Alma

Első gyermekem érkezése maga volt a döbbenet és meglepetés számomra. Úgy éreztem, nem vagyok kész, nem töltöttem még elég időt együtt a férjemmel kettesben. Ráadásul éppen állás nélkül voltam. Egy általam kritikusnak tartott időszakban, a hosszú szürke téli esték időszakában tudtam meg.

Miért most? Miért éppen ilyen szorult helyzetben? Mondanom sem kell, hogy egyáltalán nem így képzeltem. A Teremtő azonban kegyes volt hozzám, az állapotom áldott volt.

Az első nehézségeket viszonylag könnyben vészeltem át. Mindössze enyhe émelygéseim voltak a 12. hétig. Onnantól azt is, mintha elvágták volna. Amint tudatosult bennem áldott állapotom, tudtam, éreztem, hogy lányom lesz. Így is beszéltem hozzá, bár a nevén soha sem szólítottam, csak becézgettem. Nagyon könnyen tudtam vele kapcsolatot teremteni.

Mivel abban az időben sokat voltam egyedül, így mindent elmeséltem neki, és minden gondolatomat megosztottam vele. Teljes egészében vele tudtam foglalkozni. Olyan bensőséges kapcsolat alakult ki kettőnk között, ami még a mai napig is tart, pedig már közelebb jár az ötödik születésnapjához, mint a negyedikhez. Minden porcikámban érzem azt, ha valami történik vele, és ő is így van velem.

A várandóság alatt sokat meséltem neki arról, hogy milyen lesz, ha majd megszületik. A családtagokról, nagyszülőkről, unokatestvérekről, nagybácsikról, nagynénikről. Rengeteget imádkoztam azért, hogy a szülés és a kórházban töltött idő jó legyen. Azt is mondtam neki, hogy nem lesz semmi baj, és úgy fog belőlem kicsúszni, mint egy kis halacska.

A szülés tényleg nagyon könnyen és gyorsan ment. Reggel 5-kor kezdődtek a fájások és 8h-kor már bent voltunk a kórházban. 11:30-kor pedig már a karomban foghattam elsőszülött lányomat, Alma Rékát. Gyönyörű napsütéses nyári napon született.

Ahogyan növekedett és egyre jobban nyiladozott az értelme, úgy váltam én is egyre inkább anyává mellette. Sok mindenre megtanított, de talán a legfontosabb az volt, hogy fogadjam el önmagamat. Igazi kis tükör a számomra a mai napig.

Rendkívül anyás, ragaszkodó, érzékeny, cserfes, könnyen teremt kapcsolatot, ugyanakkor idő kell, hogy elfogadjon valaki idegent. Igazi kis hölgy. Szeret öltözködni és folyamatosan szerepjátékokat játszik. Minden vele történt dolgot, legyen az óvodai esemény vagy otthoni történet, eljátszik. Így válhatunk mi is részeseivé a vele történteknek, és így adja tudtunkra, mi történt vele aznap. Ha kérdezzük, szinte semmit nem mond el, így azonban mindig megtudhatjuk, ami számára fontos vagy érdekes volt.

Most a lila és a rózsaszín világát éli. Természetesen minden, ami Hello Kitty, póni, ló vagy Eperke, az jó és kell. Legyen az mese, ruha, játék, vagy akár valamilyen édesség, csemege. Ezen a területen igyekszünk nem minden igényét kielégíteni.

Nincsen TV a lakásban, de az interneten és a DVD-ken keresztül természetesen mindenféle mese és film eljut hozzánk is. Nem ülhet egész nap a monitor előtt, mégis nagyon széleskörű az érdeklődése. A természetfilmektől indulva, a magyar népmeséken át a Disney rajzfilmekig jutottunk, de gyakran változik még az aktuális kedvenc. Így aztán lehet, hogy holnap újra a Mazsola és Tádé kell majd, aminek azért jobban örülünk, mint az amerikai rajzfilmeknek.

Természetesen, mint minden első gyermek, ő is sok dologban próbababának bizonyult. A mai napig szembetűnő a számomra, hogy vele szemben sokkal engedékenyebb vagyok, mint a testvérével. Hunor ugyan még csak egy éves, mégis következetesebb vagyok vele, mint Almával.

A természetszeretetét és a madárvilág iránti érdeklődését édesapjától és apai nagyapjától, „Báró papától” örökölte. Előszeretettel hangoztatja kortársai körében ezen a területen már megszerzett tudását.

Szeret verseket és énekeket tanulni, táncolni, zenélni. A hangszerek közül jelenleg éppen a gitár a kedvence.

Az utóbbi időben nagyon mimóza lett. Valószínűleg azért, mert nem akarja Hunort bántani, ha vita megy egy játékon, ezért inkább hisztizik. Ugyanez jelenik meg akkor is, ha az unokatestvéreivel, vagy a barátaival játszik. Korábban sokkal jobban kiállt a saját dolgaiért, mostanában a hisztit használja fegyverként.

Kettőnk kapcsolata mintha most élné mélypontját. Nagyon önálló szeretne lenni. Nagylány. Ugyanakkor a kistestvér jelenléte és iránta érzett féltékenysége miatt időnként ő is vissza szeretne kerülni a baba létbe, és bizonyos dolgokban kiszolgáltatja magát. Amiket régebben nagyon szeretett velem együtt végezni, (házimunka, sütés, főzés, barkácsolás), azokkal szemben most kimerevít, és még a játékok is csak akkor jók, ha ő maga találja ki, és én elfogadom az általa kínált szerepeket. Ha nem, akkor inkább hagyjam mesét nézni. Ez részben annak is köszönhető, hogy még magamnak sem sikerült belerázódni a kétgyermekes létbe. Úgy gondolom, ha én megtalálom önmagamat ebben a feladatban és kellő lelkesedéssel tudom majd végezni, az majd elég löketet ad ahhoz, hogy a gyermekeimmel is megfelelő minőségi időt tudjak együtt tölteni.

Összességében egy rendkívül eleven, vidám kislány. Az óvodában is és a családban is szeretik. Igazi gyermeki lélekkel, mindenre nyitottan és gyermeki őszinteséggel reagál a körülötte lévő dolgokra, történésekre. Egyre jobban tűri a nehézségeket, és nagyon gyakran segít nekem is átjutni azokon. A mosolya pedig mindig melegséggel tölti el az ember szívét.