"De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted
dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül
érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és
komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek
összességének. Nem kell sok ahhoz, hogy e reménytelenség közepette
megengeszteljenek. Egy ember elég. S nem igaz az sem, hogy nem
találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy
türelmetlen és mohó, s odább mentél. Mert ember vagy, s mert ilyen
az emberi szív."
/Márai Sándor: A szívről/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése