Templomban köttetett. Mégis vége lesz?

In medias res, vágjunk is bele! :)

A 2012-es Képes Kálvin Kalendáriumban megjelent (Kiss Sándor) cikk rövid összefoglalója, gondolatébresztőnek!

A Református egyház neves személyiségei nyilatkoznak arról, hogyan látják ma és miként változott a házasság kötés templomi formája, illetve miben különbözik egy polgári eskütételtől.

A cikk írója pedig arra keresi a választ, hogy vajon többet jelent-e még valamivel a mai fiatalok számára a templomba köttetett házasság, mint a polgári esküvő. Adhat-e, tud-e biztosítékot adni az egyház a válásokkal szemben?

Nem kívánom az egész cikket megjeleníteni ezen oldalon, inkább csak figyelemfelkeltésnek szánom, és bízom abban, hogy gondolatébresztőként szolgál, nem csak a házasság előtt álló fiatalok számára (nem elrettentésként), hanem azoknak is akik már évek óta házasságban élnek.

Most leginkább azokat a gondolatokat kívánom megosztani, amik bennem kezdtek el csírázni.

Első körben a házasságtétel komolyságát vizsgálja a cikk, amire Szűcs Ferenc (teológus, Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának professzora) azt a választ adja, hogy ez leginkább korjelenség és nem áll összefüggésben a felekezeti hovatartozással. Sajnálatos módon a mai nyugati életforma nem kedvez a tartós és egész életre szóló elköteleződéseknek.

Hogy miért nem esküsznek a fiatalok és ha igen miért nem veszik komolyan eskütételüket, miért válnak? Kérdésre Szarka Miklós (házasság és családterapeuta, lelki gondozó) azt a választ adja, hogy a mai világban általános szemléletmód, hogy az adott szónak nincs hitele. Hiszen az egyházban is sokkal többen tesznek esküt mint ahányan átgondolják annak mélységét és fontosságát.

Máskülönben pedig nem lehet elvárni egy szekuláris embertől, hogy másfél órás előkészítő beszélgetés után komolyan vegye azt az Istent akinek a nevében esküszik.

Nagyobb jelentősége lehet az emberek előtt tett fogadalomnak, hiszen ez ösztönzőleg hathat a házasulandó felekre, hogy az emberek előtt tett szavukat megtartsák.

Az egyház szerepét és jelentőségét abban látja Szarka Miklós, hogy sokkal több időt és energiát kéne fektetni azoknak a fiataloknak a lelki gondozására, akik az egyházi házasságkötés útján megfoghatóak.

Végh Tamás (a Budapest-fasori Református Egyházközség vezető lelkipásztora) arról nyilatkozik, hogy az egyház segíteni tudja a házasulandó fiatalokat és a házaspárokat, amennyiben ők segítséget kérnek és elismerik, hogy segítségre van szükségük. De garanciát a házasságukért nem tud vállalni. Ezt a harcot nekik egymással kell megvívniuk. Egyedül az Úr lehet számukra a garancia, amennyiben vele vannak és keresik az ő közelségét.

„A válások alkalmával mindkét fél elhagyta a forrást és totális az ember elveszettsége. Igaz, totális az Úr mentő szeretete is, és fantasztikus kegyelmével még az abszolút reménytelenből is tud csodát építeni.”

Ezzel az Istenbe vetett reménnyel szeretném zárni soraimat és reményt adni a házaspároknak akik esetleg kétségek között állnak, és a házasságra készülő fiataloknak. Legyen bátorságuk szembe menni a társadalmi normákkal, ha az életüket egy biztos alapra akarják helyezni.