Kertünk gyümölcsei

Amikor tudatára ébredtem, hogy kertünk mennyi kincset rejteget magában, a félelem és rettegés vett erőt rajtam, nem pedig az öröm és a benne rejlő lehetőségek. 3500m2-en gazdálkodni két olyan embernek, akik még a nagymama kertjén kívül, vagy a hobbikertészkedésen kívül még nem nagyon láttak mást és nem is próbálták, bizony nagy falatnak tűnik.
A férjem azonban nagy lelkesedéssel vágott neki a számomra lehetetlennek tűnő feladatnak.
4 évig próbálkoztunk több kevesebb sikerrel, munka és gyermek mellett. Majd rájöttünk, hogy bármennyire is hozzánk nőtt, és megtermeltünk benne ezt-azt (paradicsomot, paprikát, hagymát, krumplit, foghagymát, zellert, babot répát és gyökeret, salátát, brokkolit, retket). A kertünkből inkább a gaz látszódott ki, mint a veteményes, ami viszont jó álcának bizonyult a hívatlan vendégek ellen.
Ez az év az első, hogy csak a gyümölcsfákkal és annak terméseivel kell megbirkózni.
Így hát nekiláttam a befőzésnek, aszalásnak, és mindenféle gyümölcsös finomság készítésének.

"30 perces" finomságok a hétköznapokra

Hétfő
04:30 kelés.
5:30 indulás a munkába.
07:00 - 15:30 munka.
16:30- 19:00 nyelviskola.
20:00 otthon, főzés plusz egyéb házi teendők elvégzése, tanulás.
22-23 alvás.

Kedd
04:30 kelés.
5:30 indulás a munkába.
07:00 - 15:30 munka.
Rohanás haza, evés.
19-21iig mise, hittan.
22-23 alvás.

Szerda ugyanaz, mint a hétfő.

Csütörtök az első nap a héten amikor munka után nincs semmi, csak bevásárlás. Így 18-19 óra között érek haza. Otthon persze vár a mosatlan, a főzés, és a rendrakás.

Péntek
8-kor kelés
9-13-ig munka, utána takarítás otthon. :)

Ilyen beosztás mellett nem sok ideje van az embernek bármit is sütni hétközben. Pedig ekkor érezi legnagyobb szükségét egy kis nasinak, ami a leterheltség érzését valamivel könnyebbé teszi. Szerintem ezzel ti is pontosan így vagytok!
Ezért -mivel férjemmel mindketten édes szájúak vagyunk- ki kellett találni valamilyen megoldást, ráadásul mivel ő éjszakázik még inkább szüksége van a plusz energiára. Nem csak este, hanem másnap reggel is, amikor nyelviskolába megy.

Így tehát csak olyan édességek jöhetnek szóba, amelyek egyszerűek és gyorsan készen vannak. Mindenkinek melegen ajánjom ezeket a recepteket mert nálunk kiállták a próbát és abszolult beválltak!

Íme az első nagy kedvenc, egy itteni specialitás! Elkészítése legfeljebb 40 perc sütéssel együtt :)



Dán fahéjas tekercs

A tésztához:
10 dkg vaj/margarin felolvasztva                                  
40 dkg liszt
1 csomag sütőpor
5 dkg cukor
15 dkg joghurt/tejföl
1,5 dl tej
 + a nyújtáshoz kevés liszt

A töltelékhez:
10 dkg cukor
2 kk. fahéj/ keserű kakaó por (ha valaki csokis csigákra vágyik!)
 
A kenéshez:
4 ek. tejszín vagy tej (én tejjel szoktam de úgy is telesen jó)
2 ek. cukor

 
Elkészítés:
1.) Előmelegítjük a sütőt 220 fokra, sütőpapírral kibélelünk egy 20x30 cm-es tepsit (én tortaformában szoktam sütni!)
2.) Gyorsan elkeverjük a lisztet, sütőport és cukrot, majd hozzáadjuk a tejfölt, tejet és 3 ek. híján az olvasztott vajat. Összegyúrjuk (nagyon könnyen összeáll) és lisztezett munkalapon kinyújtjuk.
3.) A kinyújtott tésztát megkenjük a maradék olvasztott vajjal, majd megszórjuk a fahéjas cukorral, és feltekerjük.
4.) A tekercset kb. 4-5 cm vastag csigákra vágjuk (nekem általában 8 csiga lesz belőle) és a tepsibe/tortaformába tesszük. (nem túl szorosan, mert megnőnek a sütés alatt!)
A tetejükre csurgatjuk a cukorral elkevert tejszínt és a forró sütőbe tesszük. Kb. 20-25 perc alatt készre sül. 

Jó étvágyat!

/Tavasz/

Megváltozott férfiszerepek 2. rész - Interjú

"Szüleim családjaiban a női irányítás volt leginkább jellemző.
Édesapám próbált ezen változtatni, de azt hiszem, mindig tartott attól, hogy ez az ő kapcsolatukban is így lesz. Úgy érzem, ez anyukámnál is probléma volt, valahogy nem tudta összeegyeztetni a női tartást és az alázatosságot. Bár próbáltak egymással ilyen téren összhangba kerülni, de az otthonról hozott példa hiánya erősebb volt náluk.
Erre a jelenségre más embereknél lettem először figyelmes, amikor vita esetén, látni lehet valami fajta félelmet a szemükben, és érezni lehet a levegőben, hogy ez már rég nem az adott vitáról szó.
Sokat töprengtem azon, hogy miként lehetne máshogy csinálni.
Szeretném ha fontos helyzetekben, vagy éles szituációkban lenne szavam, főként azért, mert nem szeretem, ha más emberek előtt vitatkozunk. Szeretem, ha az olyan kérdéseket, ami mélyen érint minket, kettesben beszéljük meg, ha meg nem ilyen kérdésről van szó akkor felesleges is a vita. A férfi irányítás híve vagyok, de csak addig, amíg ez nem hatalom, hanem felelősség és törődés a másik felé.

A férfiszerepről alkotott képemben messze nem a tartás az első, inkább a gyengédség és megértés. Elsősorban menedék szeretnék lenni.
Szeretném segíteni a feleségemet abban is, hogy meg tudjon birkózni a mai nők elkerülhetetlen dilemmájával: karrier vagy család. Szeretném, ha mindkettőhöz lenne kedve és megtalálná közöttük az összhangot. A tudat pedig, hogy rám bízhatja magát teljesen, talán segít levenni válláról azt a terhet, hogy ebben a döntésében a megélhetésnek, vagy az anyagi kiszolgáltatottságtól való félelemnek bármi szerepe is legyen. (Ami valljuk be, elég meghatározó indok manapság a nők részéről.)

Nálunk apai ágon a férfi csak a keresetért volt felelős.
Szeretem, ha meg van a nőnek és a férfinak a tradicionális feladata, de ezt lelkiismeretünk szerint mindig rugalmasan kell kezelni.  Én szeretnék a gyereknevelésben is részt venni. Azt hiszem fontos nekem, hogy a saját értékrendemet át tudjam adni gyermekeimnek. A természet szeretetét, a klasszikus zene világát és az Istenben való hitet. Erre a legjobb módszernek azt tartom amit Barsi Balázs atya remekül megfogalmazott: "...legjobb, ha beleszeretjük a gyerekbe".
(Ezzel kapcsolatban azért számítok nehézségekre, mivel nem apai mintaként hozom magammal.)

Bár foglalkoztat a család anyagi biztonsága, de fontosabbnak tartom, hogy megfelelő lelki hátteret is tudjak nyújtani a gyerekeimnek, így kevésbé teszem ki őket lelki betegségeknek.
Például sok olyat láttam, hogy ha az apai biztonság egy lány számára nem elérhető, túl hamar belemegy kapcsolatokba, amivel ezt próbálja pótolni.

De mindezek felett legfontosabbnak kettőnk őszinte és kiegyensúlyozott kapcsolatát tartom, amire egy egészséges család épülhet."

/Tavasz férje/

Levélprés

 Még tavasszal egy piacozás alkalmával tettem rá szert, most jó hasznát vettük.

                                           A nyáron még virágprésnek használtuk

Megváltozott férfiszerepek - 1. rész

„Vándor, nincsen út, csupán mit megtapodtak lépteink;

utat járva tör az ember, semmi egyéb útja nincs.

Utat járva tör az ember,

S egyszer vissza is tekint:

Ott az ösvény, s már hiába járná, taposná megint.“

Antonio Machado (Tímár György fordítása)

 

A férfi szerepét (értsd ezalatt a következőkben: férfi, férj, apa) talán ugyanolyan nehéz meghatározni, mint a nőét. Különösen, ha a témát boncolgató személy maga nem férfi. 

Azonban Értetek mindent, kedves Olvasók! 

Tehát hosszasan beleástam magam a témába és egyszerre csak arra lettem figyelmes, hogy teljesen másképp látom a férfi nemet, sőt, egyáltalán csak most kezdem világosan látni és érteni a férfi szerepet. Hirtelen rádöbbentem, hogy egyáltalán nem is gondolkodtam még el eddig a férfiak szerepén. Így hát őszinte leszek, hálás vagyok Nyárnak, Ősznek és Tavasznak, hogy rám bízták ezt a feladatot. Hatalmasat fordult velem a világ! És, ha őszintén odafigyelve olvassátok a következő sorokat, szívből kívánom, hogy Titeket is hatalmába kerítsen az az érzés, mely rávilágít a teremtett világ megfoghatatlanságára és csodálatosságára! 

...és ezzel együtt megértsük, hogy a férfiak ugyanolyan nehéz helyzetben vannak szerepkörüket illetően, mint mi, nők.

A nőknél már említettük, hogy a családban látott példa meghatározó szerepet játszik, leginkább abban, hogy a nő ki tud-e teljesedni anyaságában. Hasonlóan van ez a férfiaknál is. A család jelentősen befolyásolhatja a fiú kiteljesedését saját szerepkörét illetően. Míg a nőnek a mai napig leginkább otthon, addig a férfinek a külvilág felé kell bizonyítania. Ez nem csak egyszerű kötelességük, hanem a férfi nem saját elvárása magával szemben. Mi, nők, különösképpen tartsuk ezt tiszteletben!!

Tökház

                                                 A képek magukért beszélnek.

                                                      Az őszi szünetben készült

 Jó tanács: igyekezni kell minél jobban kivájni a tököt, de ne vékonyítsuk el nagyon a héjánál, nehogy kilukadjon.

                                      A tök beléből sütőtökkrémlevest készítettünk.

A kivilágított házikóról készült kép sajnos nem sikerült. Manócska házikója őrzi  az álmukat éjszaka.

Megváltozott női szerepek - második rész -

Ebben a részben röviden szeretnénk Nektek bemutatni egy kutatást, amit mi végeztünk 18-24 év közötti lányokkal a női szerepekkel kapcsolatban. A kutatás időpontjában ezek közül a lányok közül még egyik sem volt házas, de elmondják az érzéseiket, gondolataikat, félelmeiket a rájuk váró, házasságon belüli szerepkonfliktusokkal kapcsolatban.

Rövid betekintés az interjúkba - némi magyarázattal:

Saját családra mindannyian vágynak. Akik teljes családban nőttek fel, azért, mert érzik megtartó erejét, akiknek ez nem adatott meg, azért, mert érezték a hiányát. Azt azonban tudják, hogy a gyermekvállalás felelősségteljes feladat. Nemcsak érzelmi, de anyagi biztonságot is igényel.

A gondolkodásbeli különbség elsősorban abban mutatkozik meg, hogy ki, milyennek értékeli az anyagiak fontosságát a gyermekvállalásban.

Íme néhány példa azok közül, akik nem az anyagiakra helyezik a hangsúlyt. Ők azok, akik sokgyermekes családban nőttek fel.

 

„Négy gyerekre gondoltam. Négyre…, de maximum hat.

A mai világban nagyon kis szerepet kap a család. Nagyrészt azért nem akarnak gyereket a szülők, mert igazából mindent meg akarnak adni nekik, de mivel a pénz sokat számít, inkább csak egyet, vagy kettőt vállalnak, hogy nekik mindent meg tudjanak adni. De szerintem nem feltétlenül fontos, hogy mindent meg tudjanak adni a gyereknek. Mi is vagyunk kilencen, és a papám sem keres sokat, sőt ahhoz képest mondhatnám, hogy keveset keres, és mégis megvagyunk. Szóval szerintem nem a pénzen múlik a gyermekvállalás.”

Egymás árnyékává válni

 Mi, a házasságunk elején nem beszélgettünk a szerepekről. Ezek időközben alakultak, alakulnak. Rendjét meghatározták az otthonról hozott minták. Nekem a szüleim példája volt a meghatározó, míg Attilának a nagyszülői minta adta az alapot.

  A szüleimnél édesanyám volt a "tűzhely", aki mindig otthon volt velünk volt, terelgetett bennünket. Édesapám adta a hátteret, teremtette meg a kenyérre valót, intézte az ügyes-bajos dolgokat. Szülői értekezletre járt, orvoshoz, vásárolni és különórákra vitt bennünket.

  Attila nagypapája lelkész volt, ő végezte a munkáját és a felesége adta hozzá a hátteret. A nagypapa ezenkívül a ház körüli tevékenységekbe segített be, (ami nem női munka volt) mint pl. a favágás.

  Házasságunk első évében én leginkább háziasszony voltam és feleség. Első gyermekünk születése előtt, 10 hónapig munkanélküliként, ennek a szerepnek és a hobbijaimnak éltem, valamint igyekeztem bekapcsolódni a falu életébe.

 Attila munkáját nagyban befolyásolják az évszakok változásai, így télen egy kicsit többet, tavasszal és nyáron pedig kevesebbet van idehaza. Ő, mint családfenntartó akkor a munkájának élt és fennmaradó idejében a ház körüli teendőket látta el.

  Első gyermekünk születésével ezek a szerepek, feladatok kibővültek az apa-anya, vagyis szülői szerepkörrel járó feladatokkal.

  Második gyermekünk születése után kezdtek megváltozni a dolgok, és ez jelen helyzetünkben is így van. Én elsősorban, mint anya vagyok itthon és csak másodsorban háziasszony. Attila egyre nagyobb részt vállalt munkája és tanulmányai mellett a háztartási és gyermekgondozási teendőkben (pl. altatás, óvodába vitel, vásárlás, szülői értekezleten való részvétel, ügyintézés, kenyérsütés). Próbál tehermentesíteni, mert látja rajtam, hogy a két gyermekkel való törődés, valamint egy háztartás vezetése, meghaladja erőimet.

  Most ennek függvényében gondolom, és célom, hogy házasságunkban a szerepek megosztása úgy kell működjön, hogy bármikor egymás árnyékaivá válhassunk, ha a szükség úgy kívánja. Ez alatt azt értem, hogy a férfiaknak is tudni kell anyáskodni a gyermekek felett és elkészíteni egy egyszerű ételt,amikor nincs meleg étel az asztalon.

