Válság vagy lehetőség?

Nemrégiben egy ismerősöm arról panaszkodott, hogy milyen rosszak manapság az emberek. Szinte nem is lehet úgy kinyitni az újságot, vagy bekapcsolni a televíziót, hogy ne találnánk legalább egy olyan hírt, ami igazolja ezen állítás igazságát. Emberek ezrei válnak önhibájukon kívül munkanélkülivé, tízezrei nem tudják kifizetni a gáz és a villany díját. Segítő kezeket pedig egyre nehezebb találni. Az emberi brutalitás ma már önkontroll nélkül tör elő, s képes ret- tegésbe taszítani azokat, akik még hisznek a tisztességben, és segítségére sietnek azoknak, akik bajban vannak. Lassan olyannyira hozzászoktunk a brutalitáshoz és a katasztrófákhoz, hogy szinte már nem is csodálkozunk az újabb és újabb borzalmakon. Mindeközben a legmagasabb szinten mu- tatnak példát arra, hogyan kell mindent és mindenkit a saját önző céljaink érdekében felhasználni. Látszatproblémákat gerjesztenek, és kommunikációs fogásokkal fedik el saját bűnüket. Egyre többen gondolják, hogy a bűnt nem követi semmiféle büntetés, ezt pedig sokan ki is használják a

tisztességes és becsületes emberek kárára. Ma már mindennapos, hogy kisebbségeket lázítanak a többség ellen, és a többséget a kisebbségek ellen. Önkéntelenül felmerül a kérdés: lehet-e még ennél mélyebbre süllyednünk? Ne legyen kétségünk felőle: a gonosz újabb és újabb eszközöket fog bevetni, hogy az embereket a pokol erői segítségével megtévessze és megfélemlítse. Ilyen körülmények között van-e még időnk azzal foglalkozni, hogy elkezdődött a húsvéti készületi időszak: a nagyböjt? Lehet-e akkor a megtartóztatás értékéről beszélni, amikor sokaknak élete

állandó megtartóztatás a nagyböjtön kívül is? Van-e értelme akkor nagylelkűségről beszélni, amikor inkább a jól megérdemelt büntetést kívánnánk a bűnözőknek? Saját lelkünk megerősítése nélkül nem remélhetjük, hogy a körülöttünk lévő világ bármiben is változni fog. Legyen a Szent Negyven Nap idei célja, hogy saját környezetünkben megpróbáljuk láthatóvá tenni Isten országát. Ehhez nem kell más, mint hogy figyelmesek, toleránsak és előzékenyek legyünk másokkal. Ne engedjük, hogy az önzés irányítson minket, és ne engedjük, hogy a gonosz terjedéséről szóló hírek elvegyék reményünket! A gonosztól nem kell félni, harcolni kell ellene, hogy a nagyböjti időszak áldozataira elérkezhessen Húsvét öröme.

/Kürnyek Róbert – Martinus a Szombathelyi Egyházmegye havilapja/