni, és ezeknek a csodáknak felismerésére hívlak Benneteket is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése