Tanulni, de minek is! - A magyar közoktatás napja

Mindenki volt fiatal. Az évek múlásával pedig mindenki szebbnek látja saját ifjú éveit. Többnyire azok lesznek a legerősebb kapcsolataink, amik akkor alakultak ki, és azok a történések élnek a legtovább az emlékezetünkben, amik akkor estek meg velünk. Mert a fiatalságát nem felejti el senki sem, és ezáltal azokat a kapcsolatokat sem, amik annak az időnek az emlékét őrzik. Sokszor látjuk közvetlen környezetünkben, és halljuk is az "idősebbektől" hogy milyen a "mai fiatalság".

Sokan úgy érzik, hogy amikor ők koptatták a padokat, akkor sokkal komolyabban kellett tanulni, nehezebbek voltak a számonkérések. 

Sokszor halljuk, hogy régen jobban mentek a dolgok, hogy régen a fiatalok meg voltak nevelve, tudtak viselkedni, tudták mi a tisztelet, és hol a helyük a világban.
De találtunk néhány példát arra vonatkozóan, hogy a rég múltban sem volt ez mindig így...:

„Fiatalságunk [...] rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre és semmiféle tiszteletet nem tanúsít az idősek iránt. Manapság fiaink [...] nem állnak fel, amikor a helyiségbe belép egy idős ember, feleselnek a szüleikkel és fecsegnek ahelyett, hogy dolgoznának. Egyszerűen kiállhatatlanok.”

„Nem táplálok többé semmiféle reményt országunk jövőjét illetően, ha holnap a mai fiatalság kerül hatalomra, mert ez a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket, egyszerűen rettenetes.”

„A világ válságos helyzetbe került. A gyermekek nem hallgatnak többé a szüleikre. Nem lehet messze a világ vége.”

„A fiatalság velejéig romlott. A fiatalok elvetemültek és semmirekellők. Sohasem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága. A mai fiatalok nem lesznek képesek megőrizni kultúránkat.”

Ismerősek ezek a mondatok? Ne talán tán a napokban hallottunk, mondtunk hasonlóakat? Pedig a fenti idézetek nem napjainkból valók, az első Szókratésztól, a második Hésziodosztól, a harmadik egy egyiptomi  kopt szerzetestől, míg az utolsót Babilonnál találták.

Fiatalság - bolondság, ezt is sokszor hallhatjuk, és ennek a mondatnak is meg van a valóságtartalma. Mi milyen fiatalok voltunk? Mi is folyton készültünk, tiszteletteljesen viselkedtünk? Betartottuk a szabályokat? 

Bármilyen korban és élethelyzetben követhetünk el hibákat, de talán a legnagyobb hibák közé tartozik, az hogy ha az adott lehetőséget nem ragadjuk meg ahhoz, hogy életünket jobbá, teljesebbé tegyük. Az első igazi ilyen lehetőség pedig nem más, mint hogy a bennünk gyermekkorban meglévő kiolthatatlan kíváncsiságot tudásszomjjá alakítjuk. 

A magyar közoktatás napján erre emlékezünk. Gyermekeink a tanulással újabb dimenziókat hódíthatnak meg és szárnyakat növeszthetnek. Ezzel életüket tudatosabban élhetik, vezethetik. A tudás magabiztosságával lépve a nagybetűs életbe, társadalma építő tagjává válhat, és tehet azért, hogy az előtte járok véleménye, jóslatai ne teljesedjenek be rajta és fiatalkori világán.