Megváltozott női szerepek - első rész-

Kezdetnek egy kis történelmi visszatekintés:

A nők számára a polgári társadalomig az egyetlen közösség a család volt. Arisztotelész szerint a nő a gyermekhez hasonló minőségben tagja a házközösségnek. Vezetett, egyszerűen azért, mert a természet a férfit rendelte vezetésre. A polgári társadalomban, a gazdasági és társadalmi változások hatására módosult a család, azon belül az asszonyok státusza. A piaci viszonyok megváltoztatták a nők egy részének családon belüli helyzetét.

A nő családon kívül folytatott kereső tevékenysége a XX. században általánossá vált, tehát a nők többsége férjhezmenetele után is dolgozott. A század elején a kereső nők általában még mind hajadonok voltak és „a férfiaknak is presztízskérdés volt, hogy feleségét, családját egyedül tudja eltartani.” A század végére azonban teljesen elfogadottá vált, hogy a már házas de még gyermektelen asszony munkát vállaljon, illetve, hogy „a gyermekek növekedése során elérkezik az az idő, amikor a feleség ismét munkába áll”.

 

Fontos változás volt még a XX. században, hogy míg kezdetben a nők zöme szaktudás nélkül került munkahelyére, most a század végén sokkal nagyobb hányaduk rendelkezik képesítéssel. Ez a családi élet szempontjából azzal a következménnyel jár, hogy a nők számára is fontos lesz a karrierépítés, fontos lesz számukra, hogy a tanultakat hasznosítsák és szakterületükön sikereket érjenek el.

Ennek következtében a nő férjét megközelítő arányban járul hozzá a családi jövedelemhez, de az otthoni feladatokban a férj nem feltétlenül veszi ki a részét ugyanúgy, mint a nő, annak ellenére, hogy a feleségnek már nincs annyi ideje a házimunkára. A nők keresőtevékenységével a házasságkötés női motivációja megváltozott. Hiszen a század elején a férjhezmenetel volt az, ami egy nő jövőjét biztosította, ma azonban az önálló kereset következtében a nők önfenntartók is lehetnek. Ez szerepet játszik a házasság nélküli együttélések számának rohamos emelkedésében, hiszen a nő számára már nem fontos az a jogi formula, melyet házasságkötéskor írnak alá, és, amely biztosítja, hogy „a férj szükség esetén ellátására kötelezhető és a házasság ideje alatt a férj jövedelme felerészben feleségét illeti”. Emiatt emelkedik a válások száma is, mert a nőt már nem tartja férje mellett a megélhetés kényszere. Nem kiszolgáltatott többé.

Következménye még a nők munkába állásának a csökkenő gyermekvállalási tendencia. Hiszen a gyermek akadályozza a nőt a karrier építésben, így ő többször meggondolja hány gyermeket akar szülni. Ezt megkönnyíti a születésszabályozás módszereinek gyors fejlődése.

(Forrás: Cseh-Szombaty László: A családi értékek változása, és ennek hatása a családi funkciók alakulására )

 Lehetne persze feszegetni, hogy mikor volt több önmagával, az életével elégedett, boldog nő - akkor-e, vagy most, de talán nem érdemes. Egy dolog azonban biztos, legalábbis  a tudomány mai állása szerint: a férfiak nem tudnak gyermeket szülni. Ez valamiért a nők kiváltsága lett, azt is mondhatjuk és nem túlzunk: életfeladata. Az, hogy a világ oly sok idő után kinyílt a nők számára is, nagyon nagy lehetőség - amit nem elsősorban a saját javukra kellene kamatoztatni  - pl.: karrier - hanem beépíteni, abba a feladatba, ami minden munkahelyi pozíciónál szélesebb munkakört, több kreativitást és jobb logisztikai látásmódot igényel, a gyermeknevelésbe. 

„A családi élet, magánélet és a munka, a hivatás –a mindennapi életnek ez a két meghatározó szférája, csak ritkán, kivételes helyzetben jelent alternatívát, a legtöbb embert nem kényszeríti választásra. Annak ellenére, hogy sokan küzdöttek anyagi gondokkal, a nőknek a legfontosabb a család és a gyermekük volt, mert nem az anyagi gondokat, fizikai nehézségeket, idegi megterhelést társították a gyermekvállaláshoz, hanem a gyermek nyújtotta érzelmi többletet.”

(Forrás: Pongrácz Tiborné – S. Molnár Edit: A gyermekvállalási magatartás alakulása)