Boldogság cseppek - csoda

Boldogság cseppek - út a boldogsághoz

Pozitív kommunikáció elemei  

1. Ki tudom fejezni az érzéseimet és az érzelmeimet nem sértő és bántó módon 

2. Egyenes és nyílt megnyilatkozásaim vannak 

3. A verbális és a nonverbális üzeneteim egyensúlyban, harmóniában vannak

4. Bátorítom a másik önkifejezését    

/Pál Feri 2012.01.17. előadásából/

Boldogság cseppek

Boldogság cseppek

Történet a filmrendezőről, akinek leégett a háza

  Egy filmrendező ott, ahol ő él, ott neves filmeket készít, Cannes-i filmfesztiválon díjnyertes alkotása volt. A családi házukban élt, és a családi házuk porrá égett. És ő ráadásul egy olyan gyűjtögető pasi volt. Tehát filmek, kópiák, egyetlen példányok, fényképek, fotók, családi képek, levelek, levelezések, minden ott volt a házban, és 2-3 óra alatt porrá égett neki minden. Egy férfi, aki több, mint 60 éves. 8 nappal utána egy előadáson a következőt mondta. „Mikor végül elkezdtem fotózni az üszkössé vált háznak a romjait, és kiteregettem a még valamennyire megmaradt fotókat a földre, akkor eszembe jutott egy gondolat. Ezt még az apám meg az anyám mondta régen. Amikor valami nehéz dolog történt a családban, mindig azt mondták. <<Fiam, ebből a rosszból próbálj meg kihozni valami nagyon jót. Ebből a rosszból most hozzál ki valami nagyon jót.>> 8 nappal ezelőtt vesztettem el mindenemet házastul, emlékestül, az életművemestül, mindenestül. És ez egy nagyon fontos gondolat, amit szeretnék most különösen is kimondani. Ez pedig az, hogy a boldogságnak, vagy a boldoggá levésnek van egy praktikus kulcsa. Nem az egyetlen, de egy fontos kulcsa. Ez pedig az, hogy tudok megfelelő dologra, szempontra fókuszálni, összpontosítani.” 

 

 Ez a férfi, mikor 8 nappal a minden vagyonának, mindennek az elvesztése után azt mondja. „Mikor ott álltam az üszkös romoknál, eszembe jutott apám és anyám, akik otthon azt mondták, hogy hát valami rossz, ebből most valami nagyon jót kellene kihozni.” Ez a férfi elkezdett erre összpontosítani. Ez a férfi egy boldog ember, boldog ember. 8 nappal a mindene elvesztése után is boldog ember, és egyre boldogabbnak is fogja érezni magát. Most persze ez nagyon fájhat neki, a veszteség az veszteség, de a veszteség átélésének az óráiban máris elkezdett valami nagyon jóra összpontosítani. Az első lépés ilyen értelemben – most ha gyakorlatiasak szeretnénk lenni – hogy megtanulunk tudatosan valami olyasmire összpontosítani, ami segít bennünket abban, hogy reálisan… Reálisak maradjunk, és közben boldog emberré tudjunk válni, olyasmire összpontosíttok. Ha csak úgy hagyom, „Most így, most úgy…”  Ugye a második pont abban a gondolatsorban, hogy a jól-lét elemei, az elmélyülés. Az elmélyülés mivel kezdődik? Hogy tudok összpontosítani valamire, ami növel engem. Összpontosítani. 

/Pál Feri/

Boldogság cseppek

Elégedettség a házassággal - férfiaknál:

 

Ezek a kutatások alapján a házassággal való elégedettséget okozó legfontosabb tényezők. Hogy tudjuk, mi az, amire a legtöbb ember azt mondja, hogy ő a társkapcsolatában azért boldog vagy elégedett, mert… ? 

 

- Kölcsönösen egymás társai és barátai vagyunk. 

 Tehát akkor tudunk boldogan és elégedetten lenni a társunkkal, hogyha azt tudjuk mondani, hogy kölcsönösen egymásnak társai és barátai vagyunk. Ez szerepel a kutatásokban a legelső helyen, hogy kölcsönösen egymás barátainak tartjuk és látjuk magunkat.

 

- A meghittség, számíthatok rád 

„Boldog vagyok akkor, hogyha köztünk meghittség van, mély összetartozást élhetek meg veled.” Meghittség, összetartozás, egymáshoz tartozás. Hogyha az a tapasztalatom, és ezt te ki is fejezed, hogy elkötelezett vagy mellettem. Tehát hogy a szónak most emberi, érzelmi értelmében számíthatok rád. Egy férfi ettől boldog. 

 

- Közös feladatok és célok 

A férfiaknál ha vannak közös feladatok és célok. Tehát ha a férfi úgy érzi, hogy közös célokat tűztünk ki és vált vállnak vetve toljuk a talicskát, az igen, ezért érdemes volt. Egy férfit hihetetlenül le tud kókasztani az, hogy ha ő éppen építi a házat és a felesége fanyalog. Nem, a férfinak arra van szüksége, hogy tudja, hogy „Veled együtt építem. De én olyan jó vagyok hozzád, hogy én építem, te meg csak drukkolsz. De legalább akkor légyszi’ ezt!”

 

- Hasonlóság és védettség 

A közös célok, feladatok közös életstílust, tehát valahogy a hasonlóság és a védettség. Azért a férfiak szeretnek odahengeredni, gömbölyödni egy női ölbe. Szeretnek oda medvebocsozni, oda… Visszavonjuk az összes tüskénket, s úgy odagömbölyödünk.

 

- Az apaság élménye 

A kutatások azt mutatták, hogy a férfiak sokkal emberibbek, mint ahogy azt a nők gondolják. Még annál is emberibbek, ahogy mi gondolkodunk magunkról. Sokkal érzőbb és normálisabbak vagyunk. 

/Pál Feri 2012.01.24. előadásából/

Boldogság cseppek

A bárányhimlős ló

Először Kislányom kezdte, két hét, majd Nagyfiam is elkapta, újabb két hét. Szinte már én is karanténban érzetem magam.
Miután másodszorra is kikecmeregtünk valahogy belőle, megünnepelni szabadságunkat, kikerekeztünk a Prater-be. Együtt töltöttük az egész délelőttöt, labdáztunk, sárkányt eregettünk, játszótereztünk, majd megebédeltünk.

Hirtelen feltámadt a szél és megindultak a sötét felhők (a Prater-ből ilyenkor azonnal menekülni kell, bár, amikor az ember már látja őket, teljesen mindegy, úgyis elkapja az eső), mi is sietősre vettük hát lépteinket a biciklik felé. Pont a lovak mellett hagytuk őket. Mielőtt beültettük volna a gyerekeket az ülésbe, Nagyfiam felkiált:
- Apa, nézd! Ő is elkapta!
- Ki? Mit? - néz körbe Apa.
- Az a ló! Nézd!
- De hát mit? - most már én is értetlenkedve nézelődök, miközben Kislányomat próbálom - néhány darab szőlőcukorral történő megvesztegetés után - beletuszkolni a biciklis ülésbe.
- Apa, nem látod? Pöttyös! Ő is pöttyös, mint én! Vajon melyik lótól kaphatta el? - és rámutat egy szép almásderesre.
Nagyot nevettünk, de nem ábrándítottuk ki tévhitéből Nagyfiúnkat:
- Ó, igen, már látom! Ez valóban nagyon érdekes! De most inkább menjünk, nehogy még egyszer elkapd a betegséget, ezúttal egy lótól! - válaszolta bölcsen Apa.
És már tekertünk is hazafelé. Természetesen, végig zuhogó esőben.

Boldogság cseppek

Milyen ajándéktól vagyunk a legboldogabbak


 Azt kutatták, hogy a boldogság szempontjából mi az az ajándékfajta, amitől a legboldogabbakká válunk. Mit kell ajándékoznunk ahhoz, hogy a társunk a lehető legboldogabb legyen?
 Az derült ki, hogy a boldogság szempontjából az sokkal, sokkal hatékonyabb, ha nem tárgyakat adunk, hanem élményeket. Az az ajándékfajta az, ami a leginkább boldogabbakká tesz bennünket, az élmény, és nem a tárgy. A kutatók azt is leírták, azért nem tárgy, mert a legizgalmasabb, legszebb, legörömtelibb tárgyhoz is hozzászokunk, egyszerűen megszokjuk, és ugyanott vagyunk, mint ami miatt szerettük volna a pezsdülést, az újat, ugyanoda jutunk. Tehát hiába még újabb, még újabb, még újabb, öröm, lenn vagyunk, öröm, lenn vagyunk. Nem úgy az élménynél! Tehát ezért az igazi jó ajándékok, élményeket ajándékozni. Elmennie együtt valahova, kipróbálni valamit, valami közös újdonság, megtanulni együtt valamit, megnézni valamit együtt. Beszélni róla, átélni együtt, mert ezek a helyzetek – a kutatók így mondják – hasonlítanak leginkább arra, amikor még szerelmesek voltunk, s minden új volt és érdekes. Ezek előhozzák, de közben a jó élményeink is előkerülnek.

/Pál Feri/

Medvehagymás pogácsa

Itt Bécsben mindig a szezonális gyümölcsök, zöldségek a legdrágábbak. Ha ezt egyszer nekem valaki megmagyarázza...! Egyik nap gyönyörű, friss és nem utolsó sorban olcsó, nagy csokor medvehagymára bukkantam. Még pici, élő csigákat (és tűleveleket) is találtam benne a gyerekek nagy örömére. A csigák egy üvegbe kerültek egészben, a medvehagyma pedig egy finom, túrós pogácsa tésztájában landolt felaprítva :) Limaránál találtam a receptet:

http://limarapeksege.blogspot.com/2009/04/medvehagymas-pogacsa.html

Megcsináltam egyszer, kétszer, háromszor..., egy héten belül! Hihetetlen sikere volt!
Ezért érdemes lenne medvehagyma után kutakodni az erdőben is!

Az erő bennünk van :)

Sokszor nem is vagyunk tisztában azzal, mekkora jelentősége is van annak, hogyan értelmezünk egy eseményt? Pozitívan állunk hozzá vagy negatívan? Milyen jelentést adunk egy helyzetnek, mondatnak, gesztusnak? Az értelmezés azonnal kifejti hatását és érzelmeket vált ki belőlünk. Ezért kell nagyon figyelni magunkra.

4 segítő pont azoknak, akik úgy érzik, a kapcsolat kezd ellaposodni:

1. Elérhető-e bennem vagy számomra a jóra csábító szó? (magamat képes vagyok megnyugtatni...)

2. Ha sikerült elcsábítani magam a jóra: meghallom-e a bátorító szót? Képes vagyok-e érzékenynek lenni az ösztönző, motiváló erőkre? Tudom-e magam bátorítani?

3. Van segítség! Észre veszem-e?

4. Dicséret, elismerés - magam felé és másoktól

(Pál Feri után szabadon)

Egymásra hangolódni

A tudósok szerint, két ember egymásra hangolódásához elég 1 perc.

Amint ráhangolódok a te lélegzetedre és te az enyémre, együtt, egy ritmusban vesszük a levegőt. Ahogy egymásra hangolódik a lélegzés, kémiai, idegrendszeri, érzelmi szinten is történik ráhangolódás.

Gyakorlat: leülünk egymásnak háttal, majd egymás hátának dőlünk, becsukjuk a szemünket és lélegzünk.., 1 percig (vagy akár tovább:).

(Pál Ferenc után szabadon)

Az érzelmi összetartozás megerősítése

Az érzelmi összetartozás megerősítése felé irányuló legfontosabb kérdés: képes vagyok-e gondoskodó lenni? Képes vagyok-e a másikról gondoskodni? Minden társkapcsolat, és ezáltal a házasság, egyik nagyon érdekes pontja, a pszichés funkciók továbbadása. 

Kezdetben, kisgyermek korunkban még anyukánk nyugtatott, védett meg minket, majd megtanultuk magunkat megnyugtatni, magunkért cselekedni. A társkapcsolatban pedig, bár képes vagyok magamat megnyugtatni, mégis felruházom a másikat ezzel a funkcióval. Ezáltal épül a kapcsolat. A házastársam is és én is törekszem a gondoskodásra, ez a kölcsönösség hozza meg az összetartozás élményét. 

Például: munka után megkérdezem a másikat, milyen volt a nap? vagy napközben rácsörgök: hogy vagy? vagy meghallgatom a másikat, odafigyelek rá...stb. Kinek mi a szeretetnyelve.

Ha egyedül élnénk, tudnánk magunkkal mit kezdeni ezek nélkül is, azonban a társkapcsolatban átadtuk a fent említett pszichés funkciót, hogy egymást tökéletlen szeretetünkkel szeressük!
(Pál Ferenc után szabadon)

Szeretetnyelv! De melyik?

Bizonyára sokan ismerik a szeretetnyelveket...de talán sokan vannak közöttük, akik ritkán gondolnak rájuk...pedig ezek is alkalmazhatók "házasság frissítésre"! Nekem az egyik szeretetnyelvem az "ajándék", nagyon nagyon szeretek ajándékot, meglepetést kapni. Természetesen nem az érték számít. Sőt! Minél kisebb, annál értékesebb, mert az apróságok kitalálására általában sokkal több idő kell... Minden apró meglepetésnél tudom, hogy a férjem ezért lemondott egy kicsit magáról, egy kedvelt tevékenységéről, egy programjáról, vagy tovább fennmaradt este (pedig ez neki kifejezetten nehéz), ettől lesznek olyan értékesek.

Mindenkinek van szeretetnyelve, talán több is. Előfordulhat, hogy nem is vagyunk tisztában a sajátunkkal. És a társunkéval? Ez is lehet egy téma a heti közös estéhez...Jó ismerkedést :)!

(Az öt szeretetnyelv: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés)

Kettesben, alvó gyerekek mellett 2.

4. Közös zenehallgatás, régi felvételek lejátszása
Azt hiszem nem kell boncolgatnom a témát. Minden párnak megvannak a kedvenc zenéi, együttesei. Biztosan nem mindennap hallgatjuk őket, úgyhogy egy kis nosztalgiázás csak örömet okozhat.

5. Szomszédok látogatóban
Nálunk mindig sok a sürgés-forgás. Vagy mi megyünk, vagy hozzánk jönnek. Egy altatás utáni borozgatás szomszédokkal, barátokkal ugyanolyan jótékonyan hat mindkettőnkre, mintha egyedül maradnánk. Elalvás előtt "kifecsegni" őket, beszélgetni a hallottakról. Ez mind új lendületet ad a következő naphoz!

6. Egy este a Tiéd, egy az Enyém
Mindketten szeretünk a másik nélkül is kikapcsolódni, kicsit szórakozni. Szükség van erre is, ugyanúgy hozzátartozik a kettőnk kapcsolatának és magammal való kapcsolatnak az ápolásához. Mi ezt úgy rendeztük el, hogy egy este a férjemé, amikor ő mehet el a barátaival és egy este az enyém, amikor én mehetek el a barátnőimmel.

7. Egy este a Közös
Sosem maradhat el a közös sütés-főzés, az azt követő közös rendrakás a konyhában, majd filmnézés! Heti egyszer egy este!

...de ha lenne egy nagy erkélyünk vagy egy hatalmas kádunk zuhanyzó helyett, máris kibővülne a lehetőségek tárháza! Remélem, Nektek van :)

Babanapló 4.-5.

Vizsgálatok és adatok

Az egy hónapos státuszvizsgálaton tömege 4,75 kg volt, míg a hossza 52 cm. Nem a sok fürdetéstől ment össze, csupán annyi történt, hogy míg a kórházban a mérőszalagot végig vezetik a babák testén a hajlatokat is beleértve, addig a védőnő és az orvos fejtől lábig kinyújtva méri a gyermeket. Ebből adódik ez az 5 cm különbség.

Az egy hónapos csípőszűrésen is túl vagyunk. Fiam hála Istennek ilyen téren is egészséges, pedig a családban vagyunk jó néhányan, akik csípőficammal, vagy kötött csípővel születtek. Alma lányom is megörökölte mindezt, de mostanra kiküszöböltük a csorbát terpeszpelenkával és tornáztatással.

Az ortopédiára hordozó kendőbe vittem Hunort, aki már az első pillanattól igen jól érezte magát benne. Rendszerint végigalussza a sétákat, de megnyugtatás céljából itthon is gyakran magamra kötöm. Így nyugodtan tehetem a dolgomat, miközben a fiam édesdeden alszik és neki sem kell nélkülöznie anyukáját. Alma ebben is különbözött tőle. Őt  6 hónapos koráig nem lehetett ily módon hordozni, csak amikor már a hátamra tudtam kötni és kilátott belőle.

Az ortopéd orvos ezt látva közölte velem, hogy a gyermek gerincének ez nem tesz jót, mivel megtöri, de csináljak, amit akarok, ő csak elmondja, hogy tudjam.

