Két és fél éves Réka lányunkat a nyáron tudtuk rászoktatni arra, hogy a bilit ne hozza be a nappali, vagy éppen a konyha közepére, ha rá kell ülnie, hanem maradjon bent a WC-ben. Hosszas egyezkedés után az a kompromisszum született, hogy az ajtó nyitva marad, amíg a bilin ül... Igen ám, de Zsombor fiúnk - "rend a lelke mindennek" alapon - időnként rácsukja a húgára az ajtót, aki hangos sírással tiltakozok a "kirekesztés" ellen.
Egyik ilyen alkalommal Rékuskánk csak ennyit mondott:
- Zsombor, ne csukd be az ajtót, mert félek.
- Nem kell félni Réka, mert a Jóisten ott van Veled. Kérjed, hogy segítsen!
Az ekkor erősödni kezdő hüppögésre Zsomókánk csak ennyit mondott:
- Ha pedig még mindig félsz, akkor szóljál nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése