Hármas ünnep!

--> Hármas ünnep!Reformáció, Mindenszentek és Halottak napja.



Férjem református és házasságunk kötése óta bizony ez az ünnep is jelentőséggel bír családunk számára. Az ökumenikus házasságban élés mindig egy kettősséggel jár azon házaspárok és családok számára, akik gyakorolják és megélik hitüket és vallásukat. Erről hosszabban majd a "Mit jelent ökumenikus házasságban élni" c. írásomban kívánok részletesebben kitérni. Most csak annyit, hogy tiszteletünket egymás és az ünnep iránt közös istentiszteleten való részvételben fejezzük ki.

Mindenszentek és halottak napja. E két ünnep nekem sokáig összefolyt. Egészen addig, míg meg nem született a lányom, Alma. Ugyanis az ő keresztelőjét mindenszentek ünnepén tartottuk unokatestvérével, Vincével együtt. Azóta megváltozott számunkra ez az ünnep. Bár Alma még óvodás, úgy gondolom, hogy nem lehet elég korán kezdeni a védőszenttel való ismerkedést. Hiszen egy ember csak akkor válhat igazi példaképpé gyermekünk számára, ha kellő kapcsolat alakul ki a kiválasztott személy és közötte, ezt pedig minél korábban el kell kezdeni építgetni. Gyermekeink védőszentjei Assisi Szent Klára és Páli Szent Vince.
Gyermekkoromban védőszentünk ünnepén vettük elő a Szentek életét, vagy más írást és úgy ismerkedtünk vele. Később már, iskolásként, akiről lehetett, arról filmet is néztünk.
Saját tapasztalatom, hogy mindez igenis lelki épülésemet szolgálta. Bár több védőszentem is van, mégis leginkább Árpádházi Szent Erzsébet áll hozzám a legközelebb, talán azért is, mert őt én magam választottam.

 Halottak napján családunkban nem volt szokás a temetőlátogatás. Mi ezeket az év más napjain bonyolítottuk le. Azonban Édesanyám mégis emlékezetessé akarta tenni ezt az ünnepet a számunkra, ami annyit jelentett, hogy a család minden megholtjáért gyújtott egy szál gyertyát az ablakban és közben imádkoztunk, esetleg énekeltünk, és hallgattuk az őseinkről szóló történeteket. Mert ilyenkor mindig előkerült valami az emlékezet tarsolyából. Vagy a mi kérésünkre, vagy Édesszüleim beszélgetése közben. Gyertyafény, történetek, amelyek visszaidézik és közénk ültetik azokat, akik testben már nem lehetnek közöttünk, de a lelkük itt van velünk.

Amióta férjhez mentem, Férjem családjának hagyományait ápoljuk és őrizgetjük. Ilyenkor összejövünk, ellátogatunk a nagyszülők és keresztszülők sírjához, megnézzük nagymama régi házát, ahol férjem és testvérei kalandos nyári élményei születtek, és a régi szomszédokkal beszélgetve felelevenednek az emlékek.
Itthon, Mezőszemerén nincsenek közvetlen hozzátartozóink a temetőben, csak jó szomszédok, barátok, ismerősök, akiket ittlétünk 5 évében veszítettünk el. Ilyenkor döbbenek rá, hogy hány ember is halt meg azóta, hogy ideköltöztünk.
A temető közvetlen szomszédságában lakni nem túl felemelő érzés, másrészről viszont egy állandó találkozási pont. Itt a halottak tisztelete talán még nagyobb szerepet kap, mint másutt. A falu lakosai  igen gyakran megfordulnak errefelé, és ilyenkor beköszönnek, vagy legalább integetnek.

És végezetül: a fény az éjszakában.
Estefelé kisétálunk a gyerekekkel és gyönyörködünk a fényekben, gyújtunk egy-egy szál gyertyát azok sírján, akiket ismertünk és imádkozunk a lelkük üdvéért és a jó halál kegyelméért.