Nem tudom, hogy mások hallottak-e már ehhez hasonló orvosi véleményt a hordozókendőről, én minden esetre nem.

A hat hetes hallásvizsgálat simán ment. Nem kellett várakozni, sorban állni, vetkőztetni. Csak a sapkát húzták félre a füléről és a mérőszerkezetet, a fülébe dugta a doktornő, majd Almára pillantott és megkérdezte, hogy neki is volt-e ilyen vizsgálata? Nem, náluk még nem volt kötelező.

Kétszeres anyaság

Nem érzem megterhelőbbnek a napjaimat két gyermekkel, mint eggyel. Természetesen a feladatom nem lett kevesebb és az időmet is jobban be kell osztanom, ha nem akarom, hogy fejem felett összecsapjanak a hullámok. Számos dolgot már nem engedhetek meg magamnak, amiket egy gyermek mellett még simán megtettem.

Ezek ellenére is úgy gondolom, hogy nem volt hiába a fáradozás és helyesen tettem, amit tettem, mert amikor a gyermekem visszamosolyog, az kárpótol mindenért.

Az emberek leggyakoribb kérdése: És Alma nem féltékeny? Természetesen minden gyermekben meg van a féltékenység, akkor is ha a leghőbb vágya volt, hogy kistestvére legyen. Hiszen mi mást is érezne, amikor haza jön az óvodából és az anyja ahelyett, hogy vele játszana, a tesóját eteti, pelenkázza, fürdeti. Próbálom bevonni ezekbe a feladatokba és ameddig itthon volt szívesen is segített, de mostanra ez a fajta lelkesedése alábbhagyott. Természetesen, ha vendégeink vannak, vagy játszótársai, akkor büszkén mutogatja és meséli, hogyan szokott ő anyának segíteni a tesó körül.

Nyűgösebb, fáradtabb időszakában leginkább rajtam tölti ki a Hunor iránt érzett féltékenységét. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy csíp, rúg, harap, ver és közben sikoltozik, vagy üvölt. Természetesen, ha magára hagyom akkor rohan utánam sírva: - Anya, Anya, ne hagyj itt! Ne menj el!

 Mit tehetek ilyenkor? Sokszor magam sem tudom,hogy azzal teszek-e jót neki, ha rá sem bagózom, vagy azzal, ha türelmesen végighallgatom és immáron századszorra is elismétlem a mondókámat. A türelem véges, még nálam is, pedig engem birkatürelműnek mondanak. Ha elszakad a cérna, bizony ki tudok fakadni és olykor még a kezem is eljár. Hála Istennek ez nem mindennapos eset nálunk. Leginkább akkor fordul elő, ha Apa éppen nincs idehaza. Mivel ő a villámhárító kettőnk között. A mi különös kapcsolatunkat Almával pedig leginkább a szerelmesekéhez tudom hasonlítani: Se Veled, se Nélküled.

Kettesben, alvó gyerekek mellett

Ősz keddi napindítójához szeretnék néhány ötletet adni.
Férjemmel, nagymamák híján, sokat törtük a fejünket, hogyan kapcsolódhatnánk ki kettesben, anélkül, hogy 30-40 euró is rögtön kicsússzon a zsebünkből a bébiszitterre. Persze akkor csak sétáltunk vagy bicikliztünk és fogyasztásról szó sincs...
Amíg elsőszülött gyermekünk kisbaba volt, egyszerűbb helyzetben voltunk, hiszen csak magunkra vettük a hordozóban vagy a babakocsiba fektettük és amíg ő békésen szundikált, mi hatalmas sétákat tettünk a városban. Nyaranként fagyizva, télen jól bebugyolálva, sült gesztenyével róttuk az utcákat és beszélgettünk, vitatkoztunk, meséltünk egymásnak...
Ma már egyáltalán nem olyan egyszerű mindez, hiszen a Nagyfiú nemcsak hogy 4 éves, de egy kétéves kistestvére is van. Ha nem tudunk elmenni, otthon kell valahogy más környezetet teremteni.

1. Társasjátékozás
Eleinte rengeteget társasjátékoztunk esténként, ez azért is volt hasznos, mert a játék közben teljesen más arcát mutatja a másik. A vereség vagy nyerés ill. a "vesztésre állok" és a "mindjárt megnyerem" állapotok csak nagyon ritkán jönnek ki mindennapi környezetben. Az ember játék közben úgy igazán önmagát adja és nem az jár az eszében, hogy vajon ezzel a lépéssel most megbántom-e a másikat. Az igazi játékban az ember igenis "szivat" és próbál nyerni. Ez a lényege. Próbáljátok ki! Ha máshogy nem, egy pohár bor vagy sör mellett máris jobban megy!

2. Naplóírás
Mind a két gyerekről, magamról és kettőnkről is vezetek naplót. Tudom, ez  nem feltétlenül normális dolog és a legtöbb ember csak bámul rám, mikor kiderül. Teljesen egyetértek, ez nem mindennapi. Azonban az, hogy a gyerekekről napló szól, azt hiszem elég sok családban előfordul. Mi ezt a naplót férjemmel közösen írjuk. Havonta egyszer elővesszük és az elmúlt 4 hetet átbeszéljük a gyerekek szempontjából. Ha csak egyikünk írja, akkor felolvassa a másiknak, de mindig átbeszéljük.

3. Fotórendezés
Mindkettőnket rendkívül érdekel a fotózás, rengeteg fotó készül. Sokszor rendezgetjük, rendszerezzük, bedolgozzuk..stb őket. Vannak esték, amikor valahogy rátalálunk a mi régi fotóinkra (randik, esküvő, közös élet kezdete).
- Hihetetlen, hogy megöregedtem! - állapítja meg ilyenkor a férjem.
Mindig ezzel a mondattal kezdődik a régi emlékek átlapozgatása. Jó látni együtt, hogy mindketten változunk, hogy voltak könnyebb és nehezebb időszakok, hogy mi mindent éltünk már át közösen! Jó érzés visszagondolni, hogy voltunk nagyon fiatalok is, mégis, egyikünk sem cserélné el a jelent a múlttal. És ez a legjobb érzés!

Folytatás következik!

Mióta kisgyerekeink vannak nehezen tudunk elszabadulni otthonról hosszabb időre. Bulcsú szeptember végi megszületése óta még a havi egy nap sem megoldható, de a heti egy estéhez - amit szigorúan csak kettesben töltünk - ragaszkodunk. Igaz, ez többnyire nem kimozdulást jelent, de nem is baj - így könnyebb az egymás felé fordulás. 

...bár ez a kép egy régi "évi egy hét" alkalmával készült...:)

Ilyenkor például az esti altatás után nem kapcsolunk villanyt a konyhában, meggyújtunk néhány gyertyát és közösen főzünk valami könnyű, gyors vacsorát. A kedvencünk ezekre az estékre egy debrecenis - almás- fehérboros egyveleg. Amíg készül mi is egymásra hangolódunk, keressük a napunkban a közös pontokat, ahonnan kiindulhat a beszélgetés - ezeket nem mindig könnyű megtalálni, de minket összehoz a közös főzés, alkotás öröme. Innentől könnyebben érzünk rá a másikra, megnyílik az út a valódi együttlét felé.

"Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó!"

Nem könnyű két - ha nem is teljesen ellentétes, de nem egyenrangú dolognak a tárgyilagos bemutatása. Főleg akkor nem, ha az ember régóta teljes mértékben elkötelezett az egyik álláspontot illetően. Így vagyok én a "házasság vagy együttélés" dilemmájával.

Mióta a párkapcsolati téma egyáltalán foglalkoztat (úgy kamaszkorom óta), csak házasságban gondolkodom, és mióta házasságban élek - és kicsit jobban belelátok a mélységeibe és magasságaiba - még inkább a házasság pártján állok - és nem a papírforma miatt.

Nyilván én sem ezzel a tudattal születtem. Inkább ebbe a tudatba születtem bele. Gyerekkoromban szüleim kapcsolatát teljesen tökéletesnek, minta és példaértékűnek láttam, követendőnek - én is így akarom majd csinálni, mert biztonságban éreztem magam benne, és kell-e ennél több egy kisgyereknek? Aztán persze később - ahogy annak lennie kell - sok mindent megkérdőjeleztem a házasságukat illetően, és most, hogy én is házasságban élek, már látom, mik voltak a hibák az ő kapcsolatukban. De soha nem kérdőjeleződött meg bennem, hogy meg kell-e pecsételni két ember életének az összekötését, vagy elég a kézfogás is.

Soha nem kérdőjeleztem meg, mert tudtam, hogy probléma, konfliktus, nehézség mindenhol van - minden kapcsolatban, és a templomban, illetve anyakönyvvezető előtt tett eskü sem mentesít ezek alól. De vannak az életben olyan problémák, ahol csupán az emberi kézfogás kevésnek bizonyul, akármilyen jó szándék és erős akarat van is mögötte. Kevés, mert emberek vagyunk és ez maga után vonja a tökéletlenségünket is.

Ha most valaki azt reméli, hogy itt megtudhatja mi a tartós párkapcsolat, vagy az élethosszig tartó házasság titka, annak lehet, hogy csalódást fogok okozni. A recept ugyanis sok hozzávalóból áll, a tészta alapját jelentő összetevőket fel lehet ugyan sorolni, de a tésztát mindenki mással ízesíti és bizonyos alkotóelemekből más mennyiséget használ. Így lesz minden házasság egyedi. Vannak - ha nem is egyszerűen - de mindenki számára beszerezhető, majdnem közhelyszerű alkotóelemei, vannak olyanok, amikért keményen meg kell dolgozni mind a két félnek, és vannak öröklött alapanyagok, amikért - szerencsés esetben - a szüleink dolgoztak meg.

Egy biztos: az alapreceptből egyetlen hozzávaló sem maradhat ki. Van, ami esetleg helyettesíthető, vagy kiegészíthető, és van olyan, ami később pótolható, ha a kezdeteknél hiányzott. A pótlás azonban mindig sok, talán több munkát is jelent.

A teljesség igénye nélkül szeretnék néhány összetevőt felsorolni, amik szerintem a legfontosabbak, és kicsit a mélyére nézni ezáltal a házasság vagy együttélés kérdésének.

A családból hozott minta a legfontosabb alkotóelem (ez a működő házasság receptjének legmeghatározóbb összetevője). Alapjaiban ez határozza meg a gondolkodásunkat, látásmódunkat a párkapcsolatokat illetően. Amit magunkkal hozunk, amilyennek a szüleinket láttuk (férj-feleség, apa-anya szerepben), olyan alapokra helyeződik majd a mi kapcsolatunk is. Természetesen ez nem eleve elrendeltséget jelent, de mindenképpen ez a kiindulási pont.

Az otthon látott feleség és férj minta fogja a legjobban meghatározni a problémakezelésünket, konfliktusmegoldási formáinkat – mert nehézség esetén stresszhelyzetbe kerülünk, és ilyenkor a tanult mintákhoz nyúlunk vissza. Úgy fogjuk megoldani a mi problémáinkat, ahogyan a szüleink kezelték előttünk az ilyen helyzeteket.

Ezért sem lehet elégszer hangsúlyozni, milyen fontos ezeknek a hozott mintáknak a tudatos felismerése és felülvizsgálata.

Ha a minta, ami előttünk áll pozitív, akkor hálásak lehetünk a szüleinknek, akik követhető példát éltek elénk. Ellenkező esetben nehezebb lesz a feladat, de nem lehetetlen!

Vannak olyan alkotóelemek, amik mindenki számára elérhetőek, ha van elég kitartásunk megdolgozni értük. Ilyen a megalapozott bizalom, a feltétel nélküli szeretet és a másik elismerése. Ezek közül egyik sem alakul ki magától és ha valaki valamelyiket hosszútávon próbálta már, akkor tudja, hogy nem könnyű elérni őket. Azért nem, mert gyengék vagyunk és gyakran pont az általunk leginkább szeretett ember felé fordulunk úgy, mintha nem a társunk, hanem a legyőzni/meggyőzni kívánt ellenfelünk lenne. Nem egyszerű az emberi természet... Szerintem itt van az a pont, ahol veszélyessé válik az együttélés jövője a házassággal szemben. Mert például a feltétel nélküli szeretet megteremtésével nem jár együtt az állandó szeretet érzése a másik felé. Inkább a „szenvedjétek el egymást szeretetben“ (Szt. Pál) gondolat áll közel hozzá. Mert a szeretet, a másik felém irányuló szeretete, időnként igenis lehet szenvedés. Járhat testi-lelki fájdalommal, de ezt az érzést nem lehet összekeverni azzal, hogy elmúlt az összetartó erő a kapcsolatból. Ez az a pont, ahol szerintem megkérdőjeleződik az együttélés, mint élhető életforma. Az együtt élőket ugyanis semmi nem kötelezi és semmi nem segíti abban, hogy elszenvedjék egymást szeretetben. Itt ez nem működik, mert nem kell, hogy működjön. Nincs miért küzdeni, ha úgy érezzük, nem vagyunk jók együtt. A házasságban van miért küzdeni – kettőnkért, a fogadalmunkért. Ott sem mindig tökéletes minden, csak ott van egy alap, amihez mindig visszatérhetünk és mindig vissza is kell térnünk: az egymásra  kimondott igenünk.

Ahogy Tél cikkében már olvashattátok, a legfőbb probléma, hogy alig van hitele az adott szónak. És annak az Igennek, amit ki sem mondunk? Amivel nem erősítjük meg magunkat és a társunkat? Annak akkor mekkora hitele lesz? Pontosan ez az "igen" lenne az, amivel könnyűvé tehetnénk József Attila versében „azt a nehéz hűséget“, amivel megszerezhetnénk a házasság receptjének egy újabb hozzávalóját, a biztonságérzetet.
Egy kapcsolatban nagyon fontos, hogy mind a két fél megkapja és megadja a másiknak kijáró tiszteletet. Ez kezdődhet mindjárt azzal, hogy kimondom a másikra az "igent". Természetesen nem ettől lesz tartós a házasság, de ez ad esélyt arra, hogy tartós lehessen..."az ígéret pedig szép szó, ha megtartják úgy jó!"

Heti egy este, havi egy nap, évi egy hét!

Gyerekek mellett nagyon nehéz elszabadulni otthonról, hogy kicsit kettesben lehessünk a férjünkkel, feleségünkkel. Sok szervezést, előkészítést igényel egy rövid kiruccanás, vagy akár csak egy pár órás esti kikapcsolódás is. Mégis nagyon fontos, hogy rá tudjuk szánni erre az időnket, meglévő - véges - energiánkat. Néha sokkal könnyebb egy kimerítő esti altatás, vagy hosszú, fárasztó munkahelyi nap után bedőlni az ágyba a "nincs erőm semmihez" érzéssel, mint elindulni valahová - a másik felé, hogy időt szánjunk egymásra. Olyan időt, amikor nem a gyerekekről, anyagiakról, munkahelyről, elintéznivalókról beszélünk, hanem egész egyszerűen csak kettőnkről. Egyszerűen? Sajnos néha ez nem is megy olyan egyszerűen. A másikra való ráhangolódás nem megy magától és egyre nehezebb lesz, ha sokáig halogatjuk az "igazi találkozást". Az elindulás pedig nem minden esetben kell hogy a lakás küszöbének átlépését jelentse. Van, hogy elég, ha meggyújtunk néhány gyertyát a nappaliban, halk zene mellett kibontunk egy üveg bort, vagy csak a csendben elkezdjük megérezni a másikat. Nem kellenek hozzá nagy szavak, mély gondolatok - itt és most elég a másikra való vágyakozás érzése.

Húsvéti finomságok

Húsvéti rozmaringos kalács

Hozzávalók: 50 dkg finomliszt, 4 dkg élesztő, 3 ek cukor, 7 dkg vaj, 2 tojás, 2 dl tejszín, 5 dkg mazsola, 5 dkg aszalt áfonya, 3 kis rozmaring ág, 0,12 g sáfrány, egy csipet só, a tetejére: 1 tojássárgája, 0,5 dl víz, 3 ek cukor

 

Elkészítés: A tejszínt egy kis edénybe öntjük és felforraljuk. Beleszórjuk a sáfrányt, majd hűlni hagyjuk. Amikor kihűlt beletesszük a cukrot, majd belemorzsoljuk az élesztőt és felfuttatjuk. A vajat felolvasztjuk egy kis edényben, beledobjuk a rozmaring ágat és 5 percig sütjük. Dagasztógépbe tesszük a lisztet, egy csipet sót, a tojásokat, a felfuttatott élesztőt, és a kihűtött vajat. Alaposan kidagasztjuk. A tésztát egy lisztezett tálba tesszük, konyharuhával letakarjuk és a duplájára kelesztjük. A mazsolát és az áfonyát egy kis tálkában meleg vízbe áztatjuk. A megkelt tésztát gyúródeszkára borítjuk és 3 mm vastagságú téglalappá nyújtjuk. Megszórjuk a mazsolával és az áfonyával. Keresztben kettévágjuk és két hosszú rúddá felcsavarjuk. A rudakat egy kicsit megsodorjuk, majd összefonjuk. ( A fonás lépéseit lásd a képeken. )  A megfont kalácsot sütőpapírral borított tepsire tesszük, konyharuhával letakarjuk és 30 percig pihentetjük. A tojássárgáját elkeverjük 1 ek vízzel, majd megkenjük vele a kalács tetejét. 175°C-ra előmelegített sütőben kb 35-40 perc alatt pirosra sütjük. Ha a teteje nagyon sülne, félidőben letakarhatjuk egy darab alufóliával.  A kalácsot a sütőből kivéve még forrón megkenjük a cukros vízzel, majd konyharuhába csavarva kihűtjük. Húsvéti sonkával tálaljuk.


Húsvéti sonkáskenyér

Hozzávalók: 35 dkg finomliszt, 2 dkg élesztő, 4 dkg vaj, 1 ek cukor, 10 dkg főtt füstölt sonka, 2 dl tej, 1/2 kk só, csokor snidling (elhagyható)

Elkészítés: A sonkát kis kockára vágjuk, a snidlinget apróraf eldaraboljuk. A hozzávalókat dagasztógépbe tesszük, és alaposan megdagasztjuk. Letakarva langyos helyen kelesztjük. A megkelt tésztát finoman átgyúrjuk, hosszú hengert formálunk belőle, majd félbehajtva lazán összetekerjük. Rövid ideig pihentetjük, majd a tetejét lekenjük vízzel. Sütőzacskóba tesszük és előmelegített sütőben 175°C-on 35-40 perc alatt ropogósra sütjük.

/www.hazikenyer.hu/

Locsolóvers

Én kis kertész legény leszek, 
növényeket nevelgetek, 
de már van egy kis virágom, 
a legfontosabb a világon. 


Őt gondozom éjjel nappal, 
nevelgetem üggyel bajjal. 


Virágzik is télen nyáron, 
nincs nála szebb e világon. 
Húsvét hétfőn megöntözöm, 
hogy tündököljön, 
s majd én gyönyörködöm. 

/Tavasz férjének locsolóverse - saját költemény :) /

Segítség a szeretethez

Emmausi tanítványok

Ha Isten nem mindig adja meg, amit kérünk, akkor megjegyezzük magunknak, és alkalmat teremtünk arra, hogy sürgessük, szeretetteljes erőszakkal kényszerítsük, ahogy Ő tette azt Emmausban a két tanítvánnyal. Csak nagyon későn, este hagyta, hogy feltartóztassák és unszolják, hogy tejesítse kérésüket.

Segítség a szeretethez

A kezdet és a vég

Urunk az Első, az alfa és omega, vagyis mindennek kezdete és vége.

"Nem jó az embernek egyedül..."

 Az összetartozás, a valahova, valakihez tartozás élménye könnyebbé tesz minket, felüdít, megnyugtat, biztonságot ad. Úgy, mint gyermekként, amikor szüleink igen-t mondtak ránk és úgy, ahogy kis családunk körében éreztük magunkat. Ezáltal leszünk erősek, egy biztos háttérrel magunk mögött, és szabadok egymás mellett! Éreztük már biztosan, hogy igazán felszabadultak is csak akkor vagyunk, ha van mellettünk valaki, aki olyannak szeret, amilyenek vagyunk, aki elfogad és akire rábízhatjuk magunkat.

Ezt a szerepkört szűk vagy nagy család híján egy kisebb közösség is betöltheti.

Én és a családom régóta nem élünk Magyarországon. Mi igazán látjuk és értjük, miért is olyan fontos a család, mint kis közösség és az ehhez tartozó baráti kör, melyet részben szüleink építettek fel. Meglátásom szerint manapság a közösségek is egyre ziláltabbak, nehezen állják a sarat egy olyan világban, ahol az egyénen van a hangsúly. Talán éppen ezért lenne rájuk még nagyobb szükség, mint valaha! Egy jó közösség nagy kincs, (megtartó és személyiségformáló ereje van) és ritkaságszámba megy. És ha még az sincs, akkor annál inkább nagyobb szükségünk van valakire, aki ránk igen-t mond, aki értünk dönt.

Kell, hogy álljon valaki mellettünk és mögöttünk! Hiszen: "Nem jó az embernek egyedül..." (I. Mózes 2, 18.)

A különbség a házasság és az élettársi kapcsolat között látszólag csak egy papír és a kimondott igen.

Mint látjuk, ez utóbbinak nem is oly elhanyagolható a jelentősége. Felvállalom általa azt az embert, akit szeretek, sőt: döntést hozok mellette, ezáltal a közöttünk lévő kapocs sokkal erősebb lesz. Elfogadom olyannak, amilyen és kimondom vele azt is, hogy bízhat bennem, számíthat rám, bármi történik is, hiszen összetartozunk! Ez ad erőt és szabadságot a házasságban elő embereknek.

Segítség a szeretethez

Minden "benne", minden "általa", minden "vele", minden "érte", minden csak Ő!

Mozart A-dúr Szonáta

Segítség a szeretethez

Hercegkúti kálvária

Jézus Krisztus meghalt értünk. Halála által életet ajándékozott nekünk. Csak azért élünk, mert Ő meghalt. Értünk, miattunk, bennünk halt meg.
Életünk ezért többé nem a miénk, hanem azé, aki minket a halála által megszerzett. Tehát többé nem élhetünk csupán magunknak.

Segítség a szeretethez

Jézus első csodája a víz borrá változtatása volt. Az utolsó, amit halála előtt végrehajtott: az Eucharistia létrehozása, amiben valóságosan, igazán jelen van.

