Életed nem sors, hanem hivatás

Életed nem sors, hanem hivatás.

Van külső hivatásod: küldetésed, hogy ott, ahol élsz, tanúságot tégy Krisztusról egész magatartásoddal, s egy belső, mely neked szól egyedül. 

...

Nem a küldetés nagysága számít, hanem az, hogy hogyan töltötted be.

Az  űrhajósokat ünnepli a tömeg, van, aki ismertetést is olvas az űrkutatásról, de szakmának alig választja valaki.

Ez a szentek sorsa is: a nagyközönség megcsodálja őket, néhányan megveszik életrajzukat, de ki lép a nyomukba?

Az Evangélium legszomorúbb mondata, melyhez az Úr könnye tapad: „De te nem akartad” (Mt 23,37).

Ne álmodozzunk: rövid ahhoz az élet!

Az életszentség sok kicsiségből tevődik össze.

Úgy átitatódni Isten gondolatával, hogy gondolkozás nélkül is akarata szerint cselekedjünk: ez a szentség.

Vannak, oltárra emelt testvéreink, nagybetűs SZENTEK, - egy világkiállítás mintadarabjai, különböző korok és ízlések válogatása szerint. De hiába időtálló az életszentség lényege, a ma szent-eszménye eltér az előző századokétól. Nekünk elérhető, utánozható, „emberi” szentek kellenek, akik ebben a túlhajszolt életben, kultúrkörnyezetben és jól szabott ruhában élik elénk a legmélyebb Isten-közelséget.

A született szent: mese.

Az új lakótelepek kockaházai közé nem illik a gótika csipkéje, vagy a barokk aranyos faragása. Korszerű templomokat igénylünk, de addig is szükségkápolnákat.

Vajon Isten nem kívánja-e,

hogy „szükségkápolna” légy?

„Azok az embertestvérek, akik nem járnak templomba, nem az Oltáriszentségben fognak találkozni Krisztussal, hanem mibennünk, éspedig abban a mértékben, amennyire mi krisztusiak vagyunk” (H.Perrin).

A felismerés: hívás a követésre.

Nem valószínű,

hogy holnap megteheted azt, amit ma elmulasztottál,

hogy holnap majd lesz erőd szakítani a bűnnel, hogy Isten szavát holnap is meg fogod hallani, mert ő ma hívott téged.

Isten szemében a te sorsod is van olyan értékes, mint a világtörténelem főszereplőié.

Nincs két egyforma út, legfeljebb csak hasonló. Minden emberéletnek megvan a maga egyéni ösvénye, melyen sem előtte, se utána nem járt senki, és nem is fog járni soha.

Ha gyorsan akarsz haladni: dolgozz össze Istennel.

Ha valami világosodik benned: mélyítsd el azzal, hogy olvasol hozzá, hogy gondolkozol fölötte, ha indítást érzel a jóra: tartsd ébren, mérlegeld, hogyha tudnál megfelelni.

Lehet Istennek olyan hívása is, ami nehezedre esik. A kegyelem sem föltétlenül hozza magával a lelkesedést. Számíts arra, hogy Isten mindent kívánhat. Keresztül húzhatja terveidet, megmásíthatja az emberi okosság útjait. Kimozdíthat a magányból az emberek közé, s a nagyváros forgatagából a tanyavilágba. Az is kegyelem, ha felvillan benned: élni kellene az Evangéliumot, most és itt, ahol vagy!

A kenyérhez arcunk verítéke tapad, de éppen úgy verítékbe kerül az Atya akaratának teljesítése is. Sok önnevelés kell addig, míg elmondhatjuk: az én eledelem az, hogy annak akaratát teszem, aki elküldött engem tanúságot tenni a mi Urunkról.

Ne glóriás szent akarj lenni, hanem igaz ember!

Szent-Gály Kata: AZ IMÁDSÁG ÚTJA