  Minekünk, nőknek, pedig értenünk kell olyan dolgokhoz is, mint a villanykörte cseréje, vagy lefolyó kitisztítása, vagy egy kályha begyújtása. Esetleg csupán csak hallgatni, ill. figyelmeztetni a másikat. Ehhez nem elég megítélnünk és kritizálnunk egymást, hanem igenis tisztelettel és kellő alázattal kell fordulni a másik fél felé, ami gyakran nagy-nagy lemondásokkal és türelemmel jár. Hiszen egyikünk sem kevesebb, vagy több a másiknál, és hogyan is működhetnénk egymás nélkül?!
 Természetesen, emberi mivoltunkból fakadóan, olykor-olykor többet várunk el a másiktól, és elégedetlenek vagyunk azzal, amit csinál, vagy éppen nem csinál. Szeretnénk megválni rövidebb, vagy hosszabb időre szerepeinktől, de ezek bizony már életünk végéig a mieinkek maradnak, csak a hordozásában segíthetünk egymásnak és természetesen biztatni, dicsérni a másikat, hogy nagyobb kedvvel álljon neki a szerepével járó feladatnak.
A témával kapcsolatban hallgathattok a Kossuth Rádió Napközben című műsorában

Nagyszüleink receptje

Krumplikása, ahogy Mi szeretjük

1 kg krumpli

kb. 20 dkg liszt (ez attól függ, hogy a krumplink mennyire lisztes, van, hogy kevesebb is elég)

1 jó nagy fej hagyma

olaj

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, majd annyi sós vízben, ami éppen elfedi, megfőzzük. Ha megfőtt, leöntjük a vizet, krumplinyomóval alaposan összetörjük, hagyjuk hűlni, majd jöhet a kemény munka :).
A liszttel ugyanis nagyon alaposan ki kell keverni az összetört krumplit és ez bizony fáradtságos, olyannyira, hogy nálunk, csak a Nagypapa vállalkozott rá.
Ő értünk azonban szívesen megtette - mert mindig ezzel az étellel készült, ha tudta, hogy megyünk. Pedig ránk bizony néha igen sokáig kellett várni..., hiába ígértük a késő délutáni megérkezést, ritka eset volt, hogy éjjel 11 óra előtt gördült be az autónk a - talán késő délután óta nyitva álló - kertkapun...
A várva várt krumplikása mégis ott gőzölgött az asztalon...

...tehát a liszttel kikevert krumplit egy olajba mártogatott evőkanállal tepsibe szaggatjuk - jó szorosan egymás mellé helyezzük ezeket a "galuskákat", majd a felaprított és olajon megpirított hagymával bőségesen meglocsoljuk. Ha mindez a tepsibe került, már csak egy jó forró sütőre van szükség, amiben ropogós pirosra sütjük. Melegen, tejföllel bőségesen meglocsolva tálaljuk.

Nálunk a gyerekek egyik legkedvesebb étele:).

kép forrás: utazas.sk

Éléstár

Receptjeink, amelyeket megosztunk Veletek, nem azért különlegesek, mert ismeretlen, vagy különleges hozzávalók szükségeltetnek hozzá, hanem, mert családi anekdoták, események kötődnek hozzájuk, illetve kapcsolódnak születésükhöz, amelyek érdekessé tették őket. Természetesen lesznek közöttük olyanok is, melyek még ifjak, hiszen egy új család nem csak a megsárgult papírfecniken megmaradt recepteket őrzi a Nagymamától, Anyukától vagy a Nagynéniktől, hanem bizony új receptek is beférkőznek a régiek közé.
Igyekszünk képes illusztrációkat is adni saját elkészült ételeinkről, (nem csak a végeredményről, hanem a folyamatról is) ezzel is színesítve Éléstárunkat. Előfordulhat azonban, hogy saját képek hiányában másokét fogjuk felhasználni. (Ezeknek forrását mindig megjelöljük!)
Fogadjátok sok-sok szeretettel és próbáljátok ki mihamarabb receptjeinket. Jó étvágyat hozzá!

Szívesen fogadjuk azt is, ha megosztjátok velünk ezen ételek saját szájízetekre formált változatait.

Megváltozott női szerepek - első rész-

Kezdetnek egy kis történelmi visszatekintés:

A nők számára a polgári társadalomig az egyetlen közösség a család volt. Arisztotelész szerint a nő a gyermekhez hasonló minőségben tagja a házközösségnek. Vezetett, egyszerűen azért, mert a természet a férfit rendelte vezetésre. A polgári társadalomban, a gazdasági és társadalmi változások hatására módosult a család, azon belül az asszonyok státusza. A piaci viszonyok megváltoztatták a nők egy részének családon belüli helyzetét.

A nő családon kívül folytatott kereső tevékenysége a XX. században általánossá vált, tehát a nők többsége férjhezmenetele után is dolgozott. A század elején a kereső nők általában még mind hajadonok voltak és „a férfiaknak is presztízskérdés volt, hogy feleségét, családját egyedül tudja eltartani.” A század végére azonban teljesen elfogadottá vált, hogy a már házas de még gyermektelen asszony munkát vállaljon, illetve, hogy „a gyermekek növekedése során elérkezik az az idő, amikor a feleség ismét munkába áll”.

Az Ősz üzenete

Sokan vannak, akik nem szeretik az őszi hónapokat..., ha mélyen belegondolok, a nyár élénk színei után én is nehezebben viselem a nappalok lassú fogyatkozását.
Az ősz - a nyári pezsgés, frissesség után - az elcsendesedés, megpihenés évszaka. Az elsárgult, lehulló levelek tánca, a tört fények és a hajnali ködök a haldokló világot, az elmúlás valóságát hozzák el nekünk.
Szeretem az őszt, szeretek a vastag avarban kutatni gesztenye után, szeretem a hajnali ködbe burkolózó hideg ölelését, a későn kelő nap halvány színeit, és szeretem belélegezni az avar illatát Arany János fái alatt...

 

Ha lehetőségem van arra, hogy együtt csendesedhessem el a természettel, akkor én ebben az évszakban teljesedek ki igazán. Ilyenkor az elmúlás gondolatát átveszi egy sokkal mélyebb, tartalmasabb érzés: miszerint az életünknek Rendje van. A természet megpihen, erőt gyűjt, hogy tavasszal újra életet adhasson - ez az Ősz üzenete. Hiszen, ha nem így lenne, ugyan miért kellene a betakarítás, a nyár gyümölcseinek leszedése, eltevése? Készülünk a jövőre..., mint ahogy a körülöttem hajladozó fák mókusai is teszik, egy mélyebb ősi Erőbe, Rendezőbe vetett hittel.


 http://www.youtube.com/watch?v=WSXO152DjvE

Levél Zitának

Drága Zitus!

Szeretnénk megköszönni Téged az Úrnak, azt, hogy megismerhettünk, hogy családunk tagja lehettél, hogy részese lehettél Életünknek és mi a Tiédnek!

Vidám arcoddal, a világ felé való érzékenységeddel, gyermeki tisztaságoddal, kommunikatív és olykor makacs jellemeddel, stabil jelenléteddel igazi szín voltál az egész Nagycsalád életében!

Kérünk Téged, hogy Nagyapával együtt gondoljatok Ránk, imádkozzatok Értünk, azokért, akik feladatukat, itt a Földön, még nem teljesítették be! 

Mennyei születésed napja előtt még búcsút venni sem tudtunk Tőled..., talán éppen ezért, szomorú szívünk most leginkább arra vágyik, hogy még egy meleg puszit adhassunk az arcodra.

Azonban vigasztal minket a tudat, hogy a Te szívedet a szomorúság már meg sem közelítheti!

Szeretettel zárunk örökre emlékezetünkbe!

Luca, Veronika, Bogáta, Sarolt

Hármas ünnep!

--> Hármas ünnep!Reformáció, Mindenszentek és Halottak napja.



Férjem református és házasságunk kötése óta bizony ez az ünnep is jelentőséggel bír családunk számára. Az ökumenikus házasságban élés mindig egy kettősséggel jár azon házaspárok és családok számára, akik gyakorolják és megélik hitüket és vallásukat. Erről hosszabban majd a "Mit jelent ökumenikus házasságban élni" c. írásomban kívánok részletesebben kitérni. Most csak annyit, hogy tiszteletünket egymás és az ünnep iránt közös istentiszteleten való részvételben fejezzük ki.

Mindenszentek és halottak napja. E két ünnep nekem sokáig összefolyt. Egészen addig, míg meg nem született a lányom, Alma. Ugyanis az ő keresztelőjét mindenszentek ünnepén tartottuk unokatestvérével, Vincével együtt. Azóta megváltozott számunkra ez az ünnep. Bár Alma még óvodás, úgy gondolom, hogy nem lehet elég korán kezdeni a védőszenttel való ismerkedést. Hiszen egy ember csak akkor válhat igazi példaképpé gyermekünk számára, ha kellő kapcsolat alakul ki a kiválasztott személy és közötte, ezt pedig minél korábban el kell kezdeni építgetni. Gyermekeink védőszentjei Assisi Szent Klára és Páli Szent Vince.
Gyermekkoromban védőszentünk ünnepén vettük elő a Szentek életét, vagy más írást és úgy ismerkedtünk vele. Később már, iskolásként, akiről lehetett, arról filmet is néztünk.
Saját tapasztalatom, hogy mindez igenis lelki épülésemet szolgálta. Bár több védőszentem is van, mégis leginkább Árpádházi Szent Erzsébet áll hozzám a legközelebb, talán azért is, mert őt én magam választottam.

 Halottak napján családunkban nem volt szokás a temetőlátogatás. Mi ezeket az év más napjain bonyolítottuk le. Azonban Édesanyám mégis emlékezetessé akarta tenni ezt az ünnepet a számunkra, ami annyit jelentett, hogy a család minden megholtjáért gyújtott egy szál gyertyát az ablakban és közben imádkoztunk, esetleg énekeltünk, és hallgattuk az őseinkről szóló történeteket. Mert ilyenkor mindig előkerült valami az emlékezet tarsolyából. Vagy a mi kérésünkre, vagy Édesszüleim beszélgetése közben. Gyertyafény, történetek, amelyek visszaidézik és közénk ültetik azokat, akik testben már nem lehetnek közöttünk, de a lelkük itt van velünk.

Amióta férjhez mentem, Férjem családjának hagyományait ápoljuk és őrizgetjük. Ilyenkor összejövünk, ellátogatunk a nagyszülők és keresztszülők sírjához, megnézzük nagymama régi házát, ahol férjem és testvérei kalandos nyári élményei születtek, és a régi szomszédokkal beszélgetve felelevenednek az emlékek.
Itthon, Mezőszemerén nincsenek közvetlen hozzátartozóink a temetőben, csak jó szomszédok, barátok, ismerősök, akiket ittlétünk 5 évében veszítettünk el. Ilyenkor döbbenek rá, hogy hány ember is halt meg azóta, hogy ideköltöztünk.
A temető közvetlen szomszédságában lakni nem túl felemelő érzés, másrészről viszont egy állandó találkozási pont. Itt a halottak tisztelete talán még nagyobb szerepet kap, mint másutt. A falu lakosai  igen gyakran megfordulnak errefelé, és ilyenkor beköszönnek, vagy legalább integetnek.

És végezetül: a fény az éjszakában.
Estefelé kisétálunk a gyerekekkel és gyönyörködünk a fényekben, gyújtunk egy-egy szál gyertyát azok sírján, akiket ismertünk és imádkozunk a lelkük üdvéért és a jó halál kegyelméért.