Készülődés a húsvétra

Gyermekeim hihetetlenül szeretnek díszeket készíteni. Talán én szoktattam hozzá őket, talán maguktól is van rá igényük. Minden esetre úgy alakult ki a szokás nálunk, hogy az adott évszaknak megfelelően van díszítve a szobájuk (és a lakás egyes részei), ezenkívül pedig az aktuális ünnepre is készülődünk. Mondanom sem kell, hogy alig várták már a tavaszi díszek készítését március előtt és most, hogy közeleg a Húsvét, szinte tűkön ülnek, milyen ötletekkel rukkol ki idén Anya. Na, igen... Mondanom sem kell, napok óta lapozgatom a könyveket, gyűjtöm az internetről az anyagokat. Néhányat Veletek is szeretnék megosztani, így Húsvét előtt. Nem csak a gyerekeknek, hanem nekünk, felnőtteknek is igazi örömet okozhat a lelki és testi készülődés mellett! 

http://kreativkozpont.hu/otlet/viragos-lakasdisz
http://kreativkozpont.hu/otlet/tojasmecses-ii
http://kreativkozpont.hu/otlet/quilling-viragos-tojas
http://www.paperfellow.com/wordpress/?cat=12

Kreatív sarok

 Bevezető

"Miről álmodom még tudni azt szeretnéd?

Fessek vagy varjak mesterien kelmét?

Pontosan nem tudom,de alkotni vágyom,

Kipróbálom most,hogy mire kell is várnom."

/Elizabeth George/ 

Mindannyian alkotni vágyunk. Egyedül, vagy gyermekeinkkel, hobbiból, vagy megélhetésből, de van aki idegei megnyugtatása végett ragad tűt és cérnát, hogy hímezzen egy szép terítőt, vagy párnát és ezzel aztán otthonát díszítse örömet szerezve családtagjainak.

Nagyanyáink annak idején a téli napokat töltötték azzal, hogy kötöttek, varrtak, hímeztek esetleg kosarat fontak, miközben meséltek és imádkoztak.

Manapság egy-két falu még megőrizte ezen szokások töredékét és az asszonyok összejönnek például "csiga(tészta) csinálásra".

Ötleteinket a hétköznapok ritmusa, sokszor az időtlenségből adódó találékonyság, vagy gyermekeink ötlete szülte egy-egy játék kapcsán. 

De a kreativitásnak egy más formáját is egyre inkább űzzük, ami ma már szinte nélkülözhetetlen a mindennapjainkból. Hiszen nem elég, hogy felgyorsult fogyasztói világunkkal lépést tudjunk tartani,- ahol szükség van minden ötletre nem csak az olcsóbb megoldás de önmagunk örömére is - de kell az átlátóképesség, szervezni tudás is; és kellenek a gyors megoldások a hétköznapok problémáira. Ezért úgy gondoltuk ezeket is megosztanánk Veletek, így megragadva a pillanatot, hogy egymásnak és Nektek is új ötleteket adjunk a most induló alternatív Kreatív sarokkal.

Ezért várjuk ötleteiteket, egy-egy szép munkáról készült képeteket és új praktikus megoldásaitokat a hétköznapokra.

"Áldd meg elmém a mai napon. Izgalmas feladat vár rám, és tudom, minden véges kreativitás forrása a Végtelen Teremtő. Áldj meg engem, Mindenség Szelleme!"

 
 

Segítség a Szeretethez

"Üdvözítőnk halálával, szent Szíve megnyitása által életet ajándékozott nekünk, tehát úgy igazságos, ha szívünket az önmegtagadások olyan töviskoszorúja övezi, amilyen Mesterünk fején volt, mialatt szeretete a halálos szenvedés trónjához bilincselte."

(Szalézi Szent Ferenc: Gondolatok minden napra)

Lelki megújulás

Bevezető!

A héten Szalézi Szent Ferenc gondolataival szeretnénk segíteni olvasóinkat a lelki megújulásban.

Szalézi Szent Ferenc1567-ben született Salesben(Savoya),1594-ben szentelték pappá. 

A Genfi-tótól délre eső vidéken, Cablaisban kezdett el azon munkálkodni, hogy a kálvinistákat visszatérítse a katolikus egyházhoz. Kimondhatatlan sok ellenségeskedéssel került szembe, célja eléréséért sokat fáradozott, harcolt. 1599-ben a genfi püspök koadjutora lett, 1602-ben pedig ugyanott püspök. 

Mivel azonban Genfet a kálvinisták uralták, és a püspöktől az ottlakhatás jogát megtagadták, Annecyben élt. Püspökként mindenekelőtt a hívők eddig igen rossz helyzetben lévő vallásbéli irányítását tartotta szem előtt. 1610-ben Johanna Franziska von Chantallal együtt megalapította a Vizitáció Szemlélődő Rendjét, amely egész Franciaországot igen gyorsan behálózta.

Szalézi Szent Ferenc Franciaország-szerte nagyon kedvelt prédikátor, gyóntatóatya és lelki vezető lett. Ez bizonyítja a mintegy 20000 levele és nyomtatásban megjelent prédikációja. Fő szellemi alkotása a Philothea, melyben az istenszeretetetbdícséri, és a keresztény élet mindennapjaira alkalmazható. Az istenszeretetről szóló értekezésében a következő mondat áll: 

"Minden a szeretetért, a szeretet pedig Istennek rendeltetett."

Szalézi Szent Ferenc 1622. december 28-án halt meg egy Lyonba tartó utazás közben. Annecyben temették el a Vizitáció Templomában, ahol Szent Johanna Franziska von Chantal teste is nyugszik.

/Életrajza: Segítség a szeretethez Gondolatok minden napra c. könyvből